Szerző: Aprilred
Búcsúistentisztelet dr. Smuk András emlékére a bécsi belvárosi református templomban
„Mert ami elmúlt, az csodásan kísért az én dalomba még,
Mert aki meghalt az időben, úgy van fölöttem, mint az ég.”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves „Europa”- Club tagok, kedves Barátaink!
Az elmúlt években azért találkoztunk itt a templomban, hogy a református barátainkkal az adventi időszakban közösen ünnepeljünk.
Most azért vagyunk itt, hogy fájó szívvel búcsút vegyünk az „Europa”- Club szeretett elnökétől dr Smuk Andrástól. Andrástól, barátainak Banditól, és ahogyan a fiatalok tisztelettel nevezték, Bandi bácsitól.
Sokan tiszteltük, szerettük őt, jó EMBER volt, csupa nagy betűvel, állhatatos, kitartó és mindig segítőkész. Készülve a búcsúztatóra úgy gondoltam megosztom Önökkel vezetőségi társaim és az „Europa”-Club barátainak gondolatait, milyen ember is volt Smuk András. Néhányat hadd olvassak föl!
„A vasfüggöny felszámolása előtt költöztem családommal együtt Szlovákiából Ausztriába. Ezekben a nehéz kezdeti időkben Dr. Smuk András egyike volt azoknak a személyeknek, akik minket barátsággal, segítőkészséggel és szeretettel fogadtak. Jó tanácsokkal látott el minket, ami akkor számunkra megfizethetetlen segítséget jelentett. Ez körülbelül 30 évvel ezelőtt történt, de a mai napig végtelenül hálás vagyok”
„Bandi ragaszkodása a magyarsághoz a Burg-Kastli magyar gimnáziumban vált közösség teremtő akarattá. A magyar irodalom iránti érdeklődése olyan erős volt, hogy pl. a húsvéti szünetben magával vitte a Magyar Irodalom története 608 oldalas iskolai tankönyvét és el is olvasta. Jól emlékszem arra, hogy történelemből mindig jeles volt, a magyar történelem a legapróbb részleteiben is érdekelte. Később az egyesületi életben is kamatoztatta tudását, színessé tett minden rendezvényt, kirándulást, előadást. Az évente megszervezett kulturális utazások alakalmával különösen sokat tanulhattunk tőle. 1990-től bejárhattuk az egész Kárpát-medencét, megismertük a baltikumi nyelvrokonainkat, jártunk Lengyelországban, Olaszországban, ahol magyar emlékhelyeket kerestünk fel, voltunk az Isonzó völgyében Doberdóban, láttuk Törökországban a Rákóczi és Kossuth emigráció helyeit, Rodostót, Kütayát, Bulgária magyar emlékeit. Erdélyi kirándulásaink fénypontja volt a tábortűz, a szép magyar népdalok éneklése egy-egy pohár bor mellett. Képes volt az embereket ösztönözni, lelkesíteni egy jó ügyért, de soha nem valami ellen.”
„Bandi bácsi bécsi ösztöndíjas időszakom meghatározó embere volt, sokat tanultam tőle. Emberséget, felelősségtudatot. Azok közé tartozott az idősebb generációból, akik tisztelik és szeretik a fiatalokat”
„A felvidéki magyarok rendezvényeire (Alsóbodok, Léva, Nyitra, Pozsony, Pozsonypüspöki…), amelyekre Bandit meghívták, gyakran vele tartottam. Megtapasztaltam, milyen fontosnak tartották az ottaniak, hogy Bandi velük ünnepeljen, illetve megemlékezéseiken részt vegyen. Mindig várták és nagy szeretettel fogadták. Mindig az volt a benyomásom, hogy Bandi jelenléte erőt és bizakodást adott nekik.”
„ Úgy gondolom sokunknak, a határokon túl is, nagyon fog hiányozni. Hálás vagyok neki emberi támogatásáért, mellettünk való kiállásáért.”
„Smuk András egy hihetetlen munkabírású egyéniség volt, aki soha, egy percig sem ült karba tett kézzel. Élete volt az „ Europa”- Club közössége, szervezett és szervezett. Arra is odafigyelt, hogy a tagság, az érdeklődők az év elején időben kezükbe vehessék a klub színes programját, az esztendő végén pedig, az immár 29-ik évkönyvet, klubunk éves krónikáját.”
„Igaz szívvel szerető, mindig segítő kezet nyújtó atyai gondoskodással volt egész életében akár a rendezvényeink, akár az egyesület tagjai iránt, személy szerint irántam is. Kiegyensúlyozottsága, bölcsessége, jóakarata, a másik ember iránti tisztelete, jókedélye, önzetlen és fáradhatatlan munkája követendő példa mindannyiunk számára. Az ausztriai magyarság igazi ikonikus, vezető alakja, egy feledhetetlen egyéniség, akire mindig büszkék leszünk, akire mindig emlékezni fogunk. Amit hátrahagyott, nem csak szellemi örökség, hanem egy igaz és tisztaszívű ember példaértékű életútja, ami kivívta generációk tiszteletét. Megmutatta, hogyan érdemes külhonban is emelt fővel magyarként élni. Isten nyugosztalja őt, örök hála és köszönet őérte!”
„Bajban voltam, igazságtalanul megvádoltak, ilyenkor hamar elpárolognak a barátok. Bandi azonban maradt és segített, támogatott. Igaz ember, barát maradt a bajban is. Azzal, hogy elveszítettük őt a bécsi, az ausztriai magyarság szívéből szakadt ki egy darab, pótolhatatlan űrt hagy maga után. Velünk marad az amit teremtett, az „Europa”-Club, -A KLUB- nekünk az lesz a feladatunk,hogy vigyük tovább az örökséget, amit mindig is a legfontosabbnak tartott, átadni a fiataloknak a legszebb kincsünket a nyelvünket, a kultúránkat bárhol legyünk is a nagyvilágban.”
Hogyan vall dr Smuk András a klubról, az életéről?
„Joggal hiszünk abban, hogy az „Europa”-Club – eddigi jó hírnevéhez méltóan – továbbra is fontos európai fórum maradhat az anyanyelvi magyar kultúra, a hagyományok és a határokon átívelő emberi kapcsolatok ápolása terén.” –
„ 1947-ben születtem Pusztasomorján, a Hanság északi peremén, egy kis faluban, az osztrák-magyar határtól néhány kilométerre. Szülőfalum közvetlen szomszédjai a Mosonszentjános és a Mosonszentpéter nevű községek. Mindhárom falu az Árpád-korban keletkezett, 1970-ben ezek egyesítéséből született meg a napjainkra már várossá fejlődött Jánossomorja. Az érettségim idején, 1967-ben ballagási batyumba pogácsa, fillér, só mellé egy rög anyaföldet is helyeztek. Akkor még ezt a rögöt a vasfüggönyön keresztül kellett titokban kicsempészni. Most már tudom, hogy ez az a rög, amely engem egy életre elkötelezett, és ezt soha nem fogom szem elől téveszteni.”
„1975-ben feleségül vettem Döbrentey Máriát, akitől két csinos lányom (Andrea és Júlia) született. Nagy örömömre született egy kis unokám is.”
„Édesapám Smuk András, édesanyám Gősi Mária volt. Hárman vagyunk testvérek. A nagyszüleim is, a szüleim is parasztemberek voltak. Nem volt nagy birtokunk, a szüleim az államosítás előtt huszonöt hold földön gazdálkodtak. Már ez is elég volt ahhoz, hogy 1952-ben kuláklistára kerüljenek, azzal fenyegették a családunkat, hogy kitelepítenek bennünket. Édesapám semmiképpen nem akarta, hogy kitelepítsenek, ezért 1952-ben Ausztriába menekült. Mivel közvetlenül a határ mellett éltünk, tudta, hogy hol lehet átmenni. A határőrök ugyan utána lőttek, de szerencséje volt, és átjutott épségben. Igaz nem sokat ért vele, mert Ausztria akkor még zónákra volt osztva, és ahol apám átment, ott orosz zóna volt. Első éjjel elbújt valahol, másnap egy kukoricaszárral megrakott szekérrel az ismerősei átmenekítették az angol megszállási övezetbe, ott élt '56-ig egy faluban. Elmondhatatlan, hogy eközben édesanyám mennyit szenvedett, mennyit zaklatták az ávósok. Sokszor éjjel, kettő-háromkor átkutatták az egész házunkat a pincétől a padlásig. Rettenetes évek voltak ezek! Ha a családunk nem fogott volna össze, és nem támogatott volna bennünket, nem is tudom, hogy mi lett volna velünk. Akkor még élt édesanyám anyja is, és ott voltunk mi, hárman gyerekek; ötünknek nagyon nehéz volt a megélhetés. Nagyon nehéz volt! Ezek a gyerekkori emlékek máig elkísérnek. 1956-ban kitört a forradalom, egyszer csak megjelent édesapám, váratlanul hazajött. 1952 óta nem láttuk egymást. Négy éven át mi a világon semmit nem tudtunk róla. Alig telt el néhány hét, leverték a forradalmat és apámnak újra menekülnie kellett, akkor már minket is magával vitt, kimenekített Bécsbe. Most már szekérrel menekültünk, mert volt egy lovunk. A szekéren ülve arra lettem figyelmes, hogy a mellettünk gyalogosan menekülők valami pirosat dobálnak el az út szélén. Kilenc éves voltam, csak később tudtam meg, hogy ezek piros valamik a pártkönyveik voltak, később olvastam is, hogy az első menekülők az ávósok voltak.”
Az „Europa”- Clubról egy riportban a következőket mondja:
„ A bécsi magyarok kultúregyesületét valós közösségi igény hozta létre. Az 1956-os magyar forradalom után a Bécsben rekedt magyar fiatalság, amelyre leginkább a gyökértelenség és a tájékozatlanság volt jellemző, kereste egymást. Az „Europa”- Clubot 1956-ban Ausztriába menekült fiatalok, főként egyetemisták alapították. 1964-ben egyesületté nyilvánították a klubot. Ebben az időszakban az „Europa”- Club jelentősége abban rejlett, hogy a magyar műveltséget ápoló közösség élő valóság maradt Bécsben.”
„Az 1989-es rendszerváltás után elhatároztuk, hogy az „Europa”- Club a továbbiakban ne foglalkozzon politikával, hanem minden eszközével a magyar kultúra ápolására törekedjen. Gondosan ügyelve arra, amikor a műsorainkat kialakítottuk, hogy a trianoni magyarság ötágú sípja mindig megszólaljon. Abból a felismerésből indultunk ki, hogy mi, ausztriai magyarok nem ismerjük, nem is ismerhetjük a mozaikokra szétesett Kárpát-medencei magyar nemzetet, mert évtizedekig vasfüggöny választott el bennünket egymástól. A rendszerváltást követően igyekeztünk pótolni az elmulasztottakat, azonnal felvettük a kapcsolatot a határon túlra szakadt magyar közösségekkel.”
„Büszkén állítom, hogy az egykor főként ’56-os menekültekből álló csoport, majd anyanyelvi közösség és szellemi társulás a munkakedvéből a mai napig semmit sem veszített. Kodály Zoltánnal együtt valljuk, hogy: „A kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egy-kettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.” Az „Europa”- Club ezen munkálkodik továbbra is. Nem egyszerű, mert a mai fiatalság már nehezen mozgósítható ilyen célokért, de talán nem lehetetlen.”
„Büszke vagyok arra is, hogy nem alaptalanul került be a magyarság láthatatlan szellemi múzeumába és a Magyar Örökség aranykönyvébe, 2006. október 2-án a szöveg, hogy: „A bécsi „Europa”- Club hűsége 1956 szelleméhez magyar örökség.”
„A közéleti elismerések közül talán a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetés oklevele okozta a legnagyobb örömet, amelyet Áder János köztársasági elnök írt alá, 2013. ápr. 17-én.”
A klub elnökeként dr Smuk András átvehette , 2008-ban a magyar Értékközösség-díját, 2009-ban Árpád-fejedelem-díját, 2010-ben Széchenyi István és Moson vármegye-díját, 2021. szeptember 7-én pedig az osztrák Centrope-díjat és a Magyarország Barátai Alapítvány-díjat. 2022-ben Jánossomorja díszpolgárává avatták.
Munkásságát a sok rendezvény, kirándulás, kultúrtörténeti utazás mellett maradandó emlékek is jellemzik:
Az egyesület 1995-ben Beregszászon szobrot állított Bethlen Gábornak, 1998-ban pedig II. Rákóczi Ferenc-emléktáblát helyezett el a kelet-galíciai brezáni vár falára. 2009. október 6-án ünnepélyes keretek közt lepleztük le Hunyadi László marosvásárhelyi művész Petőfi-mellszobrát a Collegium Hungaricum előcsarnokában. 2011. október 22-én kopjafaavatással emlékeztünk meg Jánossomorján az 1956-os forradalomról. A kopjafát az Andauba (Mosontarcsára) vezető út mentén állítottuk fel, a jánossomorjai önkormányzattal közösen, ott, ahol ’56-ban tömegek hagyták el Magyarországot.
2012. június 4-én Székelykevén, a magyar nyelvterület legdélibb, többségében magyarlakta bánsági településén Petőfi Sándor-emléktáblát helyeztünk el a művelődési házban. 2013. október 9-én Sopronban állítottuk fel Klebelsberg Kuno mellszobrát, Hunyadi László Magyar Örökség díjas művész alkotását. Bad Deutsch-Altenburgban a magyarok jelképessírja hármas találkozás immár minden évben, emlékhely, tisztelgés a hősök előtt, akik életüket adták a magyar hazáért. Ausztriából, Magyarországról és Felvidékről jönnek ide emlékezni százával az emberek.
Bandi ránk hagyott egy fontos feladatot, a jelképes sír mellett szeretett volna emlékkövet állítani azoknak a magyar vagy magyar érzelmű embereknek, akik sokat tettek az ausztriai magyarságért és már nincsnek közöttünk. Amikor a klub megrendelte ezt a követ, nem sejtettük, hogy még egy név kerül majd rá, az övé. Szeretnénk a követ június 4-én felállítani, mellé pedig egy emléktáblát, amelyen ott áll majd dr Smuk András neve és mellette egy szép Vörösmarty Mihály idézet: „ A múltat tiszteld a jelenben, s tartsd a jövőnek”
Végezetül álljon itt, hogyan gondolkodott dr Smuk András a hazáról, álljon itt példaként nekünk és a jövő nemzedékének:
„Amit Burg Kastl-ban a lelkembe ültettek, azt ma is mint örökséget hordom magamban. Nem volt az más, mint a magyar nemzet szeretete, a magyar kultúra és nyelv tisztelete. Ezeket az értékeket szeretném továbbadni az engem követő generációknak, valamint azt a tapasztatomat, hogy nem elég egyénileg nagy magyarnak lenni, közösségileg is kell munkálkodni. A haza fogalma gyökereket és életteret jelent, hol az ember született és nevelkedett. Az anyanyelv meghatározza az ember további életét. Az élet a világ bármely részére sodorja, a szülőhely, hol felnevelkedett, mindig eszébe jut, ha rágondol, szívét melegség önti el és vágyik vissza.”
Isten veled Bandi!
Mentsik Szilvia
Búcsúistentisztelet dr. Smuk András emlékére a bécsi belvárosi református templomban
2022 január-június
BESZÁMOLÓ AZ „EUROPA”-CLUB 2022. I. FÉLÉVI RENDEZVÉNYEIRŐL 2022. január 13. Collegium Hungaricum Az „Europa”-Club évi rendes közgyűlése Sikeresen tudta megtartani egyesületünk az évi rendes és egyúttal tisztújító közgyűlését a Collegium Hungaricumban, amelyet Sass László, vezetőségi tagunk vezetett. Dr.Smuk András, elnök köszöntője és értékelője után Sáskáné Nádas Ágnes számolt be a 2021. évi rendezvényekről. … „2022 január-június” bővebben
BESZÁMOLÓ AZ „EUROPA”-CLUB
2022. I. FÉLÉVI RENDEZVÉNYEIRŐL
2022. január
13. Collegium
Hungaricum
Az „Europa”-Club évi rendes közgyűlése
Sikeresen tudta
megtartani egyesületünk az évi rendes és egyúttal tisztújító közgyűlését a
Collegium Hungaricumban, amelyet Sass László, vezetőségi tagunk vezetett.
Dr.Smuk András, elnök köszöntője és értékelője után Sáskáné Nádas Ágnes számolt
be a 2021. évi rendezvényekről. A professzionális pénzügyi beszámolót Nagy
Eleonóra pénztárosunktól hallhattuk. Az egyesület vezetősége újfent egyhangúan
megválasztásra került. Vezetőségünk bővült: Nagy Árpád személyében újabb
értékes segítséget kaptunk. Önkét lemondott felügyelő bizottsági tagi
tisztségéről Pusztay Csaba barátunk, aki továbbra is aktív tagunk maradt.
2022. február
23. Collegium Hungaricum

Kincskereső Kisködmön, az APNOÉ zenekar előadásában
Móra Ferenc örökéletű tanmeséjét Lackfi János,
József Attila-díjasköltő dolgozta át zenés mesejátékká. A gazdagságról álmodó
Gergő a gyermeki varázsvilág és a valóság határán egyensúlyozva jut egyre
közelebb azokhoz az igazán fontos emberi értékekhez, amelyekre az APNOÉ zenekar
csodálatos előadásmódjával is a gyermekek figyelmét irányította.
2022. március 10. Weghuberpark/Collegium
Hungaricum
Március 15-i Ünnepi megemlékezés

Az 1848-49-es Forradalom és
Szabadságharcra 2 év után végre újból méltó keretek között emlékezhettünk, a
bécsi Weghuberparkban, az egyesületünk által készíttetett Bessenyei György
mellszobornál. Menstik Szilvia, egyesületünk alelnöke és a Kerekasztal elnöke
köszöntötte a megjelenteket, majd ezt követően a Magyar Nagykövetség részéről
Beniczkyné Kozlik Erika, tanácsos asszony tolmácsolásában hallhatuk Bóta Zsolt
követ úr e jeles eseményre készített ünnepi beszédét.
A
főhajtással és koszorúzással egybekötött megemlékezés fényét a Rézsarkantyú
citera zenekar és Kilyénfalvi Gábor ünnepi műsora tovább emelte.
Ugyanezen
este Arató György, tanár és kulturális diplomata értékes előadását hallhattuk
az ünnep tiszteletére a Collegium Hungaricum falai között, a „Magyarok
Mózeséről”, a bulgáriai különleges Kossuth-kultuszról.
2022. március
23. Collegium Hungaricum
„Az erdélyi magyar társadalom a
Securitate szorításában”-Csáky Zoltán előadása

Március
23-án egyesületünk meghívására érkezett Csáky Zoltán, a Duna Televízió egyik
alapító tagja, a Heti Hírmondó volt főszerkesztője, műsorvezetője, író.
Rendkívül érdekes előadását „Az erdélyi magyar társadalom a Securitate
szorításában „címmel tartotta, amelyben számos személyes, döbbenetes
élményt osztott meg a résztvevőkkel. Az előadást követően a „Nyomomban a
kék farkasok” című könyvének dedikálásra is sor kerülhetett.
2022. március
26. Collegium Hungaricum
Római Karnevál – a Soproni Petőfi
Színház eladásában
Hubay Miklós
történetét a Soproni Petőfi Színház művészei hozták el Bécsbe, óriási sikert
aratva. A darab főhősét, Lánczy Margitot, az egykor ünnepelt színésznőt, most
páholynyitogató és éhhalálra készülő asszonyt Farkas Ibolya, színművésznő
alakította, aki drámai és fergeteges előadásával a nézők szívét azonnal
elnyerte.

2022. április
7. Collegium Hungaricum
„Magyarnak maradni Erdélyben” –
Dr.Szabó Csaba előadása

Dr.
Smuk András elnök úr vezetésével informatív, lendületes
kerekasztal-beszélgetésen vehettünk részt, amelynek keretében rendkívül értékes
gondolatokat osztott meg velünk Dr. Szabó Csaba történész, a Magyar Nemzeti
Levéltár főigazgatója és munkatársa, Mikó Zsuzsanna, jogász. Azon kérdésekre
keresték a választ, hogy az erős asszimiláció ellenére hogyan lehet magyarnak
maradni Erdélyben, hogyan lehet segíteni, hogy a magyarság továbbra is
fennmaradjon. Kitértek számos történelmi fordulópontra is a középkortól
kiindulva, amelyek Trianonhoz vezettek. Bemutatták a „Magyarnak maradni
Erdélyben” c. kiadványt, amely 25 olyan erdélyi magyar hírességről szól,
akik jelentősen meghatározták a magyar kisebbséget Trianon után a
rendszerváltásig. Életútjukon, szellemi örökségükön keresztül mutatja be a
könyv, hogyan segítették ezen személyiségek a magyarság fennmaradását, milyen
útmutatást kínáltak, és hogyan járultak hozzá 70 év kulturális pezsgéséhez a
magyarság fennmaradása érdekében. Főigazgató úr zárószavait szívünkbe véstük:
„Ha valamiről lemondunk, az elveszett. Amíg érdekel bennünket Erdély
sorsa, addig megmarad.”
2022. április
21. AMAPED
„Trianon
és a geográfia”- Dr. Kubassek János előadása

Szenzációs
előadást hallhattunk Dr. Kubassek János, geográfus, történész, múzeumigazgató
úrtól, aki rendkívül érdekes ismereteket osztott meg velünk „Trianon és a
geográfia” címmel tartott prezentációjában.
Rávilágított,
hogy bár a történelmi események mindig egyféleképpen történnek meg, de különböző
aspektusokból vizsgálják őket és így más-más a megítélés, a véleményalkotás.
Trianon sokáig tabukérdés volt, kutatni sem engedték. A földrajztudósok
hagyatéka az érdi múzeumban fellelhető e témával kapcsolatban is. Megtudhattuk,
miért volt muszáj aláírni a magyar delegációnak a trianoni békeszerződést,
miért nem volt más választás, hogyan bántak a delegáció tagjaival, hogyan
nézett ki gróf Teleki Pál etnikai térképe, kik írták alá (16 ország) a trianoni
szerződést és hogyan részesült Magyarország területéből 9 ország. Elképesztő
fényképes dokumentációt láthattunk az előadás során.
2022. május
11. Collegium Hungaricum
„Magyar Hősök és Szentek” – zenés
időutazás a Kecskés Együttessel

Fantasztikus és különleges
történelmi utazásban és egyúttal zenei élményben lehetett egyszerre részünk a
Kecskés Együttes csodálatos, előadása révén.
Több mint 50
hangszerrel érkezett a zenekar, amelyek bemutatásra is kerültek, így
megismerhettük a tilinkótól a szimfóniáig, a görbe kürttől a viola da gamba-ig
a széles repertoárt. A zenekar alapítóját, L. Kecskés Andrást, mint élő
legendát köszönthettük, szavai, előadása mindannyiinkat megérintett.
Az estén
keresztül Pálmai Árpád, egyházzenész kalauzolt minket moderátorként, egyúttal ő
maga az együttes énekeseként nyújtott lenyűgöző teljesítményt. Lélekemelő
dallamokat hallhattunk zenés emlékezetként többek között Szent István Király,
Szent László és Mátyás király, továbbá a Hunyadiak, Rákóczi korára vonatkozóan
is. Különleges zenei gyöngyszemekkel találkozhattunk, mint pl. koronázási
könyörgő ima vagy épp a Kinizsi Bibliából részlet. Igazi tanúságtétel volt az
együttes előadása keresztény értékeinkről, nemzeti identitásunk megőrzésének
fontosságáról.
2022. május
24.
Magyar Nagykövetség
Jótékonysági Koncert a beregszászi
(Kárpátalja) gyermek megsegítésére

Egyesületünk ismét jótékonysági
koncertet szervezhetett sok segítő kéz közreműködésével. Hálás szívvel
köszönjük, hogy e lélekemelő rendezvénynek ismét Magyarország Bécsi
Nagykövetsége adott otthont.
Igazán
szívhez szóló köszöntőszavakat hallhattunk Bóta Zsolt, rendkívüli követ és
meghatalmazott miniszter úrtól, a nagykövetség első beosztott diplomatájától,
aki a teljes rendezvény moderátori feladatait is elvállalta házigazdai minősége
mellett, méltó keretet adva a csodálatos zenei programhoz.
Dr. Smuk
András, egyesületünk elnöke tájékoztatta a résztvevőket a jótékonysági koncert
céljáról, a beregszászi gyermekek helyzetéről, valamint a Beregszászért
Alapítvány „Europa” – Clubhoz való szoros kötődésről.
Beszédét
követően Védnökünk, Prof. Dr. Vízi E. Szilveszter úr, a Magyarország Barátai
Alapítvány elnökének képviseletében Grifatong Eszter olvasta fel elnök úrnak a
jótékonysági koncert kapcsán megfogalmazott csodálatos gondolatait és méltató
szavait.
Ezt követően
a résztvevők szívhez szóló, fantasztikus zenei élményben részesülhettek az
Internationale Donauphilharmonie művészeinek jóvoltából, akik között
köszönthettük többek között a Virtuózok ifjú tehetségeit is.
Minden
közreműködőnek, szponzornak és minden résztvevőnek, adományozónak ezúton is
szívből köszönjük, hogy közös segíteni akarásunk ilyen gyönyörű rendezvényt,
közös élményt és legfőképp a rászoruló gyermekeknek anyagi támogatást
eredményezhetett!
https://volksgruppen.orf.at/magyarok/stories/3157281/281/
2022. június 1.
Collegium Hungaricum
„Trianoni harangok”- Meister Éva és Fábián
Zoltán előadása

Egyesületünk meghívására érkezett
Bécsbe 2022. június 1-én a „Trianoni harangok” c. előadás, amelynek
keretében versekkel és dalokkal emlékezett Trianonra Meister Éva színművésznő,
a Magyar Kultúra Lovagja, valamint Fábián Zoltán, énekes, zenész. Mindketten a
„Magyar Művészetért” Ex-Libris díjjal kitüntetett művész.
A
csodálatos, lélekemelő estet maga Meister Éva rendezte ugyanazon címmel,
amellyel írását 2010-ben jelentette meg édesapja halálára emlékezve, és amely
számos könyvben, folyóiratban is fellelhető volt.
Az előadás a
trianoni életérzésről, az egyéni és közösségi tragédiáról szólt, valamint a
reményről, hogy a nemzet és a magyar Haza volt, van és lesz, örökkön örökké,
„még ha leszakad az ég is”.
2022. június 12. Bad Deutsch-Altenburg
Ünnepi megemlékezés a Szent István szobornál és a Mária templomban

A
Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szívének ünnepén tartotta az „Europa”-Club a
hagyományos ünnepi megemlékezését Bad Deutsch-Altenburgban, ahol Szent István
királyunknak köszönhetően épült a Mária-templom és vált a magyarság fontos
zarándokhelyévé.
Az egyesület
által 2016-ban állított Szent István-szobor ünnepélyes megkoszorúzása ismét
alkalmat adott a magyar identitástudat megerősítésére, hazaszeretünk méltó
kifejezésére.
A
megemlékezés szentmisével kezdődött, amelyet Dr. Cserháti Ferenc, a külföldi
magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott Esztergom-budapesti segédpüspök
atya celebrál. Ezt követően Bóta Zsolt, a bécsi Magyar Nagykövetség első
beosztott diplomatája, rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter úr
lélekemelő ünnepi beszédét hallhattuk. Ezután került sor Szent Királyunk
mellszobrának megkoszorúzására, melyet Dr. Smuk András elnök úr méltató szavai
kísértek. A templomban ünnepi hangversennyel folytatódott a program, a
Nemzetközi Dunafilharmónia művészeinek közreműködésével, amelynek keretében A.
Vivaldi és Fr.Doppler műveiből csendültek fel dallamok.
2022. június 25. Collegium Hungaricum
Koldusopera – Soproni Petőfi Színház előadása

Június 25-én, egyesületünk
meghívására érkezett Bécsbe a számos nemzetközi versenyt és fesztivált megjárt
Discantus Énekegyüttes. A Koldusopera feldolgozását fantasztikus sikerrel
állították színpadra, amelyet most a bécsi közönség is élvezhetett a Collegium
Hungaricumban. Olyan barokk darabhoz nyúltak, amelyet egyszerre historikus és
modern szemlélettel dolgoztak fel.
A mű
korszerű, magyar fordításán, a dramaturgia, a színpadi és zenei rendezés is
mind az együttes tagjainak munkája. Egyszerre láthattunk barokk operát és
ízig-vérig fekete komédiát. Fantasztikusan izgalmas, magával ragadó zenei és
színházi élményben lehetett részünk, amelyet ezúton is köszönünk a művészeknek!
Meghívó közgyűlésre
Tisztelt „Europa“–Club Tagok! Kedves Barátaink!
Ez az első olyan körlevél és meghívó, amelyet már nem dr Smuk András elnök úr küld az Önök számára. Amint már sokan értesültek róla, 2023. január 12-én dr Smuk András, a Club alapítója, főtitkára, majd elnöke átadta lelkét a Teremtőnek.
Szomorú szívvel búcsúzunk tőle. Dr Smuk András nemcsak az „Europa“-Club elnöke volt, hanem az ausztriai magyarság meghatározó személyisége is. Az emigráció kiemelkedő alakja, aki mindig és mindenhol szeretett hazájának szolgált, a rendszerváltás előtt bátor ellenzékiként, a vasfüggöny lehullása után elkötelezett támogatója a magyar kultúrának. Biztos megőrzője a magyar identitásnak, aki számos helyen és közegben állt ki a magyarságért, Magyarországért.
Az „Európa”-Club számos díjat tudhat magáénak, amely az ő munkásságának köszönhető: Magyar Örökség-díj, Árpád fejedelem-díj, Magyarország Barátai-díj. 2022-ben, méltán vehette át szülőhelye, Jánossomorja díszpolgári kitüntetését.
Kedves Tagság, kedves Barátok!
Az „Europa”-Club elnökhelyetteseként rám hárul a feladat, hogy átvegyem azt az örökséget, amit dr Smuk András elnök úr ránk hagyott. A klub vezetősége nevében szeretném megköszönni, hogy eddig is támogatták a munkánkat, köszönjük a rengeteg levelet, szép emlékező sorokat.
Megköszönjük az adományokat, amellyel támogatják a munkát, amelyet igyekszünk a bécsi, az ausztriai magyarság fennmaradásának érdekében végezni.
A vezetőség nevében ígérem, hogy dr Smuk András örökségét megőrizzük, annak szellemében dolgozunk, igyekszünk átadni azt a jövő nemzedékének is.
Tisztelettel és szeretettel kérjük Önöket, hogy támogassanak bennünket, hogy feladatunkat véghez vihessük!
2023. március 9-én 17 órai kezdettel tartjuk éves közgyűlésünket, amelyre sok szeretettel hívjuk Önöket a Collegium Hungaricumba, Bécs, Hollandstraße 4.
A közgyűlés programja:
- a 2022 évi programok beszámolója,
- pénztári beszámoló – ellenőrök jelentése,
- a 2023-as év tervei,
- egyebek.
Üdvözlettel a Club vezetősége nevében:
Mentsik Szilvia
az „Europa“-Club elnökhelyettese
Szemelvények 2002-ig
Kossuth Lajossal, Kobzos Kiss Tamás társaságában bevonulni – nem mindennapi dolog és nem mindenkinek adatik meg. Köszönjük a bécsi „Europa”-Clubnak, hogy számunkra ezt a lehetőséget megteremtette, és szeretnők, hogy ha a bécsiek és az ausztriai magyarok a Rákóczi-évforduló alkalmával a vezérlő fejedelem, Mikes és Kossuth nyomdokain, Erdélyen át eljutnának Rodostóba, Kütakyába és a többi törökországi magyar kegyhelyekre.
SYLVESTER LAJOS
(2002. november 28.)
Ebben a klubban – mint már korábban is tapasztaltam – az az „európai szellemiség” van jelen, amelyet magam is szívesen vállalok.
Jó volt újra itt lenni, és boldog XXI. századot kívánok minden bécsi magyarnak.
KOBZOS KISS TAMÁS
(2002. november 28.)
Az „Europa”Clubba soron kívül felveendő Erdély, hogy hosszan tartó kiszakítottsága / kitaszítottsága véget érjen. Ennek az Erdélynek a követségében jártam itt és köszönöm meg a szíves meghívást, a testvéri együttérzést és támogatást.
Isten áldása kísérje tovább az igényes munkát, az „Europa”-Clubbot! (Kossuth Lajos születésének 200. évfordulóján)
TOKÉS LÁSZLÓ
(2002. szeptember 19.)
Kedves Barátaim!
Nagy-nagy tisztelettel fogadtam el meghívásotokat. Nagy öröm volt Bécsben köztetek magyarnak lenni. Kívánok mindannyiótoknak katonásan erőt egészséget, sok-sok boldogságot.
Dr. BEREK LAJOS, ezredes kari igazgató
(2002. április 22.)
Csodálatos est után, csodálatos emberek között, csak azt tudom írni, amit elénekeltem: ” Mi vagyunk villanó csillagok, mi vagyunk nyíló virágok Isten tenyerén, Isten tenyerén, Isten tenyerén” (Csanád Béla).
Akkor leszünk valakik Európában, ha erős nemzetként, erős testvérként megfogjuk egymás kezét és alakítunk egy „Varázskört”.
Sok szeretettel fogom meg mindenki kezét, aki így érez:
BEREGSZÁSZI OLGA színművész
(2002. április 26.)
Bécset és Marosvásárhelyt szorosan összekapcsolja a Bolyai név. Mi otthon, valahányszor Bécs városát emlegetik, mindig arra gondolunk, hogy nagy matematikusunk fiatal éveinek legszebb időszakát ebben a városban töltötte. Itt született meg benne – a világon eloször – egy új geometria létezésének gondolata, amelyet aztán rövidesen csodálatos módon kidolgozott.
Hálás vagyok az „Europa”-Clubnak, hogy lehetové tette első látogatásomat ebben a városban, ahol a mi Bolyainkról beszélhettem rendkívül hálás közönségnek.
KISS ELEMÉR
(2002. április 26.)
Az „Europa”-Club hallgatóságának megtisztelő figyelmétől ösztönözve mutattam be az osztrák-magyar kapcsolatok egyik legérdekesebb eseménye, Teleki Sámuel és Ludwig von Höhnel kelet-afrikai expedíciójának eredményeit.
Az Afrika-kutatás történetének jeles személyiségei példát adtak kitartásból, áldozatvállalásból – teljesítményeik a mai napig tiszteletet érdemelnek.
A kérdések, hozzászólások ösztönzőek voltak számomra – s egyben üzenetet jelentenek: értékeinket a jövőben sem feledhetjük.
KUBASSEK JÁNOS
(2002. április 11.)
„…Ne tagadjuk végre magunktól meg azon eddig soha nem ismert édeni kéjérzést egy lelkű, egy testű családságba, egy cél s egy vég után törekvő nemzetségbe forrnunk egybe.” (Széchenyi István)
Ide kellett jönnünk Budapestrol, hogy ezt megérezzük. Felejthetetlen, nagyszerű élményben, vendéglátásban, hallgatóságban volt részünk. Erőt, lelkesítő ösztönzést kaptam a további előadásaimhoz. Köszönöm szépen.
Nagyon sok baráti szeretettel:
SELLEI ZOLTÁN (2002, március 21.)
Köszönet a meghívásért; alkalmam volt szólni fontos mai ügyeinkrol, a megtett útról, felemelkedésünk esélyeirol. Emellett sok kedves régi ismerőssel is találkozhattam.
BOD PÉTER ÁKOS
(2002. március 21.)
Szabó Lorinc 1930-ban a szomszédban, az Alserkirche ravatalázójában virrasztott apósa holtteste mellett, én pedig 2001-ben a Pazmaneumban beszélek errol. Így kerek a világ.
KABDEBÓ LÓRÁNT
Bécs, 2001. november 29.
A Monarchia déli végvárainak árva harcosai köszönik, hogy együtt küzdhettünk a bécsi magyarság képviselőivel az elmúlás reménytelensége ellen.
Szeretettel
KLEMM JÓZSEF
Csak egy hajszál van jó és rossz között, és mondd, barátom, mennyiben ez az élet?
LÉPHAFT PÁL
2001. november 23.
Kedves „Europa”-Club!
Köszönöm Nektek, hogy dalaimat, dalainkat, meséimet, meséinket meghallgattátok!
Ugye, Ti is hiszitek, hogy a Bika szarvai közt hányódó Európa egyszer virágos rétre jut, és nagyot napozik majd!
Ölellek mindahányotokat
BERECZ ANDRÁS
Jövőre választás lesz! Félő – idézve Tollas Tibor sorait – hogy bebádogoznak minden ablakot!
TAKÁCS ISTVÁN
2001. október 11.
Köszönöm a kedves meghívást és kívánom a bécsi magyaroknak, hogy közösségi életünk, a magyar nemzethez való ragaszkodásuk növekedjen és ez az érdeklodo, őszinte légkör, amit itt tapasztaltam, másokban is optimizmust ébresszen népünk itteni jövőjével kapcsolatosan.
TOKÉCZKI LÁSZLÓ
Bécs, 2001. április 19.
A Pazmaneum munkája tanúsítja azt, ami a mai kerekasztal-beszélgetésen is elhangzott: nincs nemzet nemzeti szolidaritás nélkül.
Köszönet mindenkinek:
HORNYIK MIKLÓS
Bécs, 2001. március 29.
„Elment én édesim idegen országra
S azt üzente vissza, menjek el én arra.”
(Moldvai csángó magyar népdal)
„Jót kívánok szívem, szíved vígan éljen,
Semmi szomorúság szívedhez ne férjen.”
(Magyar népdal)
Nagy örömünkre szolgált, hogy Bécsben élo magyaroknak zenélhettünk:
ARANYESO citerazenekar
Március 15-én a Pázmányról elnevezett intézményben Vörösmarty: ez maga a világ; Bécsben és Bécsben hazafelé gondolva – „Legszentebb vallás: a haza és emberiség (Vörösmarty)
FRIED ISTVÁN
2001. március 15.
Én sem dunai, sem tiszai nem vagyok, hanem csak magyar, mind ettől, mind attól örömmel tanulok és mind ezt, mind azt tanítani akarom.” (Berzsenyi levele Kazinczyhoz, 1811.)
KÓSA LÁSZLÓ
(999. X. 15.)
Az első írott európai fohász szavaival, a Tatárlakán megtalált Tordos-i amulett szövegével – immár latin betus átiratban kívánom a bécsi Europa club minden tagjának:
„Az mindent titkot ismerő Nagyasszony
Vigyázó két szeme óvjon Napatyánk fényében”. (Kre – 5000.)
Bécs, 1999. ápr. 27.
Nagy megtiszteltetés és öröm volt számomra itt, Mindszenty bíboros úr valahai lakóhelyén -ezt mint református írom – 48-49-re emlékezni. Egy sor élménnyel teli magyarországi turné után vagyunk, és ez a bécsi emlékezés mindenképpen megkoronázza ezévi megemlékezéseinket.
Egyébként több mint tíz éve énekelem-játsszuk ezeket a melódiákat „kényszerbol”. Személy szerint engem az is „kényszerít”, hogy ükapám – aki Szinyei Merse Pál első tanítója volt – sógora Thnolt István Kmetty segédtisztjeként végig emigránskodta Törökországot, Szíriát, Londont stb., majd otthoni földben tért nyugalomra.
További szép estéket kívánok itt.
KOBZOS KISS TAMÁS
1999. március 25.
„Kezdetben vala az IGE. Aztán hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy JOHN COLEMAN meg egy JACK COLE. Kettesben heverésztek, hol a túl hűvös, hol a túl forró fövenyen NEVERMORE BEACH strandján (…) Tehát hol volt, hol nem volt (…) Nomina muda tenemus (Csupán a mezítelen név marad). Nem tudom, kettőnk közül ki mondja e sorokat, JACK COLE vagy JOHN COLEMAN… (Kovács András Ferenc)
A JACK COLE” dalaiból előadói:
NAGY CSONGOR
FAZEKAS ERNEST
MÁRTON LÓRÁNT
14. 1. 1999.
P.S. Szeretettel és köszönettel.
Nagy megtiszteltetés és öröm volt számomra, hogy ezekben a „történelmi” műhelyekben (Europa Club, Pazmaneum) jelen lehettem, meghallgathattam a javaslatokat a magyar kormány irányában és új reménnyel tölthettem meg a bécsi magyarság jövőjét illetoen. Isten áldását kérve a helyre és az intézményre,
NÉMETH ZSOLT
’98. okt. 15.
Azt tartják a tudósok, hogy a magyarság Eurázsiát jelenti kicsiben. Én szerényen hozzá kívánom tenni, hogy a Fertő-táj, egyedülálló pusztai-félsivatagi világával, és a parton fekvő Sopron-környék a Kárpát-medence kicsiben, de gazdagon. Ennek hazai részét hoztam ide, s kívánom, hogy a bécsi magyarok is megszeressék, magukénak tekintsék.
KÁRPÁTI LÁSZLÓ
1998. szept. 17.
„Legyen előttetek mindig az út,
Fújjon mindig hátatok mögül a szél,
Az eső puhán essen földjeitekre,
A nap melegen süsse arcotokat,
S amíg újra találkozunk,
Hordozzon Titeket tenyerén az ISTEN” (ős ír áldás)
MACZKÓ MÁRIA
Nagyon szépen köszönöm – köszönjük (Maczkó Mária népdalénekes nevében is) a szíves, értő közönséget, figyelmet; szinte „előhúzták” bennünk, belolünk a verseket és énekeket.
Szeretettel, további erős és szép munkát kívánva
SZABÓ ANDRÁS
1998. máj. 7.
Üdvözlet a bécsi magyaroknak!
-Hitel-es saját vers –
Egy szív trappol a virradatban,
Egy másik feladta magát –
A harmadik még itt a mellkasomban
félreveri az éjszakát.
NAGY GÁSPÁR
1998. ápr. 23.
Köszönöm, hogy meghallgattak, köszönöm, hogy együtt kereshettük az egységet, a megtartó értékeket a sokféleségben, közös reményt a szétszórtságban.
GÖRÖMBEI ANDRÁS
1997. április 24.
Mindig szívesen beszélek Erdélyországról. Köszönöm a lehetőséget az „Europa”-Clubnak. Mindazt, amit Erdélyért teszünk, magunkért teszünk, mert Erdély a magyarság része.
ISTEN áldja munkájukat.
JAKUBINYI GYÖRGY
gyulafehérvári érsek
Őrzők – bécsi magyarok -, vigyázzatok a strázsán, hogy a harcot, melyet őseink vívtak, oldja békévé az emlékezés!
FEKETE GYULA
1997. április 10.
Nagyon szépen köszönöm az „Europa”-Club meghívását Bécsbe. Nagyon jól esett, hogy éppen a Pazmaneumban volt lehetőségem eloadást tartani, és méghozzá ilyen értő közönség elott. Pázmány Péternek is sok kapcsolata volt Csehországgal, Prágában járt és Morvaországban birtoka volt, és toleráns katolicizmusát sokan nagyon értékelték, és öröksége a 17. században, de késobb is Cseh- és Morvaországban érezhető volt. Köszönöm a meghívásukat Bécsbe.
RICHARD PRAZ^ÁK
A Cseh Köztársaság magyarországi nagykövete
Bécs, 1997. február 6.
Nagyon szépen keszenuyk o Bécsi kirandulost.
Várunk Moldvábó.
NYISZTOR MIHÁLY
Onesti, Bákó Megye, Románia
„Előbb a földet, aztán az otthont,
előbb az iskolát, aztán a nyelvet,
előbb a fejfát, aztán a hitet,
előbb a jövot, aztán a múltat.”
BORÁROS IMRE
Jókai Színház – Komárom
1997. január 23.
Pogány őseim nem tudom melyik úton jöttek Bécsig, én a tőlük örökölt „Hadak útján” jöttem. És már keresztényként köszönöm az „Europa”-Clubnak ezt a szép karácsonyi ajándékot.
LORINCZ ÁGNES
1996. december 21.
„Áldott magyar nemzet kevés maradéka
Régen Európának ki valál csillagja”…
Nektek ajánlottam ezt a műsort, és örülök, ha tetszett.
KÁTAI ZOLTÁN
énekmondó
Erőt ad számunkra az irántunk tanúsított érdeklődésetek. A Kárpátok ívén kívül élő magyarok felé nyújtott kezetek most melegen megszoríthattuk. Köszönet érte.
MOLNÁR SZABOLCS
REINHART E(rzsébet)
Nagy élmény vot nákem hagy énákeltám it. Rámélem hagy nám utuiára. Sok szárátetvál
NISTOR ILONA
28. IX. 1996.
„Az emlékezés az egyetlen Paradicsom, ahonnan nem lehet bennünket kiűzni.”
KIRÁLY KÁROLY
1996. május 23.
Tetszik vagy sem, Bécs egykor fővárosunk is volt. Azóta a felvidéki magyarságnak több fővárosa is volt, de egyik sem nőtt a szívéhez. Mégis kellemes élmény a napsütötte császárváros tág utcáin sétálni, némi nosztalgiával szemlélni a falakat, melyek a boldog békeidőket idézik, melyek után Közép-Európa szétverése következett.
Köszönöm a meghívást, mert a szívekbol el kel távolítani a trianoni határokat!
BALASSA ZOLTÁN
’96. április 18.
Az idei megkésett tavaszban az „Europa”-Club, a kedves bécsi magyarok szeretetében megfürödve melegedtünk ezen a gyönyöru csütörtök estén.
Köszönjük mindnyájuknak, hogy figyelemmel kísérik a kisebbségbe szakadt magyarság sorsát, és Isten adjon erot gyümölcsöző munkájukhoz.
FÜZESI MAGDA
GORTVAY ERZSÉBET
DALMAY MÁRTA
SZÖLLŐSY TIBOR
DALMAY ÁRPÁD
Bécs, 1996. március 28.
Szeretem szabad önmagamat! Nem önimádat, hanem ujjongás ez: Bécs ajándékozott meg a ritka érzéssel. Elmondhattam, amit gondolok, és bécsi magyar barátaimon éreztem, hogy igyekeznek rám hangolódni. Szeretem tehát Bécset és szeretem a bécsi magyarokat. Ha tudom, akkor krisztusi szeretettel. És köszönöm, hogy itt lehettem.
KÁLI KIRÁLY ISTVÁN
Bécs, 1996. február 22-én
Hát most sem szép, sem igazán fennkölt, azaz amolyan „nagy” szavaim sincsenek…Egyszerű dolog jut eszembe: ölelem Bécs egész magyarságát! Európának pediglen üdvözletem!
KOVÁCS ANDRÁS FERENC
Bécs (Pazmaneum), 1996. február 22-én
„Amott is lámpa, itt is lámpa
Minden lámpában láng ég,
Szívemet idegen nem ismeri
Az én szívemben is láng ég.”
Örülök, hogy nyelvrokonaink lángocskáit itt is fellobbanthattam. Soká égjenek befogadó szíveitekben.
THIRRING VIOLA
1996. január18.
Nagy örömmel tartottam ezt az előadást a kisebbségben élok identitásáról, kultúrájáról és annak megőrzésérol, annak reményében, hogy Európa a kisebbségek Európája is.
MANHERZ KÁROLY
1995. november 23.
Örömmel kalauzoltam az „Europa”-Club tagjait mind Kolozsvárt, mind most, itt Bécsben, a Házsongárdi temeto sírjai közt. Meglepett a rendkívüli érdeklődés, a sok lényegre tapintó kérdés. Bárcsak minden európai fovárosban volna egy ilyen klub!
GAAL GYÖRGY
Bécs, 1995. november 9.
Rendkívüli élmény volt számomra találkozni az egykori császárváros magyarjaival, elbeszélgetni különböző, s mégis közös gondjainkról. Hálásan köszönöm ezt a lehetőséget!
DALMAY ÁRPÁD
Bécs, 1995. május 11.
Már húsz (!) éve hallgatják a bécsi magyarok a 25 éves Kalákát, most is nagy örömmel jöttünk, szinte haza, boldogan mutatjuk be dalaink legjavát.
Sok szeretettel a KALÁKA
1995. január 25.
„A népdal is, mint az ékszer, holt kincs a láda fenekén, életet akkor kap, ha viselik, mennél többeké lesz, annál nagyobb lesz világító és melegíto ereje.”
További becsületes, igényes munkát kívánok mindnyájatoknak. Békességben, szeretetben és dalos-derűs jókedvben:
MACZKÓ MÁRIA
Pazmaneum, 1994. december 17.
„Sorsunk nagy könyvében ez ígyen íródott”, hogy „pusztulunk, veszünk, s mint oldott kéve, széthull nemzetünk”. DE ezt mi nem vesszük, vagy nem akarjuk tudomásul venni, ÉS találkozunk, ímé, összetalálkozunk, s talán szorosabbra fűződik az a kötelék, mely segít abban, hogy MÉGIS megmaradjunk az idők hullámzásában.
GAZDA JÓZSEF
Bécs, 1994. november 3-án
Vita, quae fato debetur, patriae saluti salvatur! (Életünket, amellyel sorsunknak tartozunk, fordítsuk a haza üdvére!)
Balassi Bálint jelmondata emlékül arra az alkalomra, amikor a bécsi magyarok társaságában a négyszáz esztendeje meghalt „magyar Amphionról” beszélhettem.
SZABÓ GÉZA
Bécs, 1994. szeptember 15.
Az erdélyi nemzetrész önépítését igyekezett bemutatni ez a kis csapat a bécsi magyarságnak. Cselekszünk, hogy megmaradjunk – üzeni ma esti beszélgetésünk. Ebben a meggyőződésben megerősödve távozunk. Köszönjük!
KÖTŐ JÓZSEF
Bécs, 1994. március 4.
Azontúl, hogy itthon éreztem magam ebben a körben, rendkívül fontosnak tartom, hogy a nyugati magyarság, a bécsi magyarok számára élőszóval közvetíthessük céljainkat, azt a meggyozodést, hogy szükség van a figyelmükre és erkölcsi-politikai támogatásukra.
MARKÓ BÉLA
1994. február 10.
Sajnos, nem tanulni, hanem panaszkodni járunk Nyugatra. Amit kapunk, a vigasz is élteto számunkra.
MATUSKA MÁRTON
1994. január 27-én
Otthon éreztem magam a bécsi magyarok felelős közösségében. Otthon – és itthon voltam.
BEKE GYÖRGY
1993. október 28.
A Duna ügye nem olyan kérdés, melynek figyelemmel kísérése „csak” a Kárpát-medencére korlátozódik.
Jó volt érezni, hogy az „Europa”-Club hallgatósága legalább úgy tartotta a kezét, szívét a Duna ütőerén, ahogy az elvárható lenne azoktól, akik a Dunára nemcsak meleg szívvel gondolnak, hanem annak vizét is isszák.
DROPPA GYÖRGY
1993. május 6-án
Kitüntetés számomra, hogy Tőkés László nagyváradi református püspök úrral az osi Pazmaneum falai között találkozhattam a bécsi-ausztriai magyarság egyházi és világi Vezetőivel-Képviselőivel, Tagjaival! Isten áldását kérem az Europa-Club tevékenységére, mely az anyaország határain kívül összetartja az itteni magyarságot és igyekszik művelni szellemi színvonalát.
TEMPFLI JÓZSEF
váradi r.k. püspök
1993. január 25.
Tempfli atyával, Pázmány Péter szülővárosának püspökeiként valóban itthon éreztük magunkat a Pazmaneumban. Hosszú ido után végre eleget tehettem az Európa Klub, Smuk András meghívásának. Köszönetet mondok a magyaros vendégszeretetért, a támogatásért, a segítségért. Áldott új évet kívánok a Klub, e szellemi műhely minden tagjának, sok áldást az évi tevékenységre – tisztelettel és szeretettel:
TŐKÉS LÁSZLÓ
1993. január 25.
Kitüntetés, ha okos, muvelt magyar emberek egyszerű katonát maguk közé meghívnak ebbe az egyesületbe, mely az igaz magyar lelkületet hirdette mindenkor.
KÉRI KÁLMÁN
1992. november 19
A sokféle szakadt magyarságnak nem kell feltétlenül egyetértenie, de érteni kell egymást.
Ez itt Bécsben is érvényes.
CSOÓRI SÁNDOR
1992. november 5.
Hogyan szállhatnék én szembe és perbe a sorssal ükapáim sérelmeiért – székely létemre az Osztrák-Magyar Monarchia hajdani fővárosában?
„Hatvanhétben még kiegyeznék, de a 48-ból nem engedek!” Azért mégis jól van elrendezve a világ, ha én, az ükunoka, örvendő lélekkel nézhetem azt a gyönyörűséget, amit az európai kultúra teremtett az ükapáim hozzájárulásával is – illetve hogy egyáltalán nézhetem. Elvégre „Balkánról jöttünk”.
Köszönettel az Európa-Klub lelkes vezetőinek és minden kedves embernek, aki ittlétünkhöz hozzájárult.
NAGY ISTVÁN
’92. május 21-én
Bizonyára 1177-ben, amikor az elso erdélyi egyetemjáró Párizs felé átment az akkori Bécsen, úgy tekintett erre a településre, mint ahonnan – éppen az itt élo magyarok révén! – a megmaradáshoz erot, hitet meríthet.
(…) Én hiszem, hogy a „minden magyar felelős minden magyarért” nem csupán kinyilatkoztatás, hanem századokon átívelő belső kötelesség! (…)
1992. március 26-án este 9 órakor egy székely-magyar rótta ezeket a sorokat:
TÓFALVI ZÓLTÁN
Közös sors száraz emlőit szopjuk – fogalmazta meg Németh László. A mai este tovább erosített abbéli tudatomban, hogy a világmagyarság együvétartozásáért és a szomszédainkkal való tisztességes együttélés eléréséért párhuzamosan kell küzdenünk.
Baráti üdvözlettel
SZÉKELY ANDRÁS BERTALAN
’91. december 5-én
„A hazának szent neve nem csatolá magát a föld porához, emberek teszik a valóságos hazát, nem az élet nélküli halmok és térségek, mik ezerféle népnek érzéktelenséggel adhatnak lakást.” (Kölcsey)
Köszönöm a bécsi magyarok meghívását:
KÓSA LÁSZLÓ
1991. május 16.
Bécsbe „följön” a magyar ember, újból és újból visszatér; örömmel jöttem én is magánhasználatú európai kikötőmbe; nem eloször e házban sem, ahol öt éve is érezhettem a haza levegőjét, azét a hazáét, amelyet nem határok vesznek körül és határőrök, hanem ott van mindannyiunkban (függetlenül lakóhelytől és állampolgárságtól), akik ezt a nyelvet beszéljük, s e kultúrát meg történelmi örökséget valljuk magunkénak.
KISS GY CSABA
1991. április 25-én
„A magyar nép (…) feladata, hogy minden rágalommal, feledéssel és elszürküléssel szemben tisztán őrizze meg a maga forradalmának a zászlaját, mely az emberiség szabadabb jövőjének zászlaja is” (Bibó István)
Hosszasan megőrizve a mai este emlékét, kívánok az Európa Klubnak még számtalan hasonlót, őszinte kézszorítással.
DR. SZÉKELY ANDRÁS BERTALAN
1990. október 25.
Orra bukva az avaron,
forogva mennyköves határon,
az ember mondja a magáét,
mint akit nem vertek még szájon –
– istenem, milyen jó és könnyű volt mindez ma Bécsben; áldjon az isten mindnyájatokat érte!
FARKAS ÁRPÁD
1990. április 26.
Be kell bizonyítanunk, hogy a magyarság nemcsak államvesztő nép tud lenni, mint volt a két világháborúban, de államépítő nemzet is!
CSOÓRI SÁNDOR
1990. március 15.
Köszönöm a sorsnak, Istennek s a magyarság itteni őrzőinek, hogy itt lehettem.
KRIZSOVÁNSZKY SZIDÓNIA
1990. március 1.