70 éves a CSEMADOK 

            Tavaly
szeptember 16-án Pozsonyban az Óvárosháza tükörtermében ünnepelte a Csemadok
Pozsonyi Városi Választmánya és Országos Tanácsa a Szövetség megalakulásának
hetvenedik évfordulóját. Az ünnepségre meghívást kapott az 55 éves bécsi „Europa”-Club
is.

            Az
ókori görögöket három kapocs tartotta össze: a közös nyelv, a közös vallás és
az olimpia. Nekünk, magyaroknak is van egy közös nyelvünk, közös mondavilágunk illetve
keresztény gyökerekkel rendelkező történelmünk, és van közös kultúránk. De mit
érne mindez, ha nem lennének olyanok, akik ezekre emlékeztetnének bennünket és
a felnövekvő új generációt? Talán már minden feledésbe merült volna, vagy szép
lassú pusztulás várna őseink örökségére, ha nem lenne a CSEMADOK, a felvidéki
magyarság legnagyobb taglétszámú kulturális szervezete, és nem lenne
„Europa”-Club, a bécsi magyarok kultúregyesülete.

            Vannak
fogalmak, amelyek nélkül ugyan lehet létezni, de élni nem: ilyen az
összetartozás és a barátság. Aztán vannak érzések, vágyak, amelyekről nem lehet
lemondani, amelyekhez ragaszkodni kell. Ilyen a szabadság, a nemzethez való
kötődés és egy nemzet öntudatának emelése. A CSEMADOK és az „Europa”-Club
pontosan ezeket az értékeket hordozza magában, és arra törekszik, hogy mindez
életben maradjon. Hetven évvel ezelőtt egy baráti társaság a felvidéki földben
vetette el a magokat. Jó munkát végeztek, mert a magok nem kövek és bogáncsok
közé estek, ahol esélyük sem lett volna növekedni és termést hozni. Megfelelő
talajba kerültek, ahonnan sem a szél nem tudta kifújni őket, de még a kártevő
madaraknak sem volt lehetőségük a lopásra. A kicsi mag pedig szépen növekedett,
mert gondosan ápolták és vigyáztak rá, nehogy gyom kerüljön közéjük és
pusztulás legyen a sorsuk.

            Az
„Europa”-Club vezetősége a rendszerváltást követően azonnal felvette a
kapcsolatot a kisebbségi magyar közösségekkel. Először Pozsony felé történt meg
a nyitás, hiszen a CSEMADOK és az „Europa”-Club sok közös jellemzővel rendelkezik
a mai napig is.  A legnagyobb közös
nevező, hogy bár két különböző államban élünk, mégis hasonló célokért küzdünk:
az identitás megőrzéséért és az asszimiláció elkerüléséért.

            Abból
a felismerésből kiindulva, hogy az ausztriai magyarok nem ismerik, nem is
ismerhetik a mozaikokra szétesett Kárpát-medencei magyar nemzetet, ezért
1990-ben kultúrtörténeti és honismereti kirándulásokkal bővítettük programunkat.

            A
teljes dél-szlovákiai szervezeti hálózattal rendelkező CSEMADOK
közreműködésével 1990 szeptemberében megvalósult az ausztriai magyarok első
felvidéki autóbusz kirándulása. Ezzel indult el az a sorozat, amely az elmúlt
évtizedekben sok-sok élménnyel gazdagította a résztvevőket. A pozsonyi CSEMADOK
székháza előtt Sidó Zoltán igazgató, munkatársai és baráti köre nagy örömmel
üdvözölték a bécsi magyarokat. Búcsúvacsorára a csallóközi Somorján került sor,
ahol az alakuló politikai pártok mellett a CSEMADOK nevében Neszméri Sándor
főtitkár szólalt fel.

            Az
egymásra találás boldog pillanatai lelkesedéssel töltötték el a felvidéki,
különösen a pozsonyi és pozsonypüspöki, valamint a bécsi magyarokat.  Az első kirándulást hamarosan követte a többi.
Mindezek a körutak utazások voltak a magyar múltba, és olyan kultúrtörténeti
emlékek meglátogatását segítették, amelyek megismerése az akkori politikai
viszonyok miatt csak igen nehezen voltak lehetségesek. Hihetetlen élmény volt
az ausztriai magyarok számára, hogy kirándulásról-kirándulásra sikerült a Trianonban
szétszakított magyarságot mozaikként összerakni. Az erdélyi Farkas Árpádot
idézve „apáink hűlő, drága arcán jártunk”. A felvidéki kirándulások gondos
megszervezéséért külön köszönet jár Jégh Izabellának, akinek segítségével
azonnal bővültek felvidéki kapcsolataink. Többek között emlékezetes maradt
látogatásunk Kassán, ahol a Dóm téren Balassa Zoltán történész, a helyi
CSEMADOK nevében üdvözölt bennünket.

            A
Nemzeti zarándoklatok és honismereti körutak (1990 ̶ 2000) című, első
kötetünkben 10 év kultúrtörténeti kirándulásairól számoltunk be. 2011-ben
jelent meg Útravaló címmel a második kötet, amely a 2000 ̶ 2010 közötti
utazások beszámolóit, dokumentációját tartalmazza. Jelenleg pedig a harmadik
köteten dolgozunk.

            A
kirándulások mellett – nagyon jellemzően erre az időszakra – gondosan ügyeltünk
műsoraink kialakításában arra, hogy megszólaljon a trianoni magyarság ötágú
sípja. Sorra léptek fel nálunk felvidéki művészek, történészek, politikusok,
egyházi méltóságok. Mi pedig a CSEMADOK meghívására elmentünk Pozsonyba
színházi bemutatókra, előadói estekre és más rendezvényekre. Majd felkerestünk
a Felvidéken magyarok által lakott településeket is, ahol fontos történelmi és
kulturális megemlékezéseken vettünk részt. Ők pedig eljöttek Bécsbe velünk
együtt megemlékezni az 1956-os forradalomról, majd Németóvárra (Bad
Deutsch-Altenburgba), ahol 2004-ben, a pozsonypüspöki Csemadok segítségével
ökumenikus istentiszteletet és koszorúzási ünnepséget szervezetünk meg.

            Fontos
megemlíteni, hogy a település Mária templomát Szent István királyunk
alapította, 1028-ban. Ez a templom Trianon előtt fontos búcsújáró helye volt a
felvidéki magyaroknak. A temetőben az ’56-os magyar menekültek sírjaiból a helyi
polgármesteri hivatal létrehozta az ausztriai magyarok szimbolikus sírját,
amely mellé a klub 2006-ban kopjafát állított. Az „Europa”-Club tagsága
felvidéki és magyarországi vendégekkel együtt minden év november első hetében itt
helyezi el a kegyelet koszorúit a nemzet áldozataiért. Nagy öröm volt
számunkra, hogy ezekre az ünnepségekre a CSEMADOK külön autóbuszt indított. Az
utóbbi években a felvidéki sajtó is rendszeresen beszámolt ezekről az
ünnepségekről. Kezdettől fogva az ökumenikus imaórát a Mária templomban a bécsi
református lelkész, egy magyarországi evangélikus lelkész és egy felvidéki
katolikus plébános tartja.

            Sokáig
terveztük, hogy első királyunknak szobrot és háromnyelvű emléktáblát állítsunk
fel. Végül is Szent István király emlékszobrának felavatására 2016. május 21-én
került sor. A nagyszabású ünnepség a Mária templomban szentmisével kezdődött,
majd a templom előtt a szobornál folytatódott a rendezvény.

            Szent
István király szobrát Németóvár plébánosa, Balint Pavel, valamint a kalocsai
érsek, Bábel Balázs szentelték fel. Az érsek az avatás alkalmával így
fogalmazott: „Míg a hősök elválasztanak, addig a szentek összetartanak minket”.

            A
szoboravatón ünnepi beszédet mondott a németóvári polgármester, dr. Hans
Wallowitsch, Magyarország bécsi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, dr.
Perényi János és dr. Smuk András, a bécsi „Europa”- Club elnöke. Perényi János
kiemelte, hogy ez egy csodálatos jelkép, amely egy újabb adalék a közös
történelemhez, és emellett ez Szlovákia, Magyarország és Ausztria” határháromszöge”,
ezért is szimbolikus. „Ha megkérdeznék tőlem, hogy mi Európa, akkor azt
mondanám, hogy ez itt Európa“, – mondta a nagykövet.

            Ezt
követően Csáky Pál felvidéki európai parlamenti képviselő részvételével sor
került a szobor leleplezésére. A gyönyörű műkő szobor Hunyadi László
marosvásárhelyi szobrászművész alkotása. Az ünnepségen közreműködött a komáromi
Concordia vegyeskórus Stubendek István karnagy vezényletével, a somorjai
Harmonia Classica Samorin kamarakórus, Wolfgang Danzmayr vezényletével, Vig
Margit hegedűművész, valamint a Nemzetközi Duna-Filharmónia zenekara. A zenei
programot Katona Ágnes állította össze.

            Felemelő
érzés, hogy a határon átívelő találkozás mennyire erősítette és erősíti a mai
napig az összetartozás érzését. Elsősorban köszönet jár mindezért a pozsonyi CSEMADOK-nak,
a Pozsonypüspöki Alapszervezetének, valamint további számos felvidéki
alapszervezetnek.

Smuk András

2020. 04. 16.

muzsa.sk: Tóth Helen és Tarcsi Ádám kiállítása Hainburgban

2019. május 31.
Hainburg an der Donau városában, a Martin Luther templom kiállítótermében nyitották meg két dunaszerdahelyi képzőművész, Tóth Helen festőművész és Tarcsi Ádám grafikusművész kiállítását. A kiállítás kurátora Molnár Ilona, a Szabó Gyula 21 Szakközépiskola igazgatója volt. Létrejöttét az Európa-Club elnöke, dr. Smuk András és a Nemzetközi Duna Filharmónia elnöke, Katona Ágnes, valamint az hainburgi evangélikus egyház támogatta. A kiállított alkotások két hónapig láthatók és meg is vásárolhatók. Két olyan tehetséges fiatal szlovákiai magyar képzőművész alkotásait ismerheti meg Ausztriában a közönség, akik méltón képviselik a zsenialitást, az egyediséget és a született tehetséget.
Tóth Helen a pozsonyi képzőművészeti főiskolán végzett festészet szakon. A kiállított nagyobb méretű festményei témája az erdő.  Alkotásait több mint 30 tárlaton mutatta be Szlovákiában, Németországban, Romániában, Magyarországon, Franciaországban, továbbá találhatók festményei Los Angelesben, Londonban és Georgiában is.
Tarcsi Ádám Dunaszerdahelyen született, Budapesten a Magyar Képzőművészeti Egyetem végzős hallgatója. Az egyetemen kezdett foglalkozni az ábrázoló geometriával és a térbeli szerkesztésekkel. 2017-ben munkáival Barcsay-díjat nyert. Jelenleg Olaszországban tartózkodik Erasmus-képzésen. A kiállított alkotásait Hainburgba elutazása előtt ő maga válogatta, rendszerezte, melyeket szülei juttattak el a kiállításra.
Forrás: ifj. Bordás Sándor
https://muzsa.sk/muveszet/toth-helen-es-tarcsi-adam-kiallitasa-hainburgban

Dunaszerdahelyi: TÓTH HELEN ÉS TARCSI ÁDÁM KIÁLLÍTÁSA AUSZTRIÁBAN

Május 26-án 15 órakor Hainburg an der Donau városának Martin Luther Templomának kiállítótermében Tóth Helen dunaszerdahelyi festőművész és Tarcsi Ádám dunaszerdahelyi grafikus művész kiállításának megnyitására került sor.

A kiállítás létrejöttét az Európa-Club elnöke, dr. Smuk András és a Nemzetközi Duna Filharmónia elnöke, Katona Ágnes támogatták, valamint az hainburgi evangélikus egyház. A kiállított alkotások két hónapig láthatók és megvásárolhatók.

Tóth Helen a pozsonyi képzőművészeti főiskolán végzett festészet szakon. A kiállított nagyobb méretű festményei témája az erdő. Alkotásait több mint 30 kiállításon mutatta be Szlovákiában, Németországban, Romániában, Magyarországon, Franciaországban, továbbá találhatók festményei Los Angelesben, Londonban és Georgiában.

Tarcsi Ádám Dunaszerdahelyen született, Budapesten a Magyar Képzőművészeti Egyetem végzős hallgatója. Az egyetemen kezdett foglalkozni az ábrázológeometriával és a térbeli szerkesztésekkel. 2017-ben munkáival Barcsay – díjat nyert.

Jelenleg Olaszországban tartózkodik Erasmus – képzésen. A kiállított alkotásait Hainburgba elutazása előtt ő maga válogatta, rendszerezte, melyeket szülei juttattak el a kiállításra.

2019. május 26-án két olyan tehetséges szlovákiai magyar képzőművész, Tóth Helen és Tarcsi Ádám alkotásait ismerhette meg Ausztriában a közönség, melyek méltón képviselik a zsenialitást, az egyediséget és a született tehetséget. Ez a kiállítás is hozzájárul határon túli művészetük további megismeréséhez. A kiállítás kurátora Molnár Ilona, Szabó Gyula 21 Szakközépiskola igazgatója volt.

Ifj.Bordás Sándor

soproniszinhaz.hu: Te rongyos élet

Hatalmas közönségsikerrel, vastaps mellett ért véget a Te rongyos élet című operett-összeállítás, amelyet a Soproni Petőfi Színház és a bécsi Európa Club együttműködésének köszönhetően láthatott a közönség az osztrák fővárosban.

A soproni közönség kedvenc, népszerű előadói, a műfaj igazi nagyágyúi: Zsadon Andrea, Szolnoki Tibor, Teremi Trixi, Domoszlai Sándor remek hangulatot teremtettek a klasszikus operett slágerekkel a Komensky iskola színháztermében. Természetesen Kálmán Imréről is megemlékeztek, hiszen a Csárdáskirálynő bemutatója 1915-ben Bécsben volt. Sőt, a zeneszerző az ausztriai Bad Ischlben fejezte be a legnépszerűbb és legtöbbet játszott művét. A közönség pedig együtt énekelte velük a Hajmási Pétert, a Te rongyos életet és persze a Húzzad a kivirágos virradatig című örökzöldeket. A művészeket Tassonyi Zsolt kísérte zongorán. Vele eljött fuvolista felesége, Nagy Edit is, a házaspár fellépése is hatalmas sikert aratott.

A csapatból szinte mindenkivel találkozhat a közönség a következő évadban is, hiszen a soproni teátrum műsorra tűzi Lehár Ferenc A víg özvegy című nagyoperettjét. Nyáron német nyelven a Fertőrákosi Barlangszínházban látható a produkció, majd ősztől a kőszínházban magyarul ezzel az előadással indul az új évad.  

Honfoglalás kori emlékek a Kárpát-medencében

Az „Europa”-Club meghívására 2019. február 14-én, 19 órakor a bécsi Collegium Hungaricumban tartott előadást Dr. Fodor István régész, a Magyar Nemzeti Múzeum volt igazgatója honfoglalás kori emlékekről a Kárpát-medencében.

Először Dr. Smuk András, az „Europa”-Club elnöke köszöntötte a résztvevőket és az előadót, aki korábban már többször járt a bécsi magyar kultúrintézetben.

Dr. Fodor István kutatási területe kezdettől a magyar őstörténet és a honfoglalás kor régészeti vizsgálata volt, végig ezek a területek tették ki munkássága zömét. Rendszeresen oktat népvándorlás kori, honfoglalás kori és középkori régészetet, középkori művelődéstörténetet, magyar és finnugor őstörténetet.

Árpád honfoglalói jellegzetes díszítőművészetet hoztak magukkal. Fegyverzetük, ruházatuk, lószerszámuk palmettás díszítése mindmáig korszakjellemző a Kárpát-medence régészetében. Az első honfoglalás kori magyar sír 1834-ben került elő Kecskemét mellett. Azóta a X. és XI. századi ismertté vált sírok száma 27 ezer körül van. A leletek hű képet adnak a magyarok egykori pompás, keleti ízlésben fogant művészetéről, temetkezési szokásaikról, hiedelemvilágukról.

Dr. Fodor István számos érdekességet mesélt őseink nomád, majd a letelepedés utáni „európai” életmódjáról, hitvilágáról. Kiemelte például a kettős lélekbe vetett hitet, mely szerint a mellüregben lakozik az „élet-lélek”, a koponyában pedig „árnyék-lélek”. Utóbbi – a hiedelmek szerint – a halál után is továbbél, sokáig kísért a földön. De megtudhattuk azt is, hogy a halottat a sírban arccal kelet felé temették, hogy a túlvilágon úgy ébredjen fel. A bemutatott kézműipari termékek, az ötvös művészet nomád hatást tükröz, a keleti népek színes egyvelegében formálódott. Rendkívül érdekes előadás volt.

Szöveg és fotók: Fazekas Csilla

Monodráma II

2019. január 31-én Bécsben, az AMAPED színháztermében került bemutatásra
Hedry Mária: Zrínyi Ilona c. monodrámája, melynek gerincét a főszereplő
Thököly Imréhez és fiához, II. Rákóczi Ferenhez fűzdő viszonya adja.
Műfaját tekintve elsőre azt gondolnánk, hogy történelmi drámaként a nehezen
befogadható darabok közé tartozik. Azonban a hősnő szerepét játszó Juhász
Róza színművésznő csodálatos és nem várt katarktikus élményben részesítette
a nézőket: fantasztikus előadásmódjával tárta elénk Zrínyi Ilona, mint nő,
anya és mint a hazaszeretet emblematikus személyiségének életét. A szép,
művelt asszonyt hol szenvedélyes, hol érzékeny nőként, máskor okos, ravasz
politikusként, majd szívehasadtáig szerető édesanyaként és akár harcolni
is képes bátor vezetőként láthattuk magunk előtt. Páratlan előadás részesei
lehettünk, amelyet ezúton is köszönünk.

(szöveg: Sáskáné Nádas Ágnes)

Zrínyi Ilona monodráma Bécsben

Zrínyi Ilona monodráma Bécsben

Az „Európa”-Club meghívására a Klebelsberg Kamaraszínház január 31-én Bécsben is bemutatta Hedry Mária nagysikerű monodrámáját Zrínyi Ilonáról. A rendkívüli asszonyt Juhász Róza alakította a darabban. Miután Dr. Smuk András, a Club elnöke köszöntötte a résztvevőket, rögtön kezdődött is az előadás.

„A monodráma hitelesen mutatja be Zrínyi Ilona sokarcú, izgalmas alakján, drámai sorsán keresztül a magyar történelem egyik legbonyolultabb s egyben legvitatottabb korszakát. Zrínyi Ilona Thököly Imréhez és fiához, Rákóczi Ferenchez fűződő viszonya alkotja a darab fő gerincét. Mint nő, mint anya, s egyben a hazaszeretet példátlan emblematikus személyisége jelenik meg az előadásban, s teszi hitelessé a konfliktusok közötti emberi nagyságát.

Az előadás egyik újszerű, erős darabja lehet az ifjúság számára tervbe vett, nemzeti identitást erősítő programnak.

Az előadás  hiánypótló szerepet játszik a történelmi drámák sorában, amelyek a színház eszközeivel gyarapítják a nézők történelmi ismereteit.

A darab lényegében felöleli Zrínyi Ilona felnőtt életének minden fontos korszakát. Ily módon egy időutazásnak lehetünk tanúi.

Az első jelenetben hajón vagyunk, Zrínyi Ilona kíséretével és Thökölyvel száműzetésének utolsó és legtávolabbi állomása, Kis-Ázsia  felé halad.

Egyedül van a fedélzeten, s az éjszaka csendjében megidézi életének állomásait. A darab során vissza-visszatérünk a hajóra, s ez a színhely a keretjátéka az előadásnak.

Alakján keresztül képet kapunk a XVII. századi Magyarország politikai állapotáról, katonai eseményeiről, a kuruc korszak kezdeteiről. Emlékeiben megidézi apját, Zrínyi Pétert, akit hős katonaként az osztrák császár perbe fogott, és árulás koholt vádjával kivégeztetett.

Látjuk esküvőjén Munkács várában, s a Thököly iránti szenvedély ellentmondásos  stációiban.

Thököly Imre kezdeti katonai sikerei, mint a felvidéki, partiumi várak elfoglalása, meghódolása boldogsággal tölti el, s a csatákba is követi élete szerelmét. Később a zuhanás idején, Thököly török elfogatásakor már Munkács várát védi, mint „Európa legbátrabb” asszonya.

A korabeli krónikák rajongással beszélnek róla, s ő volt az a személy, aki nő létére is utolsó pillanatig védte a rá bízott várat, noha a reménytelenség nyilvánvaló volt a túlerővel szemben, de ő ilyen módon akart hazájának becsületet szerezni.

A vár kénytelen feladása után Bécsbe kerül gyermekeivel, ahol a megállapodás ellenére elszakítják tőle Ferenc fiát. Az osztrák árulás másodszor is kettétöri életét. 4 évi tartózkodás után Thököly kiváltja két elfogott osztrák generálissal, s engedélyezik, hogy kövesse urát török birodalmi helyekre.

Így él majd Bulgáriában, Konstantinápolyban, s végül Nikodémiában, ahova a hajó viszi.

A darab tömören ragadja meg életének fontos pontjait, s ezekből fonja meg egy rendkívüli személyiség portréját a dráma lehetőségeit kihasználva.” (jegy.hu)

Zrínyi Ilona példás alakja nem merülhet a feledés homályába, az előadás katartikus élményt adott a bécsi közönségnek.

Szöveg és fotók: Fazekas Csilla December-Február 2018/2019,

Versek és dalok a főszerepben a magyar kultúra napján Bécsben

Január 22-én a bécsi magyarok a Makám együttes koncertjével ünnepelték a magyar kultúra napját a Collegium Hungaricumban. Másnap, január 23-án pedig az „Europa”-Club meghívására Kaiser László és Dinnyés József saját válogatott verseket és Kárpát-medencei költők énekelt verseit mutatták be a kultúrintézményben. 

A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le a Himnusz kéziratát. Idén tehát 30. alkalommal ünnepelték a magyarok az ország határain belül és azon túl a páratlan magyar kultúrát. 

A bécsi Collegium Hungaricumban január 22-én este a Himnusz meghallgatása után Bárány Anzelm, a kultúrintézet igazgatója köszöntötte a résztvevőket. Neves írók, költők kultúráról írt gondolatait olvasta fel, majd utalva a Makám zenekar repertoárjára úgy fogalmazott, hogy a kultúra zászlóvivője az irodalom és a költészet, a zene pedig a hírvivője a nagyvilágba. Kiemelte az idei legfontosabb kerek évfordulókat; Ady Endre 100 éve hunyt el, Weöres Sándor halálának 30., valamint Cseh Tamás halálának 10. évfordulójára emlékezett. A Makám együttest a magyar zenei élet állócsillagaként mutatta be, majd egy Ady-idézettel kívánt jó szórakozást az estéhez és egyúttal minden jót a 2019-es évre:

„Adjon Isten ifjuságot, 
Szabadságot, boldogságot, 
Egészséget, pénzt és hitet, 
Szerelmet, hírt mindenkinek.”   

A Makám az etno-zene egyik legmarkánsabb magyarországi képviselője. Pályafutását húsz album fémjelzi, legújabb korszakát a magyar népzene archaikus formái és a dal újra-felfedezése jellemzi. A zenekar a műsora első felében Ady Endre megzenésített verseit adta elő nagy sikerrel, majd saját szerzeményeket is bemutatott. A fúvós és ütőhangszereken kívül hegedű, akusztikus és basszusgitár is megszólalt a színpadon. Magyar Bori énekesnő pedig gyönyörű hangjával mindenkit elvarázsolt.

Január 23-án Kaiser László és Dinnyés József saját válogatott verseket és Kárpát-medencei költők énekelt verseit mutatták be a kultúrintézményben. Kaiser László költő, író, szerkesztő, dramaturg, a független magyar nemzeti irodalom fáradhatatlan motorja. Tizenöt önálló kötete jelent meg és több mint száz könyvet szerkesztett. Dinnyés József zeneszerző, előadóművész, „daltulajdonos”, énekes, gitáros a magyar költészet népszerűsítése érdekében folytatja zeneszerzői és előadói munkásságát. „Költők között zenész, zenészek között költő vagyok” – vallja magáról.

Miután Dr. Smuk András, az „Europa”-Club elnöke köszöntötte a résztvevőket, Dinnyés László nagy magyar költők verseit mutatta be zenei kísérettel, körbejárva a Kárpát-medencét, ezután Kaiser László olvasott fel néhányat saját szerzeményei közül.

„Ne legyen kultúra magyarság és magyarság kultúra nélkül.” Kodály Zoltán e gondolatának szellemében versekkel és dalokkal emlékeztek a diaszpórában élő bécsi magyarok egyik legbecsesebb történelmi örökségünkre, a kultúránkra, művészetünkre.

Szöveg és fotók: Fazekas Csilla