35 év a magyarság szolgálatában

A BÉCSI "EUROPA"-CLUB RÖVIDKRÓNIKÁJA

A bécsi magyarok kultúregyesületét – az "Europa"- Clubot – 1964 áprilisában közösségi igény hozta létre. Az 1956-os magyar forradalom után Bécsben rekedt fiatalság, amelyre leginkább a gyökértelenség és tájékozatlanság volt jellemző, kereste egymást, illetve kereste a számára megfelelő baráti kört. A forradalom nimbusza hamarosan megszűnt, s az új környezetben – főként nyelvtudás nélkül – roppant nehéznek ígérkezett a beindulás. A hatvanas évek elejéig tartott, mire megtalálták helyüket az osztrák társadalomban. A legtöbbjük kitanult valamilyen szakmát, vagy beiratkozott az egyetemre és rendezett körülmények között élt. Magyarnak lenni viszont menekültsorsot, kivetettséget, bizonytalan jövőt, elszigeteltséget és peremhelyzetet jelentett. Ennek ellenére sokan voltak azok, akik ragaszkodtak magyarságukhoz, anyanyelvükhöz, kultúrájukhoz. Kezdetben mindez inkább ösztönösségből, hiányérzetből fakadt, azaz megfelelő társaság híján ragaszkodtak egymáshoz a közösséget inkább igénylő fiatalok. Ezek a fiatalok eleinte természetesen inkább ismerkedni és szórakozni kívántak. Végül is néhány év gyötrelmes útkeresése után sikerült a fiatal egyesületnek olyan távlati célokat megfogalmaznia, amelyek fennmaradását a mai napig garantálták. Szellemi-kulturális keretnek az Európa-gondolatot fogadták el.

Az egyesület alapítására 1964. április 17-én került sor a VII. kerület Myrthengasse 7. szám alatti helységükben. A jelenléti ívet 26, jobbára huszonéves fiatal írta alá. Az egyesületnek "Europa" Jugend-, Kultur- und Sportverein nevet adták magyar változat nélkül. 1965. év első felében a taglétszám már 15o-re emelkedett. Az egyesület valóban ifjúsági csoport volt, mivel a tagságot túlnyomórészt huszonévesek alkották. A kultúra viszont nem állt párhuzamban a szórakozással. A klub irányításában, 1967-ben kerültek túlsúlyba a magyar egyetemisták és értelmiségi foglalkozásúak. Ekkor billent a mérleg a szórakozás helyett a kultúra javára. Az akkori vezetőség már újságalapítási tervekkel foglalkozott. 1967.május 13.-án mutatták be először "integratio" néven az újonnan életbehívott német-magyar nyelvű folyóiratot. Az "integratio" 1976-ig jelent meg rendszeresen. A folyóirat köré tömörült fiatal írói gárdát Wolfgang Borchert után nevezhetnénk az érkezés nélküli új nemzedéknek (Varga Gyula, Csongrády Attila, Deák Ernő, Horst Haselsteiner, Surányi Loránt). Az egyesület 1967. december 21-én kapta a meglévő helyett elegánsabb nevet, az "Europa"-Club megjelőlést. Mivel a klub vezetősége és az integratio szerkesztősége között anyagi gondok miatt feszültség jött létre, ezért 1969-7o-ben az integratio négyszeri megjelentetésén kívül más egyesületi tevékenységre nem került sor. A fiatal egyesületet a szétesés veszélye fenyegette. Ekkor csatlakoztak az "Europa"- Clubhoz a Burg Kastl-ban érettségizett és bécsi egyetemeket látogató diákok. Ezáltal az egyesület új lendületet kapott. Tagja lett a Freie Österreichische Studentenschaft nevű diákegyesületnek, valamint albérlője a Bécs I. kerület Schottengasse 2. szám alatti helységüknek. A schottengasse-i cím alatt az egyesület 1976. végéig működött. Itt rakta le mai működése szellemi alapjait. Itt formálódott kulturális tényezővé Bécs magyar életében. A szándék kettős volt: egyrészt közösséggé formálni a legkülönbözőbb korosztályú és politikai-világnézetű magyarokat, másrészt szellemi műhellyé fejleszteni az egyesületet. Az egyesület akkori elnöke, Deák Ernő így fogalmazott: "Magyarságunk záloga európai szellemiség; ha ennek kialakításán dolgozunk, elsősorban önmagunknak teszünk vele szolgálatot." Nyolc évvel az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége megalakulása előtt, 1972. áprilisában kezdeményezte az egyesületek összefogását, tevékenységük összehangolását és egy csúcsszervezet létrehozását. Már akkor felmerült az 1956-os magyarok népcsoporttá válásának gondolata.

Fontos még kiemelni, hogy az "Europa"-Club 1974-1975 között hétvégi magyar nyelvű oktatást szervezett, amelyre kb. 2o-4o gyerek járt el rendszeresen.