70 éves a CSEMADOK 

            Tavaly
szeptember 16-án Pozsonyban az Óvárosháza tükörtermében ünnepelte a Csemadok
Pozsonyi Városi Választmánya és Országos Tanácsa a Szövetség megalakulásának
hetvenedik évfordulóját. Az ünnepségre meghívást kapott az 55 éves bécsi „Europa”-Club
is.

            Az
ókori görögöket három kapocs tartotta össze: a közös nyelv, a közös vallás és
az olimpia. Nekünk, magyaroknak is van egy közös nyelvünk, közös mondavilágunk illetve
keresztény gyökerekkel rendelkező történelmünk, és van közös kultúránk. De mit
érne mindez, ha nem lennének olyanok, akik ezekre emlékeztetnének bennünket és
a felnövekvő új generációt? Talán már minden feledésbe merült volna, vagy szép
lassú pusztulás várna őseink örökségére, ha nem lenne a CSEMADOK, a felvidéki
magyarság legnagyobb taglétszámú kulturális szervezete, és nem lenne
„Europa”-Club, a bécsi magyarok kultúregyesülete.

            Vannak
fogalmak, amelyek nélkül ugyan lehet létezni, de élni nem: ilyen az
összetartozás és a barátság. Aztán vannak érzések, vágyak, amelyekről nem lehet
lemondani, amelyekhez ragaszkodni kell. Ilyen a szabadság, a nemzethez való
kötődés és egy nemzet öntudatának emelése. A CSEMADOK és az „Europa”-Club
pontosan ezeket az értékeket hordozza magában, és arra törekszik, hogy mindez
életben maradjon. Hetven évvel ezelőtt egy baráti társaság a felvidéki földben
vetette el a magokat. Jó munkát végeztek, mert a magok nem kövek és bogáncsok
közé estek, ahol esélyük sem lett volna növekedni és termést hozni. Megfelelő
talajba kerültek, ahonnan sem a szél nem tudta kifújni őket, de még a kártevő
madaraknak sem volt lehetőségük a lopásra. A kicsi mag pedig szépen növekedett,
mert gondosan ápolták és vigyáztak rá, nehogy gyom kerüljön közéjük és
pusztulás legyen a sorsuk.

            Az
„Europa”-Club vezetősége a rendszerváltást követően azonnal felvette a
kapcsolatot a kisebbségi magyar közösségekkel. Először Pozsony felé történt meg
a nyitás, hiszen a CSEMADOK és az „Europa”-Club sok közös jellemzővel rendelkezik
a mai napig is.  A legnagyobb közös
nevező, hogy bár két különböző államban élünk, mégis hasonló célokért küzdünk:
az identitás megőrzéséért és az asszimiláció elkerüléséért.

            Abból
a felismerésből kiindulva, hogy az ausztriai magyarok nem ismerik, nem is
ismerhetik a mozaikokra szétesett Kárpát-medencei magyar nemzetet, ezért
1990-ben kultúrtörténeti és honismereti kirándulásokkal bővítettük programunkat.

            A
teljes dél-szlovákiai szervezeti hálózattal rendelkező CSEMADOK
közreműködésével 1990 szeptemberében megvalósult az ausztriai magyarok első
felvidéki autóbusz kirándulása. Ezzel indult el az a sorozat, amely az elmúlt
évtizedekben sok-sok élménnyel gazdagította a résztvevőket. A pozsonyi CSEMADOK
székháza előtt Sidó Zoltán igazgató, munkatársai és baráti köre nagy örömmel
üdvözölték a bécsi magyarokat. Búcsúvacsorára a csallóközi Somorján került sor,
ahol az alakuló politikai pártok mellett a CSEMADOK nevében Neszméri Sándor
főtitkár szólalt fel.

            Az
egymásra találás boldog pillanatai lelkesedéssel töltötték el a felvidéki,
különösen a pozsonyi és pozsonypüspöki, valamint a bécsi magyarokat.  Az első kirándulást hamarosan követte a többi.
Mindezek a körutak utazások voltak a magyar múltba, és olyan kultúrtörténeti
emlékek meglátogatását segítették, amelyek megismerése az akkori politikai
viszonyok miatt csak igen nehezen voltak lehetségesek. Hihetetlen élmény volt
az ausztriai magyarok számára, hogy kirándulásról-kirándulásra sikerült a Trianonban
szétszakított magyarságot mozaikként összerakni. Az erdélyi Farkas Árpádot
idézve „apáink hűlő, drága arcán jártunk”. A felvidéki kirándulások gondos
megszervezéséért külön köszönet jár Jégh Izabellának, akinek segítségével
azonnal bővültek felvidéki kapcsolataink. Többek között emlékezetes maradt
látogatásunk Kassán, ahol a Dóm téren Balassa Zoltán történész, a helyi
CSEMADOK nevében üdvözölt bennünket.

            A
Nemzeti zarándoklatok és honismereti körutak (1990 ̶ 2000) című, első
kötetünkben 10 év kultúrtörténeti kirándulásairól számoltunk be. 2011-ben
jelent meg Útravaló címmel a második kötet, amely a 2000 ̶ 2010 közötti
utazások beszámolóit, dokumentációját tartalmazza. Jelenleg pedig a harmadik
köteten dolgozunk.

            A
kirándulások mellett – nagyon jellemzően erre az időszakra – gondosan ügyeltünk
műsoraink kialakításában arra, hogy megszólaljon a trianoni magyarság ötágú
sípja. Sorra léptek fel nálunk felvidéki művészek, történészek, politikusok,
egyházi méltóságok. Mi pedig a CSEMADOK meghívására elmentünk Pozsonyba
színházi bemutatókra, előadói estekre és más rendezvényekre. Majd felkerestünk
a Felvidéken magyarok által lakott településeket is, ahol fontos történelmi és
kulturális megemlékezéseken vettünk részt. Ők pedig eljöttek Bécsbe velünk
együtt megemlékezni az 1956-os forradalomról, majd Németóvárra (Bad
Deutsch-Altenburgba), ahol 2004-ben, a pozsonypüspöki Csemadok segítségével
ökumenikus istentiszteletet és koszorúzási ünnepséget szervezetünk meg.

            Fontos
megemlíteni, hogy a település Mária templomát Szent István királyunk
alapította, 1028-ban. Ez a templom Trianon előtt fontos búcsújáró helye volt a
felvidéki magyaroknak. A temetőben az ’56-os magyar menekültek sírjaiból a helyi
polgármesteri hivatal létrehozta az ausztriai magyarok szimbolikus sírját,
amely mellé a klub 2006-ban kopjafát állított. Az „Europa”-Club tagsága
felvidéki és magyarországi vendégekkel együtt minden év november első hetében itt
helyezi el a kegyelet koszorúit a nemzet áldozataiért. Nagy öröm volt
számunkra, hogy ezekre az ünnepségekre a CSEMADOK külön autóbuszt indított. Az
utóbbi években a felvidéki sajtó is rendszeresen beszámolt ezekről az
ünnepségekről. Kezdettől fogva az ökumenikus imaórát a Mária templomban a bécsi
református lelkész, egy magyarországi evangélikus lelkész és egy felvidéki
katolikus plébános tartja.

            Sokáig
terveztük, hogy első királyunknak szobrot és háromnyelvű emléktáblát állítsunk
fel. Végül is Szent István király emlékszobrának felavatására 2016. május 21-én
került sor. A nagyszabású ünnepség a Mária templomban szentmisével kezdődött,
majd a templom előtt a szobornál folytatódott a rendezvény.

            Szent
István király szobrát Németóvár plébánosa, Balint Pavel, valamint a kalocsai
érsek, Bábel Balázs szentelték fel. Az érsek az avatás alkalmával így
fogalmazott: „Míg a hősök elválasztanak, addig a szentek összetartanak minket”.

            A
szoboravatón ünnepi beszédet mondott a németóvári polgármester, dr. Hans
Wallowitsch, Magyarország bécsi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, dr.
Perényi János és dr. Smuk András, a bécsi „Europa”- Club elnöke. Perényi János
kiemelte, hogy ez egy csodálatos jelkép, amely egy újabb adalék a közös
történelemhez, és emellett ez Szlovákia, Magyarország és Ausztria” határháromszöge”,
ezért is szimbolikus. „Ha megkérdeznék tőlem, hogy mi Európa, akkor azt
mondanám, hogy ez itt Európa“, – mondta a nagykövet.

            Ezt
követően Csáky Pál felvidéki európai parlamenti képviselő részvételével sor
került a szobor leleplezésére. A gyönyörű műkő szobor Hunyadi László
marosvásárhelyi szobrászművész alkotása. Az ünnepségen közreműködött a komáromi
Concordia vegyeskórus Stubendek István karnagy vezényletével, a somorjai
Harmonia Classica Samorin kamarakórus, Wolfgang Danzmayr vezényletével, Vig
Margit hegedűművész, valamint a Nemzetközi Duna-Filharmónia zenekara. A zenei
programot Katona Ágnes állította össze.

            Felemelő
érzés, hogy a határon átívelő találkozás mennyire erősítette és erősíti a mai
napig az összetartozás érzését. Elsősorban köszönet jár mindezért a pozsonyi CSEMADOK-nak,
a Pozsonypüspöki Alapszervezetének, valamint további számos felvidéki
alapszervezetnek.

Smuk András

2020. 04. 16.