A Bécsi Európa-Club a magyarság szolgálatában

Ötven évvel ezelőtt, szabadságharcunk eltiprása után, közel kétszázezer magyar, valóságos emberfolyam hömpölygött át Ausztrián. Az osztrákok, akiket akkor még meg sem érintett a jóléti társadalom szelleme, szegénységükben is testvéri szeretettel fogadták a szomszédból érkező hontalanokat. Az 56-os menekültek többsége az osztrákok rokonszenve ellenére sem maradhatott Ausztriában, hanem engedve a gazdagabb államok vonzásának, tovább vándorolt. Csak azok telepedtek le végleg ebben az alpesi országban, akiket itt tartott a haza közelsége, az osztrákok iránti rokonszenv, illetve akiknek másutt már nem jutott hely. Számuk meghaladta a 20 ezret, vagyis minden tizedik magyar menekült Ausztriában maradt. Többségük Bécset választotta lakóhelyéül.

Az egykori császárvárosban letelepedett magyarok soraiban, többségben voltak a harminc éven aluli fiatalok, azon belül is a fizikai dolgozók: szakmunkások és ipari tanulók, akik közül sokan részt vettek a pesti harcokban. A családi keretekből kiszakadt fiúk és lányok a társtalanságot, a magányt viselték a legnehezebben. Az ő gondjaikon akart segíteni Fehérváry István, egykori váci politikai fogoly, a bécsi Nemzetőr című újság szerkesztője. Az ő kezdeményezésére 1964 áprilisában megalakult az Európa-Club, illetve annak elődje az Europa Jugend und Sportverein. Az egyesületnek 1965 első felében már 150 tagja volt. A következő évben bécsi magyar egyetemisták és értelmiségi fiatalok is csatlakoztak a szervezethez.. Ők indították el az egyesület kétnyelvű lapját, az Integrátio-t, amely 1967 és 1976 között negyedévenként jelent meg Bécsben. A folyóirat már nevében is jelezte, hogy az emigráció előtt álló két lehetőség közül: asszimiláció, vagy integráció, melyiket tartja jobbnak. A menekülteket befogadó osztrák közösségbe való teljes beolvadás helyett az Európa Klub kezdettől fogva az integrációt szorgalmazta súlyt helyezett magyarság-tudatunk, nyelvünk és kultúránk ápolására.

Kezdetben Deák Ernő-, a nyolcvanas években Darányi Ferenc volt az egyesület elnöke, a kilencvenes évek eleje óta pedig Valentiny Géza pápai prelátus tölti be ezt a tisztséget. A gyakorlati feladatokat, a szervezést és az irányítást a klub titkára, Smuk András végzi, több mint 30 éve.

A Bécsi Európa Klub három síkon fejt ki fontos tevékenységet: a magyar kultúra ápolásával, a határon túli magyarság támogatásával és a magyar szabadságharc szellemének őrzésével.

A hetvenes évek eleje óta minden esztendőben 6-8 előadót hív meg a klub, akik egy-egy érdekes politikai, művészeti, vagy tudományos témáról tájékoztatják a közönséget. Elsősorban a Bécsben élő magyar írók szellemi fóruma volt a klub, de megtaláljuk az előadók között a müncheni Tollas Tibor, a new yorki Kovács Imre és Vargha László, a zürichi Gosztonyi Péter, a londoni Király Béla és mások nevét is. Egy idő óta az Európa Club műsorán az előadások mellett kerekasztal-beszélgetések, hangversenyek, néptánc bemutatók, színházi előadások és karácsonyi ünnepségek is szerepelnek.

A határon túli magyarsággal a rendszerváltás előtt is szolidáris volt az egyesület, azóta azonban, hogy politikai emigránsok is betehetik a lábukat az elcsatolt területekre, gyakori autóbusz-kirándulásokkal ápolják a kapcsolatot kisebbségi sorsban élő testvéreinkkel; a horvátországi harcokban megrongált magyar falvakkal ugyanúgy, mint Mezőség, vagy Székelyföld népével. Az Európa-Klub tagjai a bácskai magyar szigetektől a zobor-vidéki magyar településekig már mindenütt jártak, ahol magyar él a Kárpát-medencében. Sőt, azon kívül: a dalmát tengerpart magyar nyomait és Dél-Lengyelország magyar emlékeit is felkutatták. Az egyesület honismereti kirándulásának tavaly Alsó-Drávaszög volt az úti célja.

A klub gyakran hív előadókat Pozsonyból, Kolozsvárról, Szabadkáról, de a bécsi magyarok is elviszik saját értékeiket a határon túli magyar közösségekbe, így már két kiállításuk is volt a Pozsonyi Magyar Klubban. Itt kell még megemlíteni, hogy az Európa Klub szervezésében évente több erdélyi színtársulat is fellép Bécsben: tavaly a marosvásárhelyi Tompa Miklós társulat háromszor, a csíki Játékszín egyszer szerepelt náluk nagy sikerrel.

Végül szólnunk kell arról, hogyan őrzi az Európa Klub, Smukk András titkár vezetésével, az 56-os szabadságharc lángját. Az egyesület vezetői évtizedek eltelte után sem alkudtak meg, nem engedtek 56-ból. Nem hagyták magukat megvásárolni, nem vették igénybe a kádár-rendszer szolgálatait, az ingyenes magyarországi utakat, a közpénzből biztosított nyaralásokat, sőt akkor is hűek maradtak 56 szelleméhez, amikor a hűségesek már ama rodostói diófa árnyékában is elfértek volna.. Az Európa Klub vezetői menekülésük után először csak 1989. június 16-án, Nagy Imre és társai temetése alkalmából látogattak el szülőhazájukba, azon belül is a Hősök terére és helyezték el koszorújukat a hősök koporsójánál. A lángot ma is őrzik. Nem ok nélkül kerül be a magyarság láthatatlan szellemi múzeumába és a Magyar Örökség arany-könyvébe a szöveg: "A bécsi Európa-Club hűsége 1956 szelleméhez magyar örökség."

Juhász László (Fraknó)