Kategória: Rólunk

A Széchenyi kultusz
Széchenyi István emlékezetét nagy lelkesedéssel ápolta, s ápolja ma is Mosonmagyaróvár
közössége. Ez évben emlékezik az ország e kiemelkedo államférfi halálának 150. évfordulójára.
Ebbol az alkalomból foglaljuk össze Széchenyi István és szukebb pátriánk kapcsolatát.

Dokumentum letöltése (~71kB, .doc)

A bécsi Európa Klub a magyarság szolgálatábanõ

Laudáció az Árpád fejedelem-díj átadásakor
Ötven évvel ezelott, szabadságharcunk eltiprása után, kétszázezer magyar, valóságos emberfolyam hömpölygött át Ausztrián.
Az osztrákok, akiket akkor még meg sem érintett a jóléti társadalom szelleme, szegénységükben is testvéri szeretettel fogadták a szomszédból érkezõ hontalanokat. Azok telepedtek le végleg ebben az alpesi országban, akiket itt tartott a haza közelsége, az osztrákok iránti rokonszenv, illetve akiknek másutt már nem jutott hely. Számuk meghaladta a 40 ezret, vagyis minden ötödik magyar menekült Ausztriában maradt. Többségük Bécset választotta lakóhelyéül. Közülük sokan, fekete egyenruhában -a Corvin közben, a Köztársaság téren és másutt – részt vettek a pesti harcokban. Számuk olyan magas volt, hogy egy rendkívül tevékeny fiatal katolikus pap, Schermann Rudolf lapot is szerkesztett a számukra. A családi keretekbõ l kiszakadt fiúk és lányok a társtalanságot, a magányt viselték a legnehezebben. Az o gondjaikon akart segíteni Fehérváry István, egykori váci politikai fogoly, a bécsi Nemzetor címü újság szerkesztjõe, aki ma itt a Politikai Elítéltek Közösségének elnöke. Az õ kezdeményezésére 1964 áprilisában megalakult az „Europa”-Club, illetve annak elodje, az Europa Jugend und Sportverein. A csatlakozó bécsi magyar egyetemisták és értelmiségi fiatalok indították el az egyesület kétnyelvü lapját, az integrátio-t, amely 1967 és 1976 között negyedévenként jelent meg Bécsben. A folyóirat szerkesztõi olyan fiatal írók voltak, mint Deák Erno, Vargha Gyula és Surányi Lóránt. Állandó utánpótlással szolgált a klub számára a Burg Kastl-i magyar gimnázium. Kezdetben az egyesület hétvégi iskolát is müködtetett, ahol mintegy 40 magyar gyerek ápolta anyanyelvét. 

A menekülteket befogadó osztrák közösségbe való teljes beolvadás helyett az „Europa”-Club kezdettol fogva az integrációt szorgalmazta és a környezethez való alkalmazkodás mellett súlyt helyezett magyarságtudatunk, nyelvünk és kultúránk ápolására.
A klub fõ célját az akkori elnök, Deák Ernõ így fogalmazta meg:
„Magyarságunk záloga európai szellemiség. Ha ennek kialakításán dolgozunk, elsõ sorban önmagunknak teszünk szolgálatot.”

A nyolcvanas években Darányi Ferenc volt az egyesület elnöke, a kilencvenes évek eleje óta pedig Valentiny Géza pápai prelátus töltötte be ezt a tisztséget. A Bécsi „Europa”-Club három síkon fejt ki fontos tevékenységet: a magyar kultúra ápolásával, a határon túli magyarság támogatásával és a magyar szabadságharc szellemének õrzésével.
A határon túli magyarsággal a rendszerváltás elõtt is szolidáris volt az egyesület, azóta azonban, hogy politikai emigránsok is betehetik a lábukat az elcsatolt területekre, gyakori autóbusz-kirándulásokkal ápolják a kapcsolatot kisebbségi sorsban élo testvéreinkkel; a horvátországi harcokban megrongált magyar falvakkal ugyanúgy, mint Mezoség, vagy Székelyföld népével. Az „Europa”-Club tagjai a bácskai magyar szigetektol a Zobor-vidéki magyar településekig már mindenütt jártak, ahol magyar él a Kárpát-medencében. Sot, azon kívül: a dalmát tengerpart magyar nyomait és Dél-Lengyelország magyar emlékeit is felkutatták. A klub gyakran hív elaõdókat Pozsonyból, Kolozsvárról, Szabadkáról, de a bécsi magyarok is elviszik saját értékeiket a határon túli magyar közösségekbe, így már két kiállításuk is volt Pozsonyban.

Végül szólnunk kell arról, hogyan õrzi az „Europa”-Club Smuk András vezetésével az 56-os szabadságharc lángját. Az egyesület vezeti évtizedek eltelte után sem alkudtak meg, nem engedtek 56-ból. Nem hagyták magukat megvásárolni, nem vették igénybe a Kádár-rendszer szolgálatait, az ingyenes magyarországi utakat, a közpénzbol biztosított nyaralásokat, sot akkor is hüek maradtak 56 szelleméhez, amikor a hüségesek már ama rodostói diófa árnyékában is elfértek volna. Nem adták el júdáspénzért 56 örökségét. Az „Europa”-Clubból nem lett soha Kádárék ötödik hadoszlopa és vezetoi menekülésük után eloször csak 1989. június 16-án, Nagy Imre és társai temetése alkalmából látogattak el szülõhazájukba, azon belül is a Hõsök terére és helyezték el koszorújukat a hõsök koporsójánál. Nem ok nélkül került be a magyarság láthatatlan szellemi múzeumába és a Magyar Örökség arany-könyvébe a szöveg: „A bécsi Európa-Club husége 1956 szelleméhez magyar örökség.”

Ugyanezen örökség jegyében nyújtjuk át most a bécsi, az ausztriai magyarságnak, a Klubnak, Smuk Andrásnak az Árpád fejedelem-díjat, melyet közös apánk halálának 1100. évében alapított, s adományoz azóta a Magyar Müvészetért Kuratóriuma és Herend.

Gubcsi Lajos, Bécs, 2009. április 25., Collegium Hungaricum

Negyvennégy éves gazdag hagyományra alapozva szeretne az „Europa”-Club tagsága számára továbbra is olyan kulturális műsorokat kínálni, amelyek őrzik a magyar hagyományokat, de azért érzékenyen figyel a 21. század szellemi kihívásaira is.

Szeretnénk, ha egyesületünk olyan lenne, mint egy magasra nőtt fa, amely osztrák földben gyökerezik, de magyar esők öntözik, éltetik.

Tennivaló bőven akad, ha meg akarunk felelni a magunk elé tűzött céloknak: alapvető értékeink óvása, nyitott szellemiség, a szűkebb és tágasabb közösség összetartása. Ebben a munkánkban egyre inkább szükségünk lesz az Önök részvételére is. Különösen azért, mert közösségi életünk erősen változóban van. A kihaló ’56-os nemzedék sorait, munkát kereső és találó, úgynevezett migrációs magyarok töltik fel, akik részben más jellegű műsorokat, programokat igényelnek. Nekünk erre természetesen reagálnunk kell, és reagálunk is. Jó példa már erre a múlt tavaszi műsorunk, amelyet az alábbiakban szeretnénk röviden áttekinteni.

1. Január 17-én kezdtük az előadói évet. Első vendégünk VIZI E. SZILVESZTER akadémikus, egyetemi tanár, a MTA akkori elnöke volt. A magyar tudományos élet és a társadalom c. referátumában kiemelte, hogy csak a tudást igénylő, a tudományok iránt fogékony, az újra is érzékeny társadalom lesz versenyképes a XXI. század Európájában.
2. Január 31-én, az évi rendes közgyűlés után megtekintettük JUHÁSZ LÁSZLÓ Magyar emlékek Észak-Lengyelországban c. videofilmjét, amely az egyesület 2007. május 29.-június 3. közötti kirándulásán készült. Utunkat nemcsak a keresztes lovagok története kísérte végig, hanem számos magyar múltbeli emlék, emlékhely varázsa is.
3. Február 14-én a Duna TV főmunkatársa és műsorvezetője, CSÁKY ZOLTÁN járt nálunk. Sorvadó nemzetünk – avagy Hagymakupolás honfoglalás címen tartott izgalmas beszámolót a romániai ortodoxia erdélyi, színmagyar területeken való terjeszkedéséről. Csáky Zoltán kiemelte, hogy itt vallási szándék és román össznemzeti hatalmi cél esik egybe.
4. Február 23-án került sor a szanyi BOKRÉTA NÉPTÁNC EGYÜTTES fellépésére, a Rábaközi táncok c. műsorukat mutatták be fergeteges sikert aratva. Előadásuk végén a szanyiak köztáncra csalogatták a bécsieket.
5. Március 11-én SZABADOS VIKTOR, a Magyar Diákok Egyesületének (MDE-VUS) elnöke tartott rendkívül érdekes beszámolót Magyar diákok a bécsi egyetemeken címmel. Beszámolójából választ kaptunk arra, hogy hány magyar diák tanul az osztrák főváros egyetemein, mit tanulnak, és milyen elhelyezkedési lehetőségeik vannak. A beszámoló után a diákok zenés műsorát élvezhettük.
6. Április 3-ra KÓKA ROZÁLIA énekes és mesemondó, Magyar Örökség Díjas folklorista fogadta el meghívásunkat. Vidám, furfangos meséit és énekeit nagy örömmel hallgatták a vendégeink. Az esten közreműködött, és nagy sikert aratott a BÉCSI BANDA népzene együttes. Kodályra emlékezve megállapíthattuk: ahol magyarul énekelnek és táncolnak, ott nincs baj az identitással.
7. Április 19-én a KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja c. drámáját mutatta be. A színház a 2007 / 2008-as évadban ünnepli fennállásának 55. évfordulóját. Ebből az alkalomból olyan repertoárt állított össze, amelyben a magyar drámairodalom gyöngyszemei is szerepelnek. A remekül sikerült előadást a hallgatóság nagy elismeréssel és hatalmas tapssal nyugtázta.
8. Május 8-án CSORBA LÁSZLÓ történész, egyetemi docens tartott előadást Róma magyar emlékeiről, illetve a magyar – olasz történelmi kapcsolatokról. A Római Magyar Akadémia volt igazgatója nemcsak kiváló ismerője a témának, hanem remek előadó is.
9. Május 14-19. között Rómában jártunk, ahol az olasz főváros magyar emlékeinek eredtünk nyomába Csorba László szakszerű vezetésével. A helyszínek, és a témák változatossága lenyűgözte társaságunkat. Ókeresztény bazilikák, paloták, reneszánsz és barokk templomok, modern emlékművek között barangolni izgalmas élmény volt.

Májusra elkészült az egyesület új évkönyve Változó világunk címemmel. Ez az immár 15. jubileumi kötet is érdekes cikkeket, beszámolókat tartalmaz. Már eddig rengeteg elismerő levelet kaptunk. A bennünket támogató tagoknak az őszi rendezvényeinken kívánjuk átnyújtani a könyvet.

Szívesen utalunk az egyesület állandóan aktualizált honlapjára (www.europaclub.at) is, amelyen megtalálhatók az egyesület alapdokumentumai mellett az aktuális rendezvények meghívói, a beszámolók és különböző cikkek. Havonta 300-400 érdeklődő látogatja meg a honlapunkat.

Úgy érezzük, hogy az „Europa”-Clubnak van létjogosultsága a fennmaradásra, de ehhez szükségünk van az Önök érdeklődésére és részvételére is.

Smuk András

Bécs, 2008-08-07

Magyar örökség

2006.10.02.

Az MTA Díszterme adott otthont a Magyar Örökség díjak átadási ünnepségének. Immáron negyvenedik alkalommal gyultek össze a meghívottak, s a terem ezúttal is zsúfolásig telt.

Eloször az 1956-os forradalom és szabadságharcnak ajánlott díjat adták át. Vizi E. Szilveszter akadémikus, az MTA elnöke beszédében ennek kapcsán arról szólt, többek között, hogy a forradalom idején az utca a szabadságharcosoké volt. És bár háromezren haltak meg és kettoszázhuszonkilenc embert végeztek ki, egy maroknyi nép a szabadság zászlóvivojévé vált.

A Magyar Örökség díj kitüntettjei:

Az 1956-os forradalom és szabadságharc

Nagy Imre és a forradalom hoseinek áldozata

A Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola énekmuvészete és

ifj. Sapszon Ferenc zenepedagógiai munkássága

Nagy Gáspár költészete

A Bécsi Európa Klub husége 1956 szelleméhez

A Magyar Írószövetség nemzeti elkötelezettsége

Raksányi Gellért színmuvészete

Forrás: MTA

Magyar Örökség 2006 képek

Ötven évvel ezelőtt, szabadságharcunk eltiprása után, közel kétszázezer magyar, valóságos emberfolyam hömpölygött át Ausztrián. Az osztrákok, akiket akkor még meg sem érintett a jóléti társadalom szelleme, szegénységükben is testvéri szeretettel fogadták a szomszédból érkező hontalanokat. Az 56-os menekültek többsége az osztrákok rokonszenve ellenére sem maradhatott Ausztriában, hanem engedve a gazdagabb államok vonzásának, tovább vándorolt. Csak azok telepedtek le végleg ebben az alpesi országban, akiket itt tartott a haza közelsége, az osztrákok iránti rokonszenv, illetve akiknek másutt már nem jutott hely. Számuk meghaladta a 20 ezret, vagyis minden tizedik magyar menekült Ausztriában maradt. Többségük Bécset választotta lakóhelyéül.

Az egykori császárvárosban letelepedett magyarok soraiban, többségben voltak a harminc éven aluli fiatalok, azon belül is a fizikai dolgozók: szakmunkások és ipari tanulók, akik közül sokan részt vettek a pesti harcokban. A családi keretekből kiszakadt fiúk és lányok a társtalanságot, a magányt viselték a legnehezebben. Az ő gondjaikon akart segíteni Fehérváry István, egykori váci politikai fogoly, a bécsi Nemzetőr című újság szerkesztője. Az ő kezdeményezésére 1964 áprilisában megalakult az Európa-Club, illetve annak elődje az Europa Jugend und Sportverein. Az egyesületnek 1965 első felében már 150 tagja volt. A következő évben bécsi magyar egyetemisták és értelmiségi fiatalok is csatlakoztak a szervezethez.. Ők indították el az egyesület kétnyelvű lapját, az Integrátio-t, amely 1967 és 1976 között negyedévenként jelent meg Bécsben. A folyóirat már nevében is jelezte, hogy az emigráció előtt álló két lehetőség közül: asszimiláció, vagy integráció, melyiket tartja jobbnak. A menekülteket befogadó osztrák közösségbe való teljes beolvadás helyett az Európa Klub kezdettől fogva az integrációt szorgalmazta súlyt helyezett magyarság-tudatunk, nyelvünk és kultúránk ápolására.

Kezdetben Deák Ernő-, a nyolcvanas években Darányi Ferenc volt az egyesület elnöke, a kilencvenes évek eleje óta pedig Valentiny Géza pápai prelátus tölti be ezt a tisztséget. A gyakorlati feladatokat, a szervezést és az irányítást a klub titkára, Smuk András végzi, több mint 30 éve.

A Bécsi Európa Klub három síkon fejt ki fontos tevékenységet: a magyar kultúra ápolásával, a határon túli magyarság támogatásával és a magyar szabadságharc szellemének őrzésével.

A hetvenes évek eleje óta minden esztendőben 6-8 előadót hív meg a klub, akik egy-egy érdekes politikai, művészeti, vagy tudományos témáról tájékoztatják a közönséget. Elsősorban a Bécsben élő magyar írók szellemi fóruma volt a klub, de megtaláljuk az előadók között a müncheni Tollas Tibor, a new yorki Kovács Imre és Vargha László, a zürichi Gosztonyi Péter, a londoni Király Béla és mások nevét is. Egy idő óta az Európa Club műsorán az előadások mellett kerekasztal-beszélgetések, hangversenyek, néptánc bemutatók, színházi előadások és karácsonyi ünnepségek is szerepelnek.

A határon túli magyarsággal a rendszerváltás előtt is szolidáris volt az egyesület, azóta azonban, hogy politikai emigránsok is betehetik a lábukat az elcsatolt területekre, gyakori autóbusz-kirándulásokkal ápolják a kapcsolatot kisebbségi sorsban élő testvéreinkkel; a horvátországi harcokban megrongált magyar falvakkal ugyanúgy, mint Mezőség, vagy Székelyföld népével. Az Európa-Klub tagjai a bácskai magyar szigetektől a zobor-vidéki magyar településekig már mindenütt jártak, ahol magyar él a Kárpát-medencében. Sőt, azon kívül: a dalmát tengerpart magyar nyomait és Dél-Lengyelország magyar emlékeit is felkutatták. Az egyesület honismereti kirándulásának tavaly Alsó-Drávaszög volt az úti célja.

A klub gyakran hív előadókat Pozsonyból, Kolozsvárról, Szabadkáról, de a bécsi magyarok is elviszik saját értékeiket a határon túli magyar közösségekbe, így már két kiállításuk is volt a Pozsonyi Magyar Klubban. Itt kell még megemlíteni, hogy az Európa Klub szervezésében évente több erdélyi színtársulat is fellép Bécsben: tavaly a marosvásárhelyi Tompa Miklós társulat háromszor, a csíki Játékszín egyszer szerepelt náluk nagy sikerrel.

Végül szólnunk kell arról, hogyan őrzi az Európa Klub, Smukk András titkár vezetésével, az 56-os szabadságharc lángját. Az egyesület vezetői évtizedek eltelte után sem alkudtak meg, nem engedtek 56-ból. Nem hagyták magukat megvásárolni, nem vették igénybe a kádár-rendszer szolgálatait, az ingyenes magyarországi utakat, a közpénzből biztosított nyaralásokat, sőt akkor is hűek maradtak 56 szelleméhez, amikor a hűségesek már ama rodostói diófa árnyékában is elfértek volna.. Az Európa Klub vezetői menekülésük után először csak 1989. június 16-án, Nagy Imre és társai temetése alkalmából látogattak el szülőhazájukba, azon belül is a Hősök terére és helyezték el koszorújukat a hősök koporsójánál. A lángot ma is őrzik. Nem ok nélkül kerül be a magyarság láthatatlan szellemi múzeumába és a Magyar Örökség arany-könyvébe a szöveg: "A bécsi Európa-Club hűsége 1956 szelleméhez magyar örökség."

Juhász László (Fraknó)

Tevékenységét, egyrészt a színvonalra való törekvés, másrészt az 1956-os forradalom eszméihez való ragaszkodás határozta meg. Mindvégig kompromisszum nélkül vállalta az ellenzékiség szerepét a kommunista rendszerrel szemben. A Bécsi Magyar Egyesület 1973-as felszámolásától az otthoni rendszerváltásig, tehát 16 éven keresztül az "Europa"-Club szervezte a nemzeti ünnepségeket Bécsben. A klub felkérésére a nyugati magyarság legjobb koponyái léptek a pódiumra. A forradalom legjobb ismerői, kutatói, vagy aktív résztvevői szerepeltek a mikrofon elött. Többek között: Kovács Imre, Tollas Tibor, Varga László, Király Béla, Gosztonyi Péter, Kende Péter, Juhász László, Kocsis Gábor és sokan mások. Az 1989-es rendszerváltás óta már a bécsi magyar egyesületekkel és a magyar állam intézményeivel (Nagykövetség, Collegium Hungaricum) karöltve, közös ünnepségeket rendez az "Europa"-Club. Az egyesület részére különösen a nyolcvanas évek eleje volt nehéz. A kommunista diktatúra helyi kiszolgálói mindent elkövettek azért, hogy az egyesületet gyűlöletszítónak, hidegháborús eszmék hordozójának, illetve jobboldali tömörülésnek pecsételjék meg. Rendezvényeiről szóbeli vagy írásos jelentéseket tettek, illetve készítettek. Többször is előfordult, hogy meghívott művésznek, vagy előadónak nem adták meg az útlevelet (pl. Birinyi József népzenésznek), illetve szereplésük után beidézték őket a rendőrséghez (pl. Forrás Kör fiatal előadóművészeit) néhány ártalmatlan Illyés Gyula vers elszavalása miatt. A hazai ellenzék a várható zaklatások ellenére egyre intenzívebben kereste a kapcsolatot az "Europa"-Club-bal, illetve a nyugati nyilvánossággal. Az 1. kerületi Annagasse 2o.-ban, ahol a klub 1977. januárjától az osztrák Caritas kulturális központjának társbérlője lett, pezsgő egyesületi élet folyt. Az egykori Károly-palota csinos termei előadói estek megrendezése mellett, rendkívül alkalmasak voltak hangversenyek és filmesték megrendezésére. Sor került bécsi magyar képzőművészek kiállítására is. Sajnos az osztrák Caritas 1987. tavaszán felmondta az "Europa"-Clubbal kötött szerződést. Néhány hónapi keresés után az egyesület a Pázmány Péter által alapított egykori papneveldében, a Pazmaneumban talált új otthonra (1987 őszén). A helységváltoztatás nem volt zökkenőmentes, mivel egyesek úgy vélték, hogy az "Europa"-Club katolikus egyesület lett. Többen végleg elmaradtak. A fenti problémák kiküszöbölésére, illetve új tagok toborozása érdekében a vezetőség igyekezett a színvonalat tovább emelni. Előnyükre vált a magyarországi politikai légkör enyhülése. Egyre több otthoni író, költő, művész, értelmiségi gondolkozó jelentkezett náluk, vette föl velük a kapcsolatot és kért pódium lehetőséget. Különösen az otthoni rendszerváltást megelőző, illetve követő hónapokban volt rendkívül nagy az érdeklődés a klub rendezvényei iránt. A hazai politikai élet kulcsemberei jelentek meg a Pazmaneumban. 1982 és 1989 között évente kétszer "Hírmondó" néven egyesületi tájékoztatót adtak ki, amelyben végzett munkájukról számoltak be, illetve az elhangzott előadások válogatott szövegét közölték. Időközben megtörtént a kapcsolatfelvétel a kisebbségi magyar közösségekkel. Először Pozsony felé történt meg a nyitás, majd következett Erdély, Kárpátalja és a Muravidék stb. Az egymásra találás boldog pillanatai lelkesedéssel töltötték el úgy a vezetőséget, mint a tagságot. Műsoralakításukban gondosan ügyeltek arra, hogy a trianoni magyarság ötágú sípja megszólaljon. 199o-ben pedig az egyesület un. Kárpát-medencei kultúrtörténeti, illetve honismereti kirándulásokkal bővítette programját. Azóta bejárták a Felvidéket, Erdélyt, Kárpátalját, Muravidéket, a Csangóföldet és a Bánátot. Jártak Kelet- és Nyugat-Galíciában, a prágai és a lembergi magyaroknál. Az egyesület 1995-ben Beregszászon szobrot állított Bethlen Gábornak, 1998-ban pedig II. Rákóczi Ferenc emléktáblát helyezett el a kelet-galíciai brezáni vár falára. Jelenleg az "Europa"-Club évente 15-2o rendezvényt tart: előadásokat, kerekasztal-beszélgetéseket, hangversenyeket, kabaréesteket, színpadi bemutatókat, folklórműsorokat és karácsonyi ünnepségeket. Programjával a magyar közművelődést kívánja előremozdítani. Igyekszik félévre előre összeállított műsorát változatosan alakítani, azzal a törekvéssel, hogy minden rétegnek nyújtson valamit. Az egyesület kezdettől (198o) fogva tagja az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének. Tagjai ausztriai magyaroknak tekintik magukat, vállalva a népcsoportba való tömörülést. Ez természetszerűen az önismeretre való törekvést és az önfenntartás szükségszerűségét szuggerálja. Az otthoni rendszerváltás után erősen túlsúlyba kerültek a magyarországi, illetve a Kárpát-medencében élő kisebbségi előadók. A mérleg helyrebillentésére a vezetőség elhatározta, hogy igyekszik ismét meghívni nyugati magyar kiválóságokat. Sőt alkalmanként német nyelvű, de magyar témájú programot is fog kínálni osztrák barátainknak és vegyes házasságokban élő tagjainak. A Pazmaneumban töltött 1o év alatt az "Europa"-Club 151 műsort tartott (közben máshol is voltak rendezvényei) összesen 311 vendégnek biztosított fellépési lehetőséget (nem számítva az egyes ének- vagy zenekarok, folklóregyüttesek stb. tagjait). Alkalmanként 75o meghívót postáznak. A meghívottaknak kb. 1o-2o% jár el a rendezvényekre. A szórakoztató jellegű műsorok természetesen nagyobb közönséget vonzanak, mint a tudományos igényű előadások. Az egyesület 29 éven keresztül tagdíjakból tartotta fenn magát, 1993 óta némi állami támogatást is kap az osztrák kisebbségi alapból. A vezetőség legnagyobb gondja az ifjúság integrálása, ami a tapasztalat alapján sajnos nagyon nehezen valósítható meg.

Smuk András, titkár Bécs, 1999-09-29

A BÉCSI "EUROPA"-CLUB RÖVIDKRÓNIKÁJA

A bécsi magyarok kultúregyesületét – az "Europa"- Clubot – 1964 áprilisában közösségi igény hozta létre. Az 1956-os magyar forradalom után Bécsben rekedt fiatalság, amelyre leginkább a gyökértelenség és tájékozatlanság volt jellemző, kereste egymást, illetve kereste a számára megfelelő baráti kört. A forradalom nimbusza hamarosan megszűnt, s az új környezetben – főként nyelvtudás nélkül – roppant nehéznek ígérkezett a beindulás. A hatvanas évek elejéig tartott, mire megtalálták helyüket az osztrák társadalomban. A legtöbbjük kitanult valamilyen szakmát, vagy beiratkozott az egyetemre és rendezett körülmények között élt. Magyarnak lenni viszont menekültsorsot, kivetettséget, bizonytalan jövőt, elszigeteltséget és peremhelyzetet jelentett. Ennek ellenére sokan voltak azok, akik ragaszkodtak magyarságukhoz, anyanyelvükhöz, kultúrájukhoz. Kezdetben mindez inkább ösztönösségből, hiányérzetből fakadt, azaz megfelelő társaság híján ragaszkodtak egymáshoz a közösséget inkább igénylő fiatalok. Ezek a fiatalok eleinte természetesen inkább ismerkedni és szórakozni kívántak. Végül is néhány év gyötrelmes útkeresése után sikerült a fiatal egyesületnek olyan távlati célokat megfogalmaznia, amelyek fennmaradását a mai napig garantálták. Szellemi-kulturális keretnek az Európa-gondolatot fogadták el.

Az egyesület alapítására 1964. április 17-én került sor a VII. kerület Myrthengasse 7. szám alatti helységükben. A jelenléti ívet 26, jobbára huszonéves fiatal írta alá. Az egyesületnek "Europa" Jugend-, Kultur- und Sportverein nevet adták magyar változat nélkül. 1965. év első felében a taglétszám már 15o-re emelkedett. Az egyesület valóban ifjúsági csoport volt, mivel a tagságot túlnyomórészt huszonévesek alkották. A kultúra viszont nem állt párhuzamban a szórakozással. A klub irányításában, 1967-ben kerültek túlsúlyba a magyar egyetemisták és értelmiségi foglalkozásúak. Ekkor billent a mérleg a szórakozás helyett a kultúra javára. Az akkori vezetőség már újságalapítási tervekkel foglalkozott. 1967.május 13.-án mutatták be először "integratio" néven az újonnan életbehívott német-magyar nyelvű folyóiratot. Az "integratio" 1976-ig jelent meg rendszeresen. A folyóirat köré tömörült fiatal írói gárdát Wolfgang Borchert után nevezhetnénk az érkezés nélküli új nemzedéknek (Varga Gyula, Csongrády Attila, Deák Ernő, Horst Haselsteiner, Surányi Loránt). Az egyesület 1967. december 21-én kapta a meglévő helyett elegánsabb nevet, az "Europa"-Club megjelőlést. Mivel a klub vezetősége és az integratio szerkesztősége között anyagi gondok miatt feszültség jött létre, ezért 1969-7o-ben az integratio négyszeri megjelentetésén kívül más egyesületi tevékenységre nem került sor. A fiatal egyesületet a szétesés veszélye fenyegette. Ekkor csatlakoztak az "Europa"- Clubhoz a Burg Kastl-ban érettségizett és bécsi egyetemeket látogató diákok. Ezáltal az egyesület új lendületet kapott. Tagja lett a Freie Österreichische Studentenschaft nevű diákegyesületnek, valamint albérlője a Bécs I. kerület Schottengasse 2. szám alatti helységüknek. A schottengasse-i cím alatt az egyesület 1976. végéig működött. Itt rakta le mai működése szellemi alapjait. Itt formálódott kulturális tényezővé Bécs magyar életében. A szándék kettős volt: egyrészt közösséggé formálni a legkülönbözőbb korosztályú és politikai-világnézetű magyarokat, másrészt szellemi műhellyé fejleszteni az egyesületet. Az egyesület akkori elnöke, Deák Ernő így fogalmazott: "Magyarságunk záloga európai szellemiség; ha ennek kialakításán dolgozunk, elsősorban önmagunknak teszünk vele szolgálatot." Nyolc évvel az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége megalakulása előtt, 1972. áprilisában kezdeményezte az egyesületek összefogását, tevékenységük összehangolását és egy csúcsszervezet létrehozását. Már akkor felmerült az 1956-os magyarok népcsoporttá válásának gondolata.

Fontos még kiemelni, hogy az "Europa"-Club 1974-1975 között hétvégi magyar nyelvű oktatást szervezett, amelyre kb. 2o-4o gyerek járt el rendszeresen.