Kategória: Félévi beszámolók

Az 50 éves tapasztalattal rendelkező bécsi egyesület, az „Europa” – Club őszi-téli programsorozatát úgy állítottuk össze, hogy minél közelebb hozzuk a magyar kultúrát az emberekhez, és különösen a nemzeti ünnepek megszervezése által elősegítsük a magyarságtudat megőrzését. Korábbi tapasztalatokat leszűrve olyan programokat igyekeztünk szervezni, amelyekre igazán igény van a bécsi magyarok körében.

 

1. Szeptember 11-én került sor Hefty Györgynek a határnyitás 25. évfordulója alkalmából tartott előadására: „Amikor a világpolitika Budapesten állomásozott”.  Őszi műsorsorozatunkat egy nem csak szimbolikusan, de sokak számára a valóságban is sorsfordító esemény témájával kezdtük, mégpedig egy Németországban élő magyar származású újságíró, Dr. Hefty György szinte tapintásig részletes beszámolójával az 1989-es magyarországi határnyitásról.   Hefty György, aki a Burg Kastl-i magyar gimnáziumban érettségizett, 1986-tól kezdve, mint a Frankfurter Allgemeine Zeitung Budapesten akkreditált újságírója, a magyar politikai történéseket a parlamentből figyelhette.  Mi, akik csak a közmédiákon keresztül értesülünk megtörtént és folyamatban lévő eseményekről, az egész vasfüggöny-bontásról csak annyit tudtunk, hogy két kormány küldöttje, Horn Gyula és Alois Mock, nagy drótvágó ollóval átvágja a szögesdrótot, és ezzel belekerültek a világ nagy történelemkönyvébe, mint a szabadságért kiálló két hős. A két politikusnak a magyar határnyitás eldöntésben valójában nem volt közvetlen szerepe. A vasfüggöny lebontásáról hozott kormánydöntés valójában 8 héttel korábban történt, mint ahogy azt a kamerák előtt eljátszotta a Horn-Mock duett.  Közülünk alig valakinek van vagy volt bepillantása a magyar politika berkeibe, a kommunista párton belüli reformszárny ügyködéseire, és arra, ahogyan a II. Világháborút követő egész kommunista diktatúra belülről indulva összeomlott. Hefty György előadása szeptember 11-én a bécsi Collegium Hungaricumban tárgyszerűen, szinte tapinthatóan világította meg és elénk tálalta mindazt a háttér-információt, amit csak intenzív újságírással lehet összegyűjteni.  Már most ajánlom a készülő 2015-ös évkönyv kézbevételét, ahol az előadás szövege szó szerint írásban meg fog jelenni. (Kautny Endre)

 

1. Szeptember 20-án mutattuk be Georg Kreisler Lola Blau című darabját. Lola Blau szerepében Bartha Boróka művésznő volt látható, a zenés darab rendezője pedig Béres László volt. A zenei kíséretet nyújtó zongorista, Szép András időnként belépett a játékba is, és ez is nagyon jól belefér abba a természetesnek és magától értetődőnek érződő játékmódba, ami az egész előadást jellemezte.

Lola Blau színésznő Bécsben él és zsidó származású. Élete, karrierje derékba törik. Sorsa tipikus II. világháborús emigráns sors. A háború borzalmai elől egy élhetőbb élet reményében Ausztriából először Svájcba, majd az Egyesült Államokba menekül. Színházra vágyik, de csak éjszakai kabarészínpadokig jut, majd sikeres lesz, szex-szimbólummá válik. A háború után hazatérve azzal szembesül, hogy hazájának nincs szüksége rá.

Bartha Borókának erdélyi szereplései után Bécsben is remekül sikerült a talpon maradásért, a túlélésért és egy kis boldogságért küzdő Lola Blau színésznő, kabaré-énekesnő, revüsztár szerepét megtestesíteni. (Smuk András)

 

 

1. Szeptember 24-28 között magyar emlékeket kerestünk fel Montenegróban és Albániában.

A Kotori Öböl tája lenyűgöző, mint maga Kotor városa szépséges, régi városfalaival, girbe-gurba sikátoraival. De a többi városka is megtekintésre érdemes (Peraszt, Herceg Novi, ahol a szállásunk volt, ismét egy magyar, Danubius-szállodában).

Emlékeztünk az I. vh. harcaira a Lovcen hegyen és a Kotori (Cattarói) matrózlázadásra. Három helyen koszorúztunk is, tisztelegve az elesett elődök előtt – a Savina temetőben a hajdan ott eltemetett matrózok emlékhelyén; Albániában, Kruje városában, Szkander bég múzeumában Hunyadi János és katonatársai emléke előtt; végül a Zenta cirkáló elsüllyedése helyének közelében, a Kotori Öbölben. Jártunk Budva városában, aztán Cetinjében, a hajdani Montenegrói Királyság fővároskájában: ott megnéztük a királyi palotában berendezett múzeumot, de nem lehet itt minden élményt felsorolni, amiben részünk volt.

Jártunk a Monarchia idején Montenegróba költözött Magyar család szállodájánál, Zelenika községben, a tengerparton; a negyedik generációhoz tartozó, magyarul hibátlanul beszélő lányuk, Magyar-Bajkovic Enikő volt nagyszerű idegenvezetőnk.

Az utolsó napon a Skodrai tavon hajókáztunk – vízililiomok, madarak, nádasok között. Onnan pedig már a podgoricai repülőtérre vezetett az utunk, s indultunk haza, sok-sok élménnyel szívünkben. (Szőke Péter)

 

 

4. Október 9-én a Balassi Intézettel (Collegium Hungaricum) közösen megtartott rendezvényen sokan vettek részt. Dr. Prokopp Mária (művészettörténész, egyetemi tanár) előadása („Szent István tisztelete és emlékezete Európában”) eredetileg a (Németóvárba tervezett) Szent István szobor leleplezésének a bevezetője lett volna. Az anyagi (támogatási) problémák miatt viszont csak a szobor gipsz másolatát ismerhette meg először az „Europa”-Club tagsága. Gyakorlatilag itt indult be a közadakozási akciónk.

Prokopp Mária fiatalokat is megszégyenítő vitalitással mutatta be államalapító királyunk életútját, illetve az egész Európában máig nyomon követhető emlékezetét, tiszteletét.

Szent István király a magyar szentek sorában az első helyen áll. Apostoli szent királyunk teremtette meg Magyarországot, mint szuverén, független államot, s ő vezette be a magyarságot a keresztény népek közösségébe, kijelölve országának helyét és útját is a keresztény Európában. Uralkodásának 41 éve alatt megteremtette a Magyar Királyságot, amely azt jelentette, hogy a kortárs európai uralkodók előtt nagy tekintélyre, elismerésre tett szert. Ennek az államszervezési, hatalmas bel- és külpolitikai tevékenységnek a központja az esztergomi várhegyen lévő palotaegyüttes volt. Prokopp Mária pozitív hozzáállással mutatott rá mindezekre. (Koleszár Béla)

 

1. Október 23-án Ünnepi rendezvény az 1956-os forradalom emlékére állt a programon. Az “Europa”- Club szervezésében közös megemlékezést tartottunk az Ausztria Magyar Szervezetek Kerekasztala tagegyesületeivel, ahol dr. Hajas Gábor követ mondott köszöntő beszédet. A rendezvényen Gubcsi Lajos, az Ex Libris Díj alapítója elismerést nyújtott át a Liszt Ferenc Kórusnak. A díjat azoknak ítélik oda, akik a magyar kultúrát és hagyományokat ápolják, védik és táplálják. Ezután a kórus rövid műsort adott.

Ezt követően Kilyén Ilka, marosvásárhelyi Magyar Örökség-díjas színésznő, Ritziu Ilka Krisztina marosvásárhelyi színésznő és Mészáros Zoltán, a Bekecs Néptáncegyüttes szólótáncosa lépett fel. Összeszokott hármasként énekkel, tánccal, prózával, színészi játékkal, nagyon hatásosan mutatták be az önkényuralom visszásságait, illetve emelték magasra az igaz emberi értékeket. (Koleszár Béla)

 

 

1. 2014. október 26-án, Jánossomorján, az Andauba vezető út mentén, a város határában, a néhány évvel ezelőtt az „Europa”- Club kezdeményezésére felállított kopjafánál került sor ünnepi koszorúzásra. Bécsből busszal jöttek a megemlékező magyarok és a Liszt Ferenc kórus tagjai, utóbbiak fellépésükkel tették emlékezetessé ezt a délutánt. A helyi fúvósok indulóitól kísérve szálltak le a buszról, hogy a helyiekhez csatlakozva meghallgassák Lacknerné, Fördős Klára, Jánossomorja Kultúrájáért Közalapítványának elnöke, Dr. Hajas Gábor bécsi magyar követ és Lőrincz György polgármester köszöntését.

Dr. Szabó Csaba, a Collegium Hungaricum tudományos igazgatóhelyettese ünnepi beszédében az itthon maradókat méltatta, akik a megtorlást, a hosszú évekig tartó tűrést választották a túlélés érdekében. A székely és magyar himnusz eléneklése után az „Europa”-Club vezetősége tovább utazott Mosonmagyaróvárra, ahol a Gyásztéren hajtottak fejet az óvári sortűz áldozatainak emléke előtt. (Tarjányi József)

 

 

1. 2014. november 8-án, szombaton 15 órakor került sor Németóváron (Bad Deutsch-Altenburg) immár 10-ik alkalommal ökumenikus imaórára a temetőben lévő Mária templomban és az ötvenhatos menekültek 1959 óta ápolt, szimbolikus sírjának megkoszorúzására.  Köztudott, hogy a település első templomát, amelynek alapjaira a mai Mária templom épült, első királyunk, Szent István alapította 1028-ban. Az ökumenikus imaórára három helyről, az anyaországból, a Felvidékről és Bécsből érkeztek a megemlékezők. Az alapító király tiszteletére az „Europa”-Club egy mellszobrot kíván állítani a templom bejáratánál, a szobor gipsz változata (Hunyadi László, Magyar Örökség díjas szobrászművész alkotása) az imaóra idejére fel lett állítva a szentély előtt. Dr. Smuk András elnök adakozásra kérte a résztvevőket, hogy nemes tervünk megvalósulhasson!

A helyi plébános és alpolgármester köszöntését követően a három lelkész (evangélikus, református, katolikus) végezte az ökumenikus imaóra szertartását. Meghívott vendégünk Kozma Imre atya, irgalmas rendi szerzetes, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapítója volt. Az imaórán és az azt követő koszorúzáson közreműködött a Somorjai Híd Kórus Hecht Anna vezetésével, fellépett Csizmadia Anna, kupuszinai népdalénekes, a Fölszállott a páva tehetségkutató verseny 2012. évi győztese.

A koszorúzást követően a három országból érkezett megemlékezőket a bécsi nagykövetség a németóvári Gyógyfürdő színháztermében fogadáson látta vendégül. (Tarjányi József)

 

8. A Mikulás-est és a Csík zenekar fellépése az AMAPED és az „Europa”- Club közös szervezésében, a 2014-es év egyik legsikeresebb ausztriai magyar rendezvénye volt. A mai magyar zenei életben „sztárzenekarnak” számító Csík együttes koncertje 19:00 órakor kezdődött, erre a belépődíjas előadásra nagyon sok jegy már elővételben elkelt. A jegyet váltók közül sokan ott voltak már a 16:00 órakor kezdődő gyermek-előadáson is, amelyet az alistáli (Felvidék) Művészeti Alapiskola Csip-Csirip színpada adott elő. Ezt követően érkezett meg a Mikulás, aki minden jelenlévő gyermeket megajándékozott. Az est műsorvezetője Mentsik Szilvia volt, aki úgy az AMAPED, mint az „Europa”- Club nevében üdvözölte a közönséget. Többek között jelen voltak: Dr. Hajas Gábor követ, Radda István (Club Pannonia), Édes Árpád alistáli református lelkész, a „Europa”- Club vezetőségi tagjai, stb.

A program alatt a szomszédos teremben jótékonysági (az AMAPED számára) kirakodóvásáron lehetett nívós népművészeti és más termékeket, könyveket, CD-ket vásárolni. A Csík zenekar koncertje hatalmas siker volt, a nézők vastapssal jutalmazták őket. A művészek a rendezvény végén dedikálták CD-iket. (Koleszár Béla)

 

 

9. December 14-én az Ausztriai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálattal közösen immár öt éve istentiszteletre és ezt követő adventi hangversenyre hívtuk az érdeklődőket. Az azóta kialakult baráti együttműködésnek köszönhetően egyre többen fogadják el meghívásunkat, ezúttal több százan. Elsőként a Violoncello-Trio (Wolf Anna, Bornemisza Csaba és Bornemisza Attila), majd a jánossomorjai Canto Excolo Kamarakórus adventi műsorát élvezhette a zsúfolásig megtelt belvárosi református templom hallgatósága (kb. 200 személy).

Örömünkre szolgált az is, hogy rendezvényünket megtisztelte a nemrég kinevezett magyarországi nagykövet, dr. Perényi János is.

Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az „Europa”-Club egy rendkívül gazdag évet hagy maga mögött. Elegendő itt az egyesület fennállásának 50. évfordulójára megszervezett ünnepségeket megemlíteni. Mindezekről a rendezvényekről felvételek is készültek, amelyek megtekinthetők az „Europa”-Club honlapján (www.europaclub.at). (Smuk András)

 

Az „Europa”-Club vezetősége

 

2015. január 3.

„A magyarságra nézve többszörösen igaz: ha hit nélküli, globalista csőcselékké válik, akkor elvész. Közösség nélkül nincs értelmes és biztonságos élet. Közösség nélkül nincs tartós és megtartó értékrendszer. Az ember pedig nem élhet rend, szabályok nélkül, mert az egy alacsonyabb szintű (állati) ösztönélet csupán.” (Tőkéczki László)

 

Talán ismeretes, hogy miután Bécs városa visszautasította Klebelsberg Kuno szobrának a felállítását, végül is sikerült a mellszobrot Sopronban felállítani. De ki is volt Klebelsberg Kunó vallás és közoktatási miniszter, a Collegium Hungaricum és a Bécsi Magyar Történeti Intézet megalapítója? Erre a kérdésre kívánt választ adni dr. Újváry Gábor történész január 16-án megtartott előadásában. Újváry Gábor referátumában kiemelte, hogy Klebelsberg igazi kultusza csak 1990 után kezdődött, de egyre többször idézik föl olyanok is az alakját, akik nem ismerik és nem is értik munkásságának lényegét, pusztán egy-egy kiragadott és divatossá vált mondatát szajkózzák és értelmezik félre minduntalan.  Ezért volt fontos számunkra, hogy szakavatott történésztől halljuk: miért volt Klebelsberg Kuno „a legnagyobb álmú magyar kultuszminiszter”?

Január 30-án került sor Takaró Mihály irodalomtörténész, író, tanár rendkívül nagy érdeklődést kiváltó előadására Száműzött magyar irodalom címmel. Az irodalomtörténet-írás és az irodalom tanítása a második világháború után az osztályharc eszköze lett. „A kommunizmus négy évtizede alatt nem csak értékközvetítési alapon kerültek be alkotók az irodalmi kánonba, hanem igen jelentős mértékben világnézeti szempontok határozták meg az írók, költők helyét abban”, mondta Takaró Mihály. A keresztény nemzeti szellemiségű írókat és életművüket – lehettek azok bármilyen értékesek is – az osztályharc nevében vagy kitörölték az irodalmi tankönyvekből és irodalomtörténeti munkákból, vagy teljesen jelentéktelennek, gyakran egyenesen retrográdnak tüntették fel. Tehát elsősorban a konzervatív- nemzeti-polgári írókat (pl. Herczeg Ferenc, Gyóni Géza, Tormay Cecilé, Szabó Dezső, Márai Sándor, stb.) valamint a teljes, transzszilvánista irodalmárokat (pl. Reményik Sándor, Makkai Sándor, Nyírő József, Tompa László, Wass Albert, Áprily Lajos, Bánffy Miklós, Dsida Jenő stb.) mellőzték.

Február 6-án az „Europa”-Club vezetőségválasztó közgyűlése után dr. Szabó Csaba, a Balassi Intézet – Collegium Hungaricum tudományos igazgatóhelyettese vetítettképes előadást tartott az egyesület első palócföldi kirándulásáról, amelynek ő volt a szakmai vezetője. Az előadó Észak-Magyarország legszebb tájain található természeti és kultúrtörténeti örökség leghíresebb kincseit mutatta be. Beszámolt a hegycsúcsokon magasodó várromokról, műemlék templomokról, korábbi századok hangulatáról, történelmi és néphagyományaink számos példájáról. Emlékezetes marad a recski haláltáborban tett látogatásunk is.

Február 22-én színházi előadásra került sor. A Soproni Petőfi Színház bemutatta Petőfi Sándor A helység kalapácsa című vígeposzát. Gál Tamás színész, előadóművész és Mester László népzenész igazi Petőfi korabeli hangulatot varázsolt a színpadra.

Március 15-én az „Europa”-Club és az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztala egyesületei közösen emlékeztek meg az 1848/49-es forradalomról és szabadságharcról. Az ünnepség a Bessenyei György szobornál koszorúzással kezdődött, majd a rendezvény a Collegium Hungaricumban folytatódott. Ünnepi beszédet dr. Fodor Pál, az MTA Történettudományi Intézet igazgatója mondott. A keretműsorban fellépett a Délibáb Néptánc– és a Rojtos Együttes, illetve Pataki András, a Soproni Petőfi Színház igazgatója Arany János A walesi bárdok című versével. Fodor Pál beszédének talán legfontosabb mondanivalója  az volt, hogy ha minél többen leszünk hajlandók véghezvinni a magunk lelki fordulatát, s önzés helyett csatlakozni a nemzetnek nevezett közös vállalkozáshoz, akkor fáradságos munkával teremthetünk magunknak egy élhető, barátságos hazát, ahol a nemzeti ünnepen végre együtt ünnepelhetünk és nem pártok szerint, s ahol az ünnepi beszédben nem kínzó és sokaknak kellemetlen sorskérdésekről, mulasztásokról kell szólni, s ahol megint széppé, régi, nagy híréhez méltóvá tehetjük a magyar nevet.

Március 22-én az „Europa”-Club fennállásának fél évszázada alkalmából magyar misét tartottunk a Stephansdomban. A szertartást dr. Cserháti Ferenc, a külföldön élő magyarok lelki gondozásával megbízott segédpüspök celebrálta. A szentmisén közreműködött a szlovákiai Somorjai Híd Vegyes Kar, Hecht Anna karnagy vezetésével. Az ünnepi mise után a Bécsi Magyar Nagykövetség fogadást adott az egyesület tagjai és barátai számára, amelyen a Gubcsi Lajos által alapított Ex Libris-díjjal tüntettük ki Cserháti Ferencet eddigi munkájáért. Minderről a Duna TV is élményszerűen beszámolt.

Április 11-én gálaműsorral folytattuk az 50 éves  jubileumi ünnepségeket. Az ünnepi beszédet ezúttal dr. Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója mondta. A rendezvényt a Soproni Petőfi Színház tagjai, Huzella Péter (Kossuth-díjas), Pataki András, Savanyú Gergely, Papp Attila zenés, verses műsora (Él a magyar) és a Liszt Ferenc Kórus tette emlékezetessé. Csorba László, több kulturális kirándulásunk szakmai vezetője, beszédében kiemelte, hogy az 50 éves „Europa”-Club a magyar történelem elválaszthatatlan részévé vált. Ebből az alkalomból a Duna TV – Határtalanul  című  adásában az 50 éves „Europa”-Clubról 26 perces dokumentum filmet mutatott be.

Május 28-31. között ismét a Palócföldre kirándultunk. A tavalyi, Észak-Magyarországon  (Mátra, Bükk) tett, különlegesen gazdag élményt nyújtó kirándulásunk adta a motivációt arra, hogy a Mátrától nyugatra és északra található Börzsöny, Cserhát, Karancs-Medves hegyvidék és az Ipoly völgyének rétjein megbúvó kis falvak, Mikszáth- és Madách-emlékhelyek, hajdan az országot őrző végvárak, a népi építészet megmaradt nyomai, az élő hagyományok és geológiai ritkaságok – a méltán híres „palóc varázslat” nyomában megint útra keljünk.

Június 14-én Laab im Walde-bengyászmisével és koszorúzással emlékeztünk a három évvel ezelőtt elhunyt Valentiny Géza pápai prelátusra, nyugalmazott ausztriai főlelkészre. A gyászmisét Keresztes Szilárd (Budapest) görög katolikus püspök és Simon Ferenc esperes, főlelkész tartotta, a Liszt Ferenc Kórus részvételével az Irgalmas Nővérek helyi kolostorának kápolnájában. A gyászmise után koszorút helyeztünk el Valentiny Géza sírjára, aki 1987-től 2008-ig az „Europa“-Club klub elnöke is volt. Valentiny Géza 2011. június 1-jén halt meg; az emigrációban élő magyarság kiemelkedő és igen népszerű személyisége volt, és sokat tett a magyar nemzetért, a külföldön élő magyarokért, a magyar egyházért. Az egyesületnek nem csak elnöke, de mecénása is volt. Ezzel a gyászmisével zárta az „Europa“-Club a fennállása 50. évfordulójára szervezett ünnepségeket.

Időközben megjelent az egyesület új évkönyve BEÉRKEZTÜNK címmel, amelyben a 2013-ban elhangzott előadások szövege jelent meg. Az egyesület tevékenységével kapcsolatos tényeket figyelembe véve, elmondhatjuk, hogy az „Europa”-Club 50 év után beérkezett oda, ahová rendeltetése megkívánta.

Természetesen az őszi rendezvényeinkre is szeretettel várjuk az érdeklődőket.

2014. július 1.                                                                                                           Smuk András

A különböző magyarellenes megnyilvánulásokat hallgatva, az elfogult újságcikkeket olvasva egyre inkább az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy az osztrákok többnyire nagyon keveset tudnak rólunk, s amit tudnak, azt is rendszerint rosszul tudják. A hőn óhajtott békés szomszédságban éléshez viszont nagy szükség lenne jobb magyarságismeretre. Manapság ezt a feladatot kellene intenzívebben felvállalnunk.

De lássuk, hogy mennyire felelt meg az „Europa”-Club ennek a feladatkörnek a 2013-as év első felében:

Január 10-én elsőként CSÁKY PÁL felvidéki politikus és közíró volt a vendégünk. Álom a szabadságról c. könyvbemutató előadásában arra a feszítő kérdésre tért ki, hogy napjainkban mi lesz a szlovákiai magyarsággal, ki menti meg őket. „Barátokat, támogatókat kötelességünk keresni. De ugyancsak kötelességünk elutasítani az önfeladást. Elsősorban önmagunkban bízhatunk. Senki nem tud megmenteni bennünket, ha mi nem akarjuk, ha elbizonytalanodunk, lelkileg meghasonlunk. A munka ránk eső részét magunknak kell elvégeznünk” – mondta Csáky Pál.

 

Január 17-én Dr. MARGITTAI GÁBOR, szakíró, kritikus, esszéista, újságíró, irodalomtörténész, szerkesztő, egyetemi oktató Trianoni menyecske – szórványlétünk a Kárpát-medencében c. vetítettképes előadásában arról számolt be, hogy őt a belátható veszteségek nosztalgiája, az önigazoló és önsanyargató igazságkeresés kényszerítette arra, hogy újra és újra felkeresse a külhoni magyarság peremterületeit. Méghozzá korántsem azokat a vidékeket, ahol még viszonylagos biztonságban élhet ember és közössége, tömbben,  de szellemi sündisznóállásban védve határait – hanem ahol vegetál, halódik vagy már csak nyomokban fedezhető fel a magyar jelenlét.

 

Január 24-én tartottuk egyesületünk közgyűlését. Mivel idén az alapszabályunk szerint nem volt vezetőségválasztás, az „Europa”-Club elnöksége maradt a régi. A közgyűlés után Dr. SMUK ANDRÁS, az egyesület elnöke vetítettképes előadásban a Bánság magyar emlékeiről számolt be. A Bánság vagy más néven Bánát a történelmi Magyarország legszínesebb etnikai összetételű vidéke és a Monarchia gazdaságilag egyik legfejlettebb területe volt. Egyrészt ebből adódik, hogy nem szűkölködik látnivalókban ez a vidék. A természeti szépségek, az épített környezet tette változatossá és érdekessé az utazást, mint pl. a Nagy Kazán-szoros függőleges sziklafalai, amelyek között a hatalmas Duna hömpölyög, és lehet látni Európa legnagyobb kanyonrendszerét, az egykor fontos, középkori magyar végvárakkal (Szendrő, Galambóc).

Nándorfehérvár (Belgrad), a világraszóló történelmi győzelem helyszínének felkeresése kötelező program volt számunkra. Az 1456-ban hatalmas sereggel érkező szultán megtámadta Nándorfehérvárat, ám a vár védőinek, Szilágyi Mihály várkapitánynak, valamint a Hunyadi János és Kapisztránói Szent János vezette felmentő csapatok hősies harcának köszönhetően a török feladta az ostromot. Ennek eredménye az a tény, hogy 65 évig nem támadt újra. A nándorfehérvári diadalt hirdeti a világ keresztény országaiban naponta felhangzó déli harangszó.

 

Február 7-én Dr. TŐKÉCZKI LÁSZLÓ történész, az ELTE tanszékvezető tanára Magyar jövőkép című előadásában arra keresett választ, hogy noha a magyar társadalom megosztottsága szinte szociológiai közhelynek tűnik, de vajon tényleg mélyen gyökereznek-e bennünk ezek a megosztó erők, részévé váltak-e személyiségünknek, s van-e valami tényszerű, objektív alapjuk, vagy csak mesterségesen felizzított érzetről van szó?

 

Február 23-án KAKUTS ÁGNES színművésznő, a Kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagja Árva élet c. előadásában élettörténeti vallomásokat, csángó népdalokat és népballadákat adott elő. Egy 16 gyermekes csángó asszony sorsát elevenítette fel, saját elbeszélése alapján.

 

Március 7-én az „Europa”-Club és a Bécsi Magyar Történeti Intézet meghívására a Balassi Bálint Intézet bécsi Collegium Hungaricumában tartott előadást a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet „Lendület” Szent Korona Kutatócsoportjának vezetője, Dr. PÁLFFY GÉZA. A nagyszámú hallgatóságnak a történész kifejtette: a kora újkori magyar uralkodó-koronázások szisztematikus vizsgálata a magyar tudományosság egyik régi nagy adóssága. Noha a magyar királyok koronázási szertartása és ceremóniáinak sokféle helyszíne (a 16–20. században Székesfehérvár, Pozsony, Sopron, Buda és Budapest) még európai szempontból is számos különlegességgel bír, a téma egyetlen újabb átfogó feldolgozása egy szlovák szerző (Štefan Holčík) tollából származik.

 

Március 13-án az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztala tagegyesületei az 1848/49-ES FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC emlékére koszorúzási ünnepséget rendeztek a Trautson-palota előtti parkban lévő Bessenyei szobornál. Rövid ünnepi beszéd után a keretműsorban közreműködő Bécsi Banda együttes Kossuth-nótákat, az AMAPED diákjai pedig verseket adtak elő. Ezt követően fogadás volt a nagykövetségen.

 

Március 21-én Dr. BOTLIK JÓZSEF, kisebbségkutató, történész, egyetemi docens (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) vetítettképes előadásának témája a Nyugat-Magyarország és az őrvidéki magyarság sorsa 1918-1945 között volt. Az előadó kiemelte, hogy az 1921. évi dicsőséges nyugat-magyarországi felkelés elsőként törte szét a trianoni bilincset, s érte el – a soproni népszavazás révén – egy már elcsatolt területrész visszakerülését az anyaországhoz. A 1922. júliusi, második felkelés eredményeként elszakított Pinka-völgyi falvak térhettek haza. Botlik József széleskörű kutatásokra épülő műve dokumentálja az új államhatár kitűzésének folyamatát, a magyar közalkalmazottak és köztisztviselők tömeges kiutasítását (név szerint), majd az osztrák, illetve 1938-tól a nagy német beolvasztó politika további folyamatát.

 

Április 13-án került sor a dunabogdányi sváb kultúra bécsi bemutatkozására. „Magyarországon élő nemzetiségként, kultúrájára büszke kisebbségként teszünk hozzá az ország kulturális gazdagságához, értékéhez. Hagyományainkat tisztelve vagyunk részesei, ismerői és értői két kultúrának” – mondta bevezető beszédében Liebhardt András. Egy Nóti Károly-bohózat bemutatása után fellépett a Bogdaner Singkreis, fúvós kísérettel. Majd a Bogdaner Dorfmusikanten teremtettek igazi sváb hangulatot. A mohácsi sokác, a soproni poncichter, a mosonszentjánosi heidebauer, és a kopházi horvát kultúra után ez volt az ötödik olyan rendezvény, amelyen magyarországi kisebbségi kultúrát mutattunk be Bécsben.

 

Április 27-én óriási közönségsiker mellett lépett fel a MAROS MŰVÉSZEGYÜTTES (egykor Marosvásárhelyi Állami Ének és Táncegyüttes). A Szem látta, szív szerette c. előadásukban Erdély néhány kincset őrző vidékéről válogatott táncokat, dalokat mutattak be, fűszerezve egy-egy dramatikus szokással, népi rítussal. Különösen a pompás viseletben előadott kalotaszegi záró táncuk nyerte el a nagyszámú közönség tetszését. A hatalmas tapsvihar után hálából még közösen elénekeltük a Székelyhimnuszt.

 

Május 11-én Bécsben a Burg Kastl Magyar Gimnázium emlékére (Volt nekünk egy iskolánk) nyújtotta át az Ex Libris Díjat az egykori diákok és tanárok képviselőinek, Müller Györgynek és Tarnai Lászlónak Gubcsi Lajos, a díj alapítója és Smuk András, az „Europa”-Club elnöke. Bevezetőként MÜLLER GYÖRGY fafaragó mesternek, az iskola egykori tanárának munkáit tekinthettük meg. Majd TARNAI LÁSZLÓ, a Burg Kastl Alumni Egyesület vezetőségi tagja vetítettképes előadása után fellépett DURKU (KECSKÉSI) CSILLA müncheni népdalénekes és a vidám müncheni REGŐS ASSZONY-NÉPTÁNCCSOPORT egy Imregi Karikázó- és egy Szatmári Üveges-tánccal.

 

Május 24 – 26. között Észak-Magyarország, a PALÓCFÖLD legszebb tájain található természeti és kultúrtörténeti örökség felfedezésére indultunk. Gárdonyi Géza, Mikszáth Kálmán, Balassi Bálint, Madách Imre, Rózsavölgyi Márk, Benczúr Gyula, Csohány Kálmán, Kodály Zoltán – ők e régió legismertebb követei, ők, akik a térség természeti szépségéről, a hegycsúcsokon magasodó várromokról, műemlék templomokról (pl.: Feldebrő, Tarnaszentmária, Bélapátfalva) korábbi századok hangulatáról, történelmi és palóc néphagyományairól (Hollókő) számos alkotásukban kiemelkedő hírvivők voltak.

Elsőnek a magyar honvédek 1849. febr. 26-27. között megvívott kápolnai, majd verpeléti győztes csata emlékhelyeit látogattuk meg. Ezt követően Recsken a Nemzeti Emlékparkot kerestük fel, ahol az 1950-53-ig fennálló kényszermunkatáborban mintegy 1500 ember raboskodott politikai okok miatt, embertelen körülmények között. A recski emlékművet (Farkas Ádám alkotása) 1991-ben avatták fel, 1996-ban pedig megnyílt az emlékpark. A kiállítás megtekintése után megkoszorúztuk az emlékművet, amelyen néhány bécsi ismerősünk nevét is felfedezhettük.

Másnap Pásztón a Múzeumban (egykori ciszterci rendház) a helytörténeti kiállítást, majd az Oskolamester házát (mezővárosi polgárház) néztük meg. Innen Mátraverebélyre (Szentkútra) utaztunk, amely Magyarország egyik legrégibb és leglátogatottabb nemzeti Mária-kegyhelye (2006 óta). A templomban Maczkó Mária énekelt nekünk néhány egyházi dallamot.

Hollókőn, ebben a palóc népi építészet jellegzetességeit őrző faluban, amely táji környezetével együtt 1987-ben került a világörökség listájára, tipikus palóc lakodalmas folklór programban nagyon mulattunk.

Smuk András,  Bécs.2013. június 22.

Az „Europa”-Club vezetősége örömmel és elkötelezettséggel szervezte meg a 2012-es év első felének rendezvénysorozatát. Az alapeszme maradt a régi: a magyar kultúra, művelődés szolgálata Ausztriában, múltunk, értékeink megismertetésével egészséges nemzeti öntudatunk ápolása.

1. Január 19-én MEISTER ÉVA színművésznő remekül összeállított, Psalmus Hungaricus c. verses-zenés pódiumműsora a magyarság szabadságvágyáról és harcairól szólt, a Rákóczi-féle szabadságharctól napjainkig. Részletek hangzottak el Ady Endre, Albert Camus, Cseh Tamás, Czegő Zoltán, Dsida Jenő, Gyulai Pál, Kányádi Sándor, Magyari Lajos, Pesty László, Petőfi Sándor, Petrás János, Székely János, Szőcs Géza, Teleki Pál, Wass Albert és Wittner Mária műveiből, kuruc-, katona- és népdalok kíséretében. Egy interjúban Meister Éva többek között így vallott: „…vissza kell hozni a magyar nyelv tiszteletét és történelmünk ismeretét. A gyermekeket meg kell arra is tanítani, hogy lelkesedéssel fogadják nyelvünket és történelmünket. Ebben nekünk, színészeknek is, nagy felelősségünk van, mert sok múlik azon, hogy mit adunk át a következő generációnak.”

2. Január 26-i közgyűlésünk után dr. MESSIK MIKLÓS, a Magyar Emlékekért a Világban Egyesület (MEVE) elnöke Párizs és környéke magyar emlékeit mutatta be vetítettképes előadásában. Messik e témában írt könyvének bevezetőjében olvasható, hogy Párizsban, ebben a „roppant rengetegben” a magyar kultúra emlékei lépten-nyomon fellelhetők, ha tudjuk, hol keressük azokat. A két kultúra többször is randevúzott. Párizs elküldte hozzánk tudásának, művészetének friss hajtásait, de értékelte, befogadta a Corvinák szépségét, Munkácsy és Czóbel művészetét, Liszt és Cziffra játékát is. A történelem sem rendítette meg a szellem közös világát.

3. Február 3-án a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház két művésze, SZÁSZ ENIKŐ és DUKÁSZ Péter volt a vendégünk. Spiró György PRAH – avagy Micsoda lutri? című darabját mutatták be nagy sikerrel. A mű rendezője, az újvidéki László Sándor mondta: „Ez a darab kivételes gyöngyszeme a kortárs magyar drámairodalomnak, mert hihetetlen jellemábrázolások vannak benne és gyönyörű élethelyzetek, melyek összetett és fegyelmezett színészi jelenlétet követelnek meg”. Szász Enikő és Dukász Péter Bécsben is kiválóan megbirkózott a komoly színészi feladattal.

4. Február 17-én került sor Mosonmagyaróvár bécsi bemutatkozására. A várost dr. NAGY ISTVÁN polgármester, parlamenti képviselő mutatta be. Beszédében kiemelte, hogy a település földrajzilag, városszerkezetileg és történelmileg két városrészből alakult: Mosoniból és Magyaróvárból. Míg Magyaróvár a térség ipari és kulturális központjává fejlődött, addig Moson gazdálkodók, kereskedők lakta nagyközség volt. A két városrész 1939-ben egyesült, s azóta együtt alkotják a jelenlegi, 32 000 lakosú várost. Mosonmagyaróvár legfontosabb attribútuma az óvári vár, mely a római település maradványaira a 13. században ráépített és többször átalakított, szabálytalan négyszög alaprajzú épület. 1818-ban Albert Kázmér szász-tescheni herceg, Mária Terézia veje agrár-felsőoktatási intézményt alapított az épületben.

Ennek jogutódja a vár épületében található Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kara. A polgármesteri bevezetőt a Mosonyi Mihály Zeneiskola hallgatóinak komolyzenei műsora követette. A bécsi publikum nagy tapssal köszönte meg a fiatalok magas színvonalú bemutatkozását.
5. Február 23-án magas rangú vendéget köszönthettünk dr. SEMJÉN ZSOLT miniszterelnök-helyettes, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke személyében. Előadásának témája a magyar nemzetstratégia volt. Semjén szerint minden nemzet egyszeri és megismételhetetlen érték, sajátos arc, Istennek egy gondolata. Senki nem adhatja azt az értéket, ami a magyarság, csak mi, magyarok.

6. Március 9-én dr. KUBASSEK JÁNOS geográfus, a Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója vetítettképes előadásában GERMÁNUS GYULÁRÓL (1884-1979), a nemzetközi hírű magyar orientalistáról, és az Kelet világáról kaptunk elsőrangú információkat. Megtudhattuk, hogy Hadzsi Abdul Kerim azaz Germanus Gyula a mai napig a leghíresebb magyar muszlim! Kiválóan beszélt arabul, törökül és perzsául, de német, francia és angol nyelven is jelentek meg művei! Több külföldi tudományos akadémia tagja volt, köztük a Kairóié is. Több évig tanított Indiában iszlámot a Santiniketani Egyetemen Rabindranath Tagore meghívására. Delhiben lett muszlim, többször járt zarándoklaton Mekkában, az Oszmán birodalom kitüntetése mellett több külföldi kitüntetés birtokosa volt. Alapítója, mentora volt a Magyar Iszlám Közösség jogelődjének a II. világháború előtt, s főtitkára volt a hazai muszlimokat támogató Kultúra Komitének is, támogatta a magyar muszlimok önszerveződését.

7. Március 24-én hatalmas közönségsikerrel mutatta be a TEÁTRUM színház Bécsben Erkel Ferenc Bánk bán című magyar nemzeti operáját, Dráfi Mátyás Jászai-díjas, Érdemes művész rendezésében. A mintegy negyventagú zenekar is tökéletesen végezte feladatát. Az ünnepi est a Himnusszal kezdődött, majd felcsendültek a Bánk bán nyitányának gyönyörű akkordjai. A 200 éve született Erkel Ferenc muzsikája már az est elején megteremtette azt a hangulatot, amely az operaelőadás végén igazi katarzist hozott a közönség számára.

8. Április 28-án ifjúsági kirándulást szerveztünk Ópusztaszerre, ahol a fiatalok megtekintették a Nemzeti Történelmi Emlékparkot, a Romkertet, a Szabadtéri Néprajzi Gyűjteményt, a Feszty-körképet és a Panoptikum Postamúzeumot. Erről a kirándulásról Nagy Domokos, az Ausztriai Magyar Pedagógusok Egyesülete – Oktatás és Nevelés Központjának diákja a következő élménybeszámolót küldte: „Ópusztaszeren először is egy érdekes lovasbemutatón vettünk részt. Így megismerkedhettünk őseink félelmetes harcmodorával, láthattuk, hogyan harcoltak a vágtató ló hátáról karddal és hogyan íjaztak akár hátrafelé is. Érdekes volt látni a korabeli ruhákba felöltözött harcosokat és főleg a két velünk egyidős gyereket is lovagolni, célba lőni. A bemutató után mi is lovagolhattunk egy keveset. Innen egyenesen a szeri „oskolába” siettünk, ahol részt vehettünk egy órán úgy, ahogy ezelőtt száz évvel tartották. Már az „oskola” előtt várt reánk a tanító úr egy hosszú nádpálcával a kezében. Miután szépen sorba álltunk és csendben bevonultunk az iskolaterembe, beülhettünk a padokba. Egyenes háttal és hátratett kézzel kellett figyeljünk a tanító úrra. Nagyon szigorú volt. Kiosztotta a palatáblákat és palavesszőket. Milyen jó dolguk volt az akkori gyerekeknek, nem kaptak olyan sok házi feladatot, mint mi, hiszen ezekre a táblákra alig fért el két mondat. Hamar meg tanultuk milyen illedelmesen kellett beszélni a tanító úrral, hiszen a nádpálcával szívesen osztogatta a fiúknak a körmöst és a lányoknak a tenyerest, amit még illedelmesen meg is kellett köszönni:
’Tanító úr, köszönöm a nevelést’. Viszont azt is megtanulhattuk, hogy ha valamit tudunk, ne hagyjuk magunkat elbizonytalanítani. Az érdekes óra után meglátogattuk a Feszty-körképet is, ami szintén nagyon érdekes volt. Feszty Árpád ezt a panorámaképet a magyarok bevonulásáról a Kárpát-medencébe, az 1896.-os millenniumi ünnepségekre festette. 1995-ben kapta meg méltó helyét, itt Ópusztaszeren a Rotundában. Nekem nagyon tetszett az a megoldás, ahogy a körkép átmegy a fe
stményből 3D-be. Miközben körbementünk, a festmény különböző részeit a megfelelő kivilágításban láthattuk és mindig a megfelelő hangokat is hallhattuk hozzá. Így az a benyomásunk volt, hogy mi is részesei lehetünk az eseményeknek. Este, mi fiúk tábortüzet raktunk, majd körbeültük beszélgettünk és énekeltünk a felnőttekkel együtt. A reggelihez benn a csárdában terítettek. Itt minden a betyárokra emlékeztetett, fényképek lógtak a falon a híres Rózsa Sándorról is. Reggeli után már indultunk is Szegedre várost nézni. Az idegenvezetőnk elmesélte a város történetét, és megmutatta a legfontosabb emlékhelyeket. Így hallottunk a boszorkányégetésekről, láttuk, hogy a Pick szalámi honnan is indult el világkörüli útjára. Megtekintettük, hogy hol munkálkodott Szent-Györgyi Albert, és megtudhattuk, milyen súlyos pusztítást vitt végbe az 1879.-es márciusi árvíz. Megcsodáltuk a velencei Szent Márk tér mintájára kialakított teret és a dómot, ahol nyáron a Szegedi Szabadtári Játékokat rendezik meg. Elhaladtunk az egyetem mellett ahonnan Horger Antal úr eltanácsolta József Attilát a Tiszta szívvel című versének megjelenése után. Miután megkóstoltuk a Virág cukrászda finom fagyiját a Klauzál téren, megtudhattuk, hogy hogyan is segítette Erzsébet királynő a város újraépítését. A tartalmas, de fárasztó városnézés után finom halászlevet ettünk a Kiskörössy Halászcsárdában, amelynek ablakából egyenesen ráláthattunk a Maros és a Tisza találkozására.”

9. Május 10-én dr. RADICS ÉVA, a gráci Zeneművészeti Egyetem tanára remek előadásában emlékeztünk meg Bartók Béláról. Bartókot magasztos eszmék hatották át és vezérelték pályája során. 22 évesen így írt édesanyjának: „Kell, hogy minden ember, midőn férfiúvá fejlődött, megállapítsa, minő ideális cél érdekében akar küzdeni, hogy e szerint alakítsa egész munkálkodásának, minden cselekedetének mineműségét. Én részemről egész életemben minden téren, mindenkor és minden módon egy célt fogok szolgálni: a magyar nemzet és a magyar haza javát.” Az előadást zenei betétek ékesítették. A hallgatóság az előadókkal együtt énekelte el az Elindultam szép hazámból kezdetű, Bartók által Békés megyében gyűjtött népdalt. Szokolay Balázs zongoraművész és Zádory Édua hegedűművész virtuóz játékát a közönség vastapssal ünnepelte. (Sas László beszámolója)

10. Május 31. és június 4. között rendkívüli utazásra hívtuk az érdeklődőket. A történelmi Magyarország 1920-ban Szerbiához csatolt részeinek várait (Nándorfehérvár, Zimony, Galambóc, Szendrő), a BÁNSÁG magyarlakta városainak (Nagybecskerek, Muzslya, Elemér, Versec), és falvainak (Hertelendyfalva, Székelykeve, Torontálvásárhely) kulturális és népi értékeit mutattuk meg, de felejthetetlen élményt nyújtottak az Al-Duna (Kis-Kazán, Nagy Kazán szoros, Vaskapu) legszebb részei is, ahol felidéztük Arany János (Rozgonyiné) és Jókai Mór (Aranyember) idevágó történeteit. Székelykevén a magyar nyelvterület legdéliebb, többségében magyarok által lakta településén volt szállásunk, ahol pár napig barátságban együtt élhettünk a falusiakkal.
Őszre elkészül az egyesület új évkönyve Múltunk és jövőnk Európában címmel. Ez az immár 19. kötet is érdekes cikkeket, beszámolókat tartalmaz. A bennünket támogató tagoknak az őszi rendezvényeinken kívánjuk átnyújtani a könyvet.

Szívesen utalunk az állandóan aktualizált honlapunkra  is, amelyen megtalálhatók az egyesület alapdokumentumai mellett az aktuális rendezvények meghívói, a beszámolók és különböző cikkek, valamint felvételek (pl. kirándulási csoportképek)

Bízunk és reménykedünk abban, hogy mindezeknek a programoknak megvan a szerepük Bécsben a közösségi élet összefogásában, nemzeti önazonosságunk folyamatos erősítésében, a magyar nyelv és kultúra megőrzésében s fejlesztésében. A Kárpát-medencei körutaknak és a magyar kisebbségi színházak meghívásának speciális feladata is van, éspedig az elszakított területeken élő magyarsággal a kulturális kapcsolatok ápolása. Az érdeklődök joggal bízhatnak abban, hogy az egyesület vezetősége a továbbiakban is mértéktartó és kiegyensúlyozott szellemiségű kulturális munkát kíván végezni.

Bécs, 2012. augusztus 9. Smuk András

EGYESÜLETI BESZÁMOLÓ

2011. szeptember – december

Egyesületünk, az „Europa”-Club immár 47 éve biztosít fórumot az osztrák diaszpórában élő magyarság önazonossága megőrzésére, illetve az összetartozás-tudat erősítésére. Kezdettől fogva a magyar kultúra, és lehetőség szerint a magyar nyelv átadása, a magyar identitás megerősítése volt az elsődleges célunk. Az egyesület mindenkori vezetőségének köszönhető, hogy a vasfüggöny ellenére őriztük és életben tartottuk nemzeti értékeinket, szellemiségünket. Különösen jól sikerült ez a vállalkozás az 2011-es év őszi idényében, amikor kilenc önálló és két, a Collegium Hungaricummal közös műsort sikerült megvalósítanunk.

1. Szeptember 7-12 között egy kirándulás keretében arra vállalkoztunk, hogy felkutassuk Párizsban azokat a fővárosi palotákat, házakat, tereket, utcákat, kávéházakat, ahol neves magyarok éltek, alkottak, örültek és szenvedtek, köztük Ady Endre, Radnóti Miklós, József Attila, Illyés Gyula, Liszt Ferenc és sokan mások. Igyekeztünk meglátogatni a magyar vonatkozású történelmi emlékhelyeket is (pl. Trianon-palota, a Yerres-i Rákóczi-emlékmű). Noha hat napig jártuk Párizst, hol borús, hol kék ég alatt, kiváló idegenvezetőnk, Szirbek István vezetésével, végül is beláttuk, ez túl rövid idő arra, hogy tüzetesebben megismerjük a francia főváros lépten-nyomon fellelhető magyar vonatkozásait. A párizsi magyaroktól tudtuk meg, hogy a magyar közösségi élet – a bécsivel összehasonlítva – aránylag szűk körű.

2. Szeptember 22-én dr. Popély Gyula (Párkány), a Károli Gáspár Református Egyetem tanára a Felvidék 1914-1920 című monográfiáját ismertette. Popély előadásában kifejtette, hogy a fegyveres önvédelem nem lett volna reménytelen: azt ki lehetett volna harcolni, hogy népszavazással a helyi lakosság döntsön a maga sorsáról.

Dr. Raffay Ernő történész, a Károli Gáspár Református Egyetem docense pedig a Szabadkőművesek Trianon előtt (1867-1918) című könyvét mutatta be, kitérve a titkos szervezet Trianon előtti nemzetbomlasztó tevékenységére.

3. Október 8-án a kópházi horvát kultúra került bemutatásra Bécsben. A Sopron közelében fekvő község lakóinak közel a fele horvát nemzetiségű. Ezért az óvodában és az iskolában horvát nyelven is folyik az oktatás, a településen kisebbségi önkormányzat is működik. A horvátok kulturális aktivitása sokoldalú, a helyi egyesületük, a Koljnofski tamburaši a burgenlandi horvátokkal is szoros kapcsolatot tart. A meghirdetett esten a kópházi tamburások mellett fellépett a Koljnofsko Kolo táncegyüttes is.

4. Október 22-én kopjafaavatással emlékeztünk meg Jánossomorján az 1956-os forradalomról. A kopjafát az Andauba (Mosontarcsára) vezető út mentén állítottuk fel, a jánossomorjai önkormányzattal közösen ott, ahol ötvenöt éve tömegek hagyták el Magyarországot. Az ünnepségen részt vevő Szalay-Bobrovniczky Vince, Magyarország bécsi nagykövete az 1956-os események fontosságáról beszélt. Mint mondta: a huszadik századi Magyarország legnagyobb tette volt a forradalom, ami a magyar nevet a bátorság szinonimájává tette. A nagykövet kiemelte: Ausztria önzetlenül segítette a menekültek befogadását. Ez a szolidaritás teremtette meg, hogy ma hazánk legrokonszenvesebb szomszédjának Ausztriát tartják a magyarok. A megemlékezést követően Kurunczi Károly polgármester, Smuk András és Szalay-Bobrovniczky Vince közösen leplezte le a menekülők útján felállított kopjafát több száz emlékező jelenlétében.

5. November 5-én 7. alkalomból tartottunk ökumenikus imaórát és koszorúzási ünnepséget Deutsch Altemburgban. A mosonmagyaróvári Bierbaum Lajos írta nekünk: „Köszönetet mondunk a november 5-én Bad-Deutsch Altenburgban az ökumenikus gyászistentisztelet keretében megtartott, a halottakra való megemlékezésért és a koszorúzási ünnepség megszervezéséért. Mariakirchenben a hetedik alkalommal megszervezett ünnepség és megemlékezés magas szintű és példaértékű volt. Közel kétszáz fő vett részt, akik az Anyaországból, a Felvidékről és Erdélyből érkeztek. Az ünnepség szervezésében már a magyar állam is részt vett, így köszönetet mondunk Szalay-Bobrovniczky Vince nagykövet úrnak az ünnepség rendezésében és közreműködésében végzett munkájáért.”

6. November 10-én az „Europa”-Club meghívására dr. Hende Csaba, a Magyar Köztársaság 6. honvédelmi minisztere tartott előadást Magyarország az Európai Unióban címmel. A miniszter úr előadásában kiemelte, hogy az EU-nak egységet kell felmutatni, mert az európai államok önmagukban nem tudják felvenni a versenyt a világ feltörekvő államaival. Amennyiben az EU nem tud egységet felmutatni, a gazdasági eredmények ellenére is "politikai törpe" marad. Szerinte az EU jelenleg is fontos stabilizáló szerepet játszik Európában, de ezt nem biztonság- és védelempolitikájának, hanem elsősorban puszta létének és partnerségi politikájának köszönheti.

Hende Csaba úgy vélekedett, Európának készen kell állnia arra, hogy egyre határozottabb szerepet vállaljon mindenekelőtt a közvetlen érdekszférájához tartozó térségekben, mint például a Balkán, de szükség esetén ennél távolabb is.

7. November 19-én a T E Á T R U M révkomáromi színházi polgári társulás Éri-Halász Imre – Eisemann Mihály – Békeffi István E g y c s ó k é s m á s s e m m i .- c. zenés komédiáját mutatta be 3 felvonásban. Az igazán jó zenés darabban jócskán szerepeltek remek figurák, fantasztikus slágerek, sok szerelem, naivitás és finom irónia. A 250 fős bécsi közönség remekül szórakozott.

8. December 3-án ifjúsági programunk keretében a budapesti Tükrös Zenekar lépett fel. A zenekar meghirdetett célja a magyar népzene hiteles tolmácsolása, stílusos előadása szórakoztató formában. A nagyszámú gyereksereg lelkesedve énekelt és táncolt együtt a zenekarral.

9. December 18-án az Ausztriai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálattal közösen a már hagyományos Adventi hangversenyre és vendégségre invitáltuk a klub tagságát és a református gyülekezetet. A zsúfolásig megtelt belvárosi református templomban megrendezett hangulatos műsorban fellépett a bécsi Liszt Ferenc Kórus, valamint Klucsik Anna csellista és Ana Ospina zongorista. Vendégünk volt Szalay-Bobrovniczky Vince, Magyarország bécsi nagykövete. A műsor után a 2011. június 1-én elhunyt Valentiny Géza pápai prelátus, az egyesület volt elnöke hagyatékából származó könyvekkel ajándékoztuk meg a jelenlevőket.

10. A Collegium Hungaricummal közösen szervezett rendezvények közül kiemelendő a Cseh Tamás-emlékestet (okt. 13.), és a Nagy Imre perről szóló dokumentumfilm-est (nov. 7.). Mindkét rendezvény nagyon jó látogatottságnak örvendett.

A meghívók, illetve a rendezvényeinkről készült felvételek és videofilmek megtekinthetők az egyesület állandóan aktualizált honlapján: www.europaclub.at.

December 15-én a Magyar Írószövetség épületében mutattuk be az egyesület évkönyvsorozatának 18. (Noé bécsi bárkája), valamint az aznap megjelent Nemzeti zarándoklatok és honismereti körutak (2000-2010) 2. kötetét.

Befejezésül álljon itt Böjte Csaba gondolata: „Tisztségünk, Isten adta feladatunk nem elgyászolni, passzívan elsiratni lassan olvadó értékeinket, hanem megőrizni, alázattal továbbépíteni társadalmunkat, mindazt, mi számunkra fontos, mit őseink ránk hagytak, mi életünk része
ként meghatároz bennünket.”

Bécs, 2011. december 28. Smuk András

 

EGYESÜLETI KRÓNIKA

2011. január – június

 

Mivel az anyanyelv a legfőbb s voltaképpen egyetlen vitathatatlan ismérve összetartozásunknak és indítéka szervezkedésünknek, érthető, hogy az „Europa”-Club ennek művelését tekinti programja fő céljának. Az anyanyelv természetesen nem csak és nem is elsősorban cél, még kevésbé öncél: inkább eszköz, foglalata annak az általános humán, természettudományos és technikai műveltségnek, amelyet a leghatékonyabban éppen rajta keresztül sajátíthatunk el.

Az is természetes, hogy az önművelés folyamatában megkülönböztetett súlyt kap a magyar történelem és irodalom megismerése, egyáltalán: a nemzeti kultúra, a nemzeti önismeret.

 

1. Január 13-án tartotta az „Europa”-Club 2010. évről szóló rendes közgyűlését. A beszámolók után levetítettük Mag. Kotsis Péter videofilmjét az egyesület Biharországban és az Erdélyi Érchegységben tett kultúrtörténeti utazásáról. Erről az utunkról Tófalvi Zoltán készített részletes beszámolót, amelyet készülő évkönyvünkben fogunk leközölni.

 

2. Január 27-én a Nyugat-Magyarországon, a Duna és a Fertő-tó között, az ún. Mosoni-síkságon (Heideboden) élő, vallását és tradícióit őrző német nyelvű népesség kultúráját mutattuk be.

Jánossomorja polgármestere, dr. KURUNCZI KÁROLY üdvözlő szavait követően LŐRINCZ GYÖRGY, a Balassi Bálint Művelődési Ház igazgatója vetített-képes előadásban ismertette a tatárjárás után letelepedett német lakosság kultúráját. A parázs hangulatú műsorban fellépett a Canto Excolo Kamarakórus, a Tititá Néptánc együttes és a Jánossomorjai Fúvós Egyesület.

3. február 12-én, szombaton óriási érdeklődéssel tekintettük meg a Magyar Nemzeti Múzeumot és a Parlamentet. A múzeumban dr. Csorba László főigazgató vezetésével a legnagyobb magyar, Széchenyi István életművének emléket állító kiállítást néztük meg, amely rendkívüli betekintést adott a „nemzetünk felébresztője” életébe. Ezt követően pedig a világon is ritkaságszámba menő, csodálatos épületegyüttest, az Országházat tekintettük meg, ahol többek között megcsodáltuk a magyar Szent Koronát is, Európa egyik legrégebben használt és mai napig épségben megmaradt koronáját.

4. Február 18-án, csütörtökön este mutatta be Sebestyén Melinda a Párjavesztett című, székely népballadákból összeállított egyéni műsorát a Collegium Hungaricumban. A műsorban elhangzottak a Hej páva, Molnár Anna, Budai Ilona, Fogarasi István, Sallai Szép Kata és más közismert balladák, melyeknek témái a hűség és hűtlenség, féltékenység, házasságtörés, általában a szerelem problematikája.

„Nagyon szeretem a balladákat, elbűvöl a mélységük. Minél többet foglalkozom velük, annál inkább úgy érzem, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre tudnak hatolni a lelkembe. Megcsalt férjtől a szerencsétlen feleségig, gonosz anyától a kétségbeesett gyerekig és elkeseredett testvérig mindenki megtalálható ezekben a versbe foglalt tragédiákban. Igazi emberi sorsok, egyszerűen és konkrétan…” – vallotta Sebestyén Melinda.

5. Március 10-én Margittai Gábor szakíró Mi a madzsar? című, óriási érdeklődésnek örvendő előadásában nagy elődök: Vámbéry Ármin, Almásy László, Illyés Gyula és Julianus barát nyomdokain járva Ázsiában, Afrikában és Európában élő magyar tudatú néptöredékekről számolt be. Margittai a néptöredékek szálláshelyeit végiglátogatva egy 21. századi helyzetjelentést adott azokról a távoli népekről, amelyek sok évszázad elteltével, a valódi anyaországi kapcsolatok teljes hiánya ellenére is magyar származásúnak vallják magukat. Ilyenek a törökországi madzsarok, a kazah-i madjarok, a provance-i magyar kolónia, illetve a szudáni magyarábok. Az előadáson jelen volt egy Szudánból származó férfi is, aki – mivel Magyarországon tanult – jól beszél magyarul, és hozzászólásában beszámolt a magyarábokkal való személyes találkozásairól. A vele készült interjút a következő évkönyvünkben fogjuk leközölni.

6. Március 25-én a Collegium Hungaricum nagytermében került sor Tarics Péter Mindszenty József bíborosról szóló monodrámájának bemutatójára. A néhai hercegprímás szerepét Boráros Imre, édesanyjáét Petrécs Anna, a bíró szerepét Tarics Péter alakította. A Mindszenty József bíboros halálának 35. évfordulójára készült darab cselekménye 1948 és 1975 között játszódik Esztergomban, Budapesten (Andrássy út 60.), Püspökszentlászlón és Felsőpetényben, a magyar parlamentben és a budapesti utcán, a budapesti amerikai nagykövetségen, valamint Bécsben és Belgiumban. A hat képben összeállított színmű mondanivalója egyértelműen a történelmi hűséget képviseli, felidézve Mindszenty bíboros áldozatvállalását hívei, szeretett Istene és magyar hazája iránt. Erről az estről az osztrák televízió (ORF) felvételt készített.

7. Április 7-én mutatta be Domonkos László tanulmányíró a Nagyenyedi ördögszekér c. történelmi tényfeltáró esszéjét. Dél-Erdélyben nem igen akad olyan település, mondta Domonkos, ahol ne volna kit gyászolnunk. 1848/49-ben szisztematikus népirtás vette kezdetét ezen a tájékon, amint a szerbek ostromolta Délvidéken is. Amit a tatárjárás, a törökdúlás, a parasztlázadások nem tudtak bevégezni, azt a román szabadcsapatok – viszolygó, de állhatatos osztrák támogatással – megtették: egyszer s mindenkorra magyartalanították Erdély déli tájait. És azt is tudnunk kell, hogy a balkáni népirtók a halálnemek leggyötrelmesebb és legmegalázóbb formáit választották.

8. Április 9-én Bécset Kézdivásárhelyhez csatolták, mert ezen a napon vidám műsorával a Kézdivásárhelyi Városi Színház meghódította az egykori császárvárost. Itt a mohácsi vész?
– dalos-táncos kabaréjukban a félreértések fergeteges kavalkádját és frappáns poénokat szolgáltatták. Viszontláthattuk a színpadon Hacseket és Sajót, a félrelépegető nagyságát, a felszarvazott cirkuszigazgatót, a peches betörőt, az élő halott férjet, az őrült álpolitikust stb.

9. Május 7-én az Ausztriai Magyar Néptáncosok Találkozója alkalmából zsúfolásig megtelt a Collegium Hungaricum nagyterme. Az „Europa”-Club, a Collegium Hungaricum és a Bécsi Magyar Kultúregyesület, a Délibáb közös rendezésében nagy sikerrel lépett fel az alsóőri Virgonc Néptánccsoport, az Őriszigeti Magyar Néptánccsoport, a bécsi Napraforgók, a Délibáb, és a Szivárvány gyerek-tánccsoport.

10. Május 19-én, csütörtökön Liszt Ferenc emlékhangversenyt rendeztünk, melynek műsorában fellépett a Katona Ágnes zenepedagógus által alapított „Internationale Donauphilharmonie” három szólistája: Katarina Perencseiová szoprán (Szlovákia), Barbara Gisler-Haase fuvola (Ausztria) és Sara Bryans zongora (Írország). A zenei műsort Dr. Josef Wiedenhofer, a Burgenlandi Liszttársaság igazgatója, illetve Mag. Eduard Kutrowatz és Mag. Johannes Kutrowatz, a Raiding-i (Doborján) Lisztfesztivál intendánsai vezették be, német nyelven. Nagy örömünkre szolgált, hogy az esten nagyszámú osztrák vendég is jelen volt.

11. Június 1-5. között Somogyországba hívtuk az érdeklődőket. „Abba a nemes megyébe, melyre én mindenkor idylliumos elmerüléssel emlékszem…” írta Csokonai. Mindenütt nagy lelkesedéssel fogadtak bennünket, és kiváló vezetőink szaktudása mellett nem csoda, hogy 48 fős csoportunk nagy érdeklődéssel ismerkedett Buzsák, Somogyvár, Nikla, Nagyatád, Kaposvár,  Kaposszentjakab, Szenna, Szigetvár, Csurgó és Segesd szakrális, építészeti, kulturális és néprajzi értékeivel, illetve a Zselic dimbes-dombos, betyárjárta vidékével. Emlékezetes marad utazásunk a kaszói kisvasúttal, illetve a sétahajózás a Dráván is. A következő megható levelet kaptuk Csurogról:  „Több, mint húsz éve kalauzolom az idelátogatókat, de nem volt még egy ilyen társaság, mint az Önöké: akik ennyire tisztelik, ismerik Csokonait, akik sem debreceniek, sem öregdiákok, mégis megkoszorúzzák a mi kedves költőnk szobrát, akik ennyire érdeklődő figyelemmel fordulnak az iskola és a könyvtár felé. Arról az összegről nem is beszélve, ami példa nélküli az idelátogató csoportok között, és amit ezúton is hálás szívvel köszönünk mindenkinek! (Arra fordítjuk, ami nagyon fontos, és amire évek óta nem jut semmi: a diákoknak való friss szép- és szakirodalom beszerzésére…”

 

Ha gyermekeink és unokáink emlékezetébe, bárhova is veti őket a sors, sikerült bevésnünk egy bizonyos pozitív nemzetérzést, munkánk máris nem volt hiábavaló. Tevékenységünk üzenet is a magyar nemzetnek: itt vagyunk, élünk, szeretjük kultúránkat, nyelvünket.

 

Bécs, 2011-06-19 Smuk András

A 80-as években egy újságíró interjút készített Sütő Andrással, amelynek folytán, többek közt, megkérdezte, hogy az író szerint, hány magyar él Erdélyben. Kétmillió volt akkor a válasz, de ha egyszer érdemes lesz magyarnak lenni, akkor három millió. Bízzunk benne, hogy eljön még az ideje annak, hogy érdemes lesz magyarnak lenni, és ennek meglesz a pozitív hatása nemcsak Erdélyben, de Ausztriában is.

Visszajelzésekből tudjuk, hogy az „Europa”-Club 2010-es év második felében is jól működött. Tíz jól látogatott rendezvény igazolja munkánk eredményességét. Különösen az idei deutsch-altenburgi megemlékezésre vagyunk büszkék, amelyen nagyon szép számban vettek részt felvidéki, magyarországi és ausztriai magyarok.

Mindezek a rendezvények rendkívül sok munkát igényelnek az egyesület vezetőitől és segítőtársainktól. Hála és köszönet nekik. Az egyesület vezetősége természetesen tudatában van annak, hogy nem elegendő a jó program, a közösség sikeres működésének fontos része a megértés és az elkötelezettség.

De vegyük kronologikus sorba rendezvényeiket:

1. Szeptember 16-án, R. Várkonyi Ágnes Széchenyi-díjas történész, egyetemi tanár II. Rákóczi Ferenc halálának 275. évfordulója alkalmából tartott ünnepi megemlékezést. Az esten fellépett még Nagy Csaba tárogatóművész kurucdalokkal. Várkonyi Ágnes kihangsúlyozta, hogy a száműzött Rákóczi mindvégig megmaradt fejedelemnek. Abban a tudatban hunyta le szemeit, amivel vállalta a számkivetés megaláztatását, de az utolsó leheletéig érezte a nép szeretetét, mely a nép szívében mindig élni fog iránta.

1. Szeptember 22-26 között Biharországba, és az Erdélyi Érchegységbe látogattunk el, hogy megismerkedjünk a térség kultúrtörténeti és természeti szépségeivel. Amikor húsz évvel ezelőtt meghirdettük „Nemzeti zarándoklatok és honismereti körutak” című programunkat, senki sem merte remélni, hogy sok éves hagyományt indít el. Mindenesetre szándékunk volt, hogy ezekről, az utakról lelkileg feltöltődve, új ismeretekkel gazdagodva, magyarságunkban megerősödve térjünk vissza Bécsbe. Kultúrtörténeti, néprajzi körutjaink programjába igyekeztünk a helyi értelmiségieket bevonni, illetve találkozni az ott élő magyar közösségekkel. Nagyváradi szállásunkban Tőkés László is meglátogatott bennünket. Erről az utazásunkról is külön részletes beszámoló készül.

1. Október 7-én Wittner Mária politikus, országgyűlési képviselő, az 1956-os forradalom hőse, és hosszú évekre bebörtönzött harcosa volt a vendégünk. Visszaemlékezésében kihangsúlyozta, hogy akármilyen szép szavakat írnak a pártzászlóra, ha emberség nincs azokban, akik a zászlót tartják, embertelenség lesz akármilyen eszméből.

1. Október 16-án a budapesti Pódium Színház művészei látogattak el hozzánk. Nagy sikerrel mutatták be a Bástyasétány 77 c. szerelmes, zenés vígjátékot. De ki ne ismerné Eisemann Mihály fantasztikus slágereit: A vén budai hársfák, Jaj de jó a habos sütemény, Lesz maga juszt is az enyém, Holdvilágos éjszakán, Maga nos ember, vagy boldog…

1. Október 21-én a 2008. november 24-én elhunyt Szabad Európa Rádió egykori szerkesztőjének, dr. Juhász Lászlónak utolsó dokumentumfilmjét Zarándoklat a vasfüggönyhöz mutattuk be. Tapeshwar Nath Zutschit, egy indiai fiatalembert annyira megérintették az 1956-os magyar forradalom eseményei, hogy 1958-ban, 1960-ban és 1961-ben zarándoklatot szervezett Andauba. Zutschi Gandhi békés útján járva szabadságot követelt a magyar népnek. Münchenből induló zarándokútjai nagy nyilvánosságot kaptak, újságok, rádiócsatornák is beszámoltak róla. A filmet Balogh László filmrendező vezette be. Ezen az esten számos magas rangú magyarországi vendégünk volt. A hátsó sorokat pedig Bécsben élő fiatalok töltötték meg, akik nagy érdeklődéssel nézték a filmet.

1. Október 24-én, a reformáció havában, a 2005-ben alakult székelyföldi Somos zenekar lépett fel. Kátai Zoltán énekmondó, kobzos közreműködésével protestáns dallamokat adtak elő népi hangszereken. Ezt az estet a bécsi Református Lelkigondozó Szolgálattal közösen szerveztük.

1. Bierbaum Lajos: „Bad Deutsch-Altenburgban / Németóvár / a halottakra való emlékezés keretében ökumenikus gyászistentiszteletet tartottak november 6.-án. Az ünnepségen résztvettek a kárpát-medencei magyarok a Felvidékről Ausztriából és Magyarországról is. Az ünnepség a Szent István király által alapított Mária templomban volt, immár hatodik alkalommal, melyet a bécsi „EUROPA”-Club szervezte, melynek elnöke Dr. Smuk András. A templomban Mentsik Szilvia az egyesület alelnöke és Ernest Windholz Bad Deutsch-Altenburg polgármestere üdvözölték a résztvevőket. Az ökumenikus gyászistentiszteletet Dr. Pálfi József nagyváradi református lelkész, a Partiumi Keresztény Egyetem tanára, Karvanszky Mónika bécsi református lelkész és Kiss Miklós mosonmagyaróvári evangélikus esperes tartották. Az ünnepség hangulatát nagyon emelt szintre növelte Dévai Nagy Kamilla énekes Budapestről és a dunaszerdahelyi Szent György Kórus műsora. Az Istentisztelet után a  résztvevők kivonultak a sírkertbe, ahol az ausztriai magyarok által az elesett őseink tiszteletére emelt szimbolikus sírnál tartotta az ünnepi megemlékezését Dr. Fodor Tamás Sopron város főpolgármestere. A résztvevők gyertyákat gyújtottak, elhelyezték a síron virágaikat és a kegyelet koszorúit. Az emlékezés szervezője a bécsi magyar kultúregyesület, az „EUROPA”-CLUB vezetősége nagy tisztelettel fogatta a megjelent több száz résztvevőt, akik megköszönték az áldozatos szervező munkát.”

1. November 19-én a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Székely János a Caligula helytartója című drámáját mutatta be. Caligula, római császár elrendeli, hogy felállítsák aranyszobrát a jeruzsálemi templomban. A római megszállás alatt élő zsidók küldöttséget szerveznek, hogy meggyőzzék Petroniust, a császár szíriai helytartóját a rendelet végbevihetetlenségéről. Az utolsó évek legkiválóbb színészi alkotását élvezhettük a nagy sátorként alakított színpadon.

1. December 4-én, szombaton a Collegium Hungaricumban a Főnix Színház előadásában Lázár Ervin a Négyszögletű kerek erdő című mesejátékával kedveskedtünk a bécsi gyerekeknek. Az előadás után pedig a Meseországból ellátogatott hozzánk a Mikulás! A szülőkkel együtt megjelent nagyszámú gyerekcsapat vidám hangulatban énekkel, verssel köszöntötte őt a magyar hagyományok szerint.

1. Az őszi idényt december 19-én a szokásos adventi hangversennyel és vendégséggel zártuk. A belvárosi református templomban az Eszék-Rétfalusi Népkör Vegyeskara és Újváry Gyöngyi népdalénekes mutatták be karácsonyi műsorukat. Előbb meghitt, majd vidám hangulatban ünnepeltünk együtt adventet a bécsi református gyülekezet tagjaival. Valentiny Géza pápai prelátusnak köszönhetően tagjainknak és barátainknak könyvajándékot nyújtottunk át.

Évkönyveink és a honlapunk nemcsak tükre az „Europa”-Clubnak, hanem mindenki számára tartalmas, magas minőségű információs háttér is.

Készülőben van évkönyvsorozatunk 18. kötete, illetve a Nemzeti zarándoklatok és honismereti körutak (2000-2010) második kötete is.

Egyesületünk egyik fontos tevékenysége a magyar kisebbségi és magyarországi szervezetekkel való kapcsolattartás. Ezekre a fontos, és szerteágazó kapcsolatokra valóban büszkék vagyunk, és gondosan ápoljuk.

Lehetett volna többet és jobban csinálni? Valószínűleg igen. De úgy véljük, hogy munkánk megfelelt az elvárásoknak, emelt fővel vállalhatjuk a 2011-es esztendőt.

Bécs, 2010-12-27 Smuk András