2014. január – július
„A magyarságra nézve többszörösen igaz: ha hit nélküli, globalista csőcselékké válik, akkor elvész. Közösség nélkül nincs értelmes és biztonságos élet. Közösség nélkül nincs tartós és megtartó értékrendszer. Az ember pedig nem élhet rend, szabályok nélkül, mert az egy alacsonyabb szintű (állati) ösztönélet csupán.” (Tőkéczki László)
Talán ismeretes, hogy miután Bécs városa visszautasította Klebelsberg Kuno szobrának a felállítását, végül is sikerült a mellszobrot Sopronban felállítani. De ki is volt Klebelsberg Kunó vallás és közoktatási miniszter, a Collegium Hungaricum és a Bécsi Magyar Történeti Intézet megalapítója? Erre a kérdésre kívánt választ adni dr. Újváry Gábor történész január 16-án megtartott előadásában. Újváry Gábor referátumában kiemelte, hogy Klebelsberg igazi kultusza csak 1990 után kezdődött, de egyre többször idézik föl olyanok is az alakját, akik nem ismerik és nem is értik munkásságának lényegét, pusztán egy-egy kiragadott és divatossá vált mondatát szajkózzák és értelmezik félre minduntalan. Ezért volt fontos számunkra, hogy szakavatott történésztől halljuk: miért volt Klebelsberg Kuno „a legnagyobb álmú magyar kultuszminiszter”?
Január 30-án került sor Takaró Mihály irodalomtörténész, író, tanár rendkívül nagy érdeklődést kiváltó előadására Száműzött magyar irodalom címmel. Az irodalomtörténet-írás és az irodalom tanítása a második világháború után az osztályharc eszköze lett. „A kommunizmus négy évtizede alatt nem csak értékközvetítési alapon kerültek be alkotók az irodalmi kánonba, hanem igen jelentős mértékben világnézeti szempontok határozták meg az írók, költők helyét abban”, mondta Takaró Mihály. A keresztény nemzeti szellemiségű írókat és életművüket – lehettek azok bármilyen értékesek is – az osztályharc nevében vagy kitörölték az irodalmi tankönyvekből és irodalomtörténeti munkákból, vagy teljesen jelentéktelennek, gyakran egyenesen retrográdnak tüntették fel. Tehát elsősorban a konzervatív- nemzeti-polgári írókat (pl. Herczeg Ferenc, Gyóni Géza, Tormay Cecilé, Szabó Dezső, Márai Sándor, stb.) valamint a teljes, transzszilvánista irodalmárokat (pl. Reményik Sándor, Makkai Sándor, Nyírő József, Tompa László, Wass Albert, Áprily Lajos, Bánffy Miklós, Dsida Jenő stb.) mellőzték.
Február 6-án az „Europa”-Club vezetőségválasztó közgyűlése után dr. Szabó Csaba, a Balassi Intézet – Collegium Hungaricum tudományos igazgatóhelyettese vetítettképes előadást tartott az egyesület első palócföldi kirándulásáról, amelynek ő volt a szakmai vezetője. Az előadó Észak-Magyarország legszebb tájain található természeti és kultúrtörténeti örökség leghíresebb kincseit mutatta be. Beszámolt a hegycsúcsokon magasodó várromokról, műemlék templomokról, korábbi századok hangulatáról, történelmi és néphagyományaink számos példájáról. Emlékezetes marad a recski haláltáborban tett látogatásunk is.
Február 22-én színházi előadásra került sor. A Soproni Petőfi Színház bemutatta Petőfi Sándor A helység kalapácsa című vígeposzát. Gál Tamás színész, előadóművész és Mester László népzenész igazi Petőfi korabeli hangulatot varázsolt a színpadra.
Március 15-én az „Europa”-Club és az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztala egyesületei közösen emlékeztek meg az 1848/49-es forradalomról és szabadságharcról. Az ünnepség a Bessenyei György szobornál koszorúzással kezdődött, majd a rendezvény a Collegium Hungaricumban folytatódott. Ünnepi beszédet dr. Fodor Pál, az MTA Történettudományi Intézet igazgatója mondott. A keretműsorban fellépett a Délibáb Néptánc– és a Rojtos Együttes, illetve Pataki András, a Soproni Petőfi Színház igazgatója Arany János A walesi bárdok című versével. Fodor Pál beszédének talán legfontosabb mondanivalója az volt, hogy ha minél többen leszünk hajlandók véghezvinni a magunk lelki fordulatát, s önzés helyett csatlakozni a nemzetnek nevezett közös vállalkozáshoz, akkor fáradságos munkával teremthetünk magunknak egy élhető, barátságos hazát, ahol a nemzeti ünnepen végre együtt ünnepelhetünk és nem pártok szerint, s ahol az ünnepi beszédben nem kínzó és sokaknak kellemetlen sorskérdésekről, mulasztásokról kell szólni, s ahol megint széppé, régi, nagy híréhez méltóvá tehetjük a magyar nevet.
Március 22-én az „Europa”-Club fennállásának fél évszázada alkalmából magyar misét tartottunk a Stephansdomban. A szertartást dr. Cserháti Ferenc, a külföldön élő magyarok lelki gondozásával megbízott segédpüspök celebrálta. A szentmisén közreműködött a szlovákiai Somorjai Híd Vegyes Kar, Hecht Anna karnagy vezetésével. Az ünnepi mise után a Bécsi Magyar Nagykövetség fogadást adott az egyesület tagjai és barátai számára, amelyen a Gubcsi Lajos által alapított Ex Libris-díjjal tüntettük ki Cserháti Ferencet eddigi munkájáért. Minderről a Duna TV is élményszerűen beszámolt.
Április 11-én gálaműsorral folytattuk az 50 éves jubileumi ünnepségeket. Az ünnepi beszédet ezúttal dr. Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója mondta. A rendezvényt a Soproni Petőfi Színház tagjai, Huzella Péter (Kossuth-díjas), Pataki András, Savanyú Gergely, Papp Attila zenés, verses műsora (Él a magyar) és a Liszt Ferenc Kórus tette emlékezetessé. Csorba László, több kulturális kirándulásunk szakmai vezetője, beszédében kiemelte, hogy az 50 éves „Europa”-Club a magyar történelem elválaszthatatlan részévé vált. Ebből az alkalomból a Duna TV – Határtalanul című adásában az 50 éves „Europa”-Clubról 26 perces dokumentum filmet mutatott be.
Május 28-31. között ismét a Palócföldre kirándultunk. A tavalyi, Észak-Magyarországon (Mátra, Bükk) tett, különlegesen gazdag élményt nyújtó kirándulásunk adta a motivációt arra, hogy a Mátrától nyugatra és északra található Börzsöny, Cserhát, Karancs-Medves hegyvidék és az Ipoly völgyének rétjein megbúvó kis falvak, Mikszáth- és Madách-emlékhelyek, hajdan az országot őrző végvárak, a népi építészet megmaradt nyomai, az élő hagyományok és geológiai ritkaságok – a méltán híres „palóc varázslat” nyomában megint útra keljünk.
Június 14-én Laab im Walde-bengyászmisével és koszorúzással emlékeztünk a három évvel ezelőtt elhunyt Valentiny Géza pápai prelátusra, nyugalmazott ausztriai főlelkészre. A gyászmisét Keresztes Szilárd (Budapest) görög katolikus püspök és Simon Ferenc esperes, főlelkész tartotta, a Liszt Ferenc Kórus részvételével az Irgalmas Nővérek helyi kolostorának kápolnájában. A gyászmise után koszorút helyeztünk el Valentiny Géza sírjára, aki 1987-től 2008-ig az „Europa“-Club klub elnöke is volt. Valentiny Géza 2011. június 1-jén halt meg; az emigrációban élő magyarság kiemelkedő és igen népszerű személyisége volt, és sokat tett a magyar nemzetért, a külföldön élő magyarokért, a magyar egyházért. Az egyesületnek nem csak elnöke, de mecénása is volt. Ezzel a gyászmisével zárta az „Europa“-Club a fennállása 50. évfordulójára szervezett ünnepségeket.
Időközben megjelent az egyesület új évkönyve BEÉRKEZTÜNK címmel, amelyben a 2013-ban elhangzott előadások szövege jelent meg. Az egyesület tevékenységével kapcsolatos tényeket figyelembe véve, elmondhatjuk, hogy az „Europa”-Club 50 év után beérkezett oda, ahová rendeltetése megkívánta.
Természetesen az őszi rendezvényeinkre is szeretettel várjuk az érdeklődőket.
2014. július 1. Smuk András