Búcsúistentisztelet dr. Smuk András emlékére a bécsi belvárosi református templomban

„Mert ami elmúlt, az csodásan kísért az én dalomba még,
Mert aki meghalt az időben, úgy van fölöttem, mint az ég.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves „Europa”- Club tagok, kedves Barátaink!

Az elmúlt években azért találkoztunk itt a templomban, hogy a református barátainkkal az adventi időszakban közösen ünnepeljünk.
Most azért vagyunk itt, hogy fájó szívvel búcsút vegyünk az „Europa”- Club szeretett elnökétől dr Smuk Andrástól. Andrástól, barátainak Banditól, és ahogyan a fiatalok tisztelettel nevezték, Bandi bácsitól.
Sokan tiszteltük, szerettük őt, jó EMBER volt, csupa nagy betűvel, állhatatos, kitartó és mindig segítőkész. Készülve a búcsúztatóra úgy gondoltam megosztom Önökkel vezetőségi társaim és az „Europa”-Club barátainak gondolatait, milyen ember is volt Smuk András. Néhányat hadd olvassak föl!

„A vasfüggöny felszámolása előtt költöztem családommal együtt Szlovákiából Ausztriába. Ezekben a nehéz kezdeti időkben Dr. Smuk András egyike volt azoknak a személyeknek, akik minket barátsággal, segítőkészséggel és szeretettel fogadtak. Jó tanácsokkal látott el minket, ami akkor számunkra megfizethetetlen segítséget jelentett. Ez körülbelül 30 évvel ezelőtt történt, de a mai napig végtelenül hálás vagyok”

„Bandi ragaszkodása a magyarsághoz a Burg-Kastli magyar gimnáziumban vált közösség teremtő akarattá. A magyar irodalom iránti érdeklődése olyan erős volt, hogy pl. a húsvéti szünetben magával vitte a Magyar Irodalom története 608 oldalas iskolai tankönyvét és el is olvasta. Jól emlékszem arra, hogy történelemből mindig jeles volt, a magyar történelem a legapróbb részleteiben is érdekelte. Később az egyesületi életben is kamatoztatta tudását, színessé tett minden rendezvényt, kirándulást, előadást. Az évente megszervezett kulturális utazások alakalmával különösen sokat tanulhattunk tőle. 1990-től bejárhattuk az egész Kárpát-medencét, megismertük a baltikumi nyelvrokonainkat, jártunk Lengyelországban, Olaszországban, ahol magyar emlékhelyeket kerestünk fel, voltunk az Isonzó völgyében Doberdóban, láttuk Törökországban a Rákóczi és Kossuth emigráció helyeit, Rodostót, Kütayát, Bulgária magyar emlékeit. Erdélyi kirándulásaink fénypontja volt a tábortűz, a szép magyar népdalok éneklése egy-egy pohár bor mellett. Képes volt az embereket ösztönözni, lelkesíteni egy jó ügyért, de soha nem valami ellen.”

„Bandi bácsi bécsi ösztöndíjas időszakom meghatározó embere volt, sokat tanultam tőle. Emberséget, felelősségtudatot. Azok közé tartozott az idősebb generációból, akik tisztelik és szeretik a fiatalokat”

„A felvidéki magyarok rendezvényeire (Alsóbodok, Léva, Nyitra, Pozsony, Pozsonypüspöki…), amelyekre Bandit meghívták, gyakran vele tartottam. Megtapasztaltam, milyen fontosnak tartották az ottaniak, hogy Bandi velük ünnepeljen, illetve megemlékezéseiken részt vegyen. Mindig várták és nagy szeretettel fogadták. Mindig az volt a benyomásom, hogy Bandi jelenléte erőt és bizakodást adott nekik.”

„ Úgy gondolom sokunknak, a határokon túl is, nagyon fog hiányozni. Hálás vagyok neki emberi támogatásáért, mellettünk való kiállásáért.”

„Smuk András egy hihetetlen munkabírású egyéniség volt, aki soha, egy percig sem ült karba tett kézzel. Élete volt az „ Europa”- Club közössége, szervezett és szervezett. Arra is odafigyelt, hogy a tagság, az érdeklődők az év elején időben kezükbe vehessék a klub színes programját, az esztendő végén pedig, az immár 29-ik évkönyvet, klubunk éves krónikáját.”

„Igaz szívvel szerető, mindig segítő kezet nyújtó atyai gondoskodással volt egész életében akár a rendezvényeink, akár az egyesület tagjai iránt, személy szerint irántam is. Kiegyensúlyozottsága, bölcsessége, jóakarata, a másik ember iránti tisztelete, jókedélye, önzetlen és fáradhatatlan munkája követendő példa mindannyiunk számára. Az ausztriai magyarság igazi ikonikus, vezető alakja, egy feledhetetlen egyéniség, akire mindig büszkék leszünk, akire mindig emlékezni fogunk. Amit hátrahagyott, nem csak szellemi örökség, hanem egy igaz és tisztaszívű ember példaértékű életútja, ami kivívta generációk tiszteletét. Megmutatta, hogyan érdemes külhonban is emelt fővel magyarként élni. Isten nyugosztalja őt, örök hála és köszönet őérte!”

„Bajban voltam, igazságtalanul megvádoltak, ilyenkor hamar elpárolognak a barátok. Bandi azonban maradt és segített, támogatott. Igaz ember, barát maradt a bajban is. Azzal, hogy elveszítettük őt a bécsi, az ausztriai magyarság szívéből szakadt ki egy darab, pótolhatatlan űrt hagy maga után. Velünk marad az amit teremtett, az „Europa”-Club, -A KLUB- nekünk az lesz a feladatunk,hogy vigyük tovább az örökséget, amit mindig is a legfontosabbnak tartott, átadni a fiataloknak a legszebb kincsünket a nyelvünket, a kultúránkat bárhol legyünk is a nagyvilágban.”

Hogyan vall dr Smuk András a klubról, az életéről?

„Joggal hiszünk abban, hogy az „Europa”-Club – eddigi jó hírnevéhez méltóan – továbbra is fontos európai fórum maradhat az anyanyelvi magyar kultúra, a hagyományok és a határokon átívelő emberi kapcsolatok ápolása terén.” –

„ 1947-ben születtem Pusztasomorján, a Hanság északi peremén, egy kis faluban, az osztrák-magyar határtól néhány kilométerre. Szülőfalum közvetlen szomszédjai a Mosonszentjános és a Mosonszentpéter nevű községek. Mindhárom falu az Árpád-korban keletkezett, 1970-ben ezek egyesítéséből született meg a napjainkra már várossá fejlődött Jánossomorja. Az érettségim idején, 1967-ben ballagási batyumba pogácsa, fillér, só mellé egy rög anyaföldet is helyeztek. Akkor még ezt a rögöt a vasfüggönyön keresztül kellett titokban kicsempészni. Most már tudom, hogy ez az a rög, amely engem egy életre elkötelezett, és ezt soha nem fogom szem elől téveszteni.”

„1975-ben feleségül vettem Döbrentey Máriát, akitől két csinos lányom (Andrea és Júlia) született. Nagy örömömre született egy kis unokám is.”

„Édesapám Smuk András, édesanyám Gősi Mária volt. Hárman vagyunk testvérek. A nagyszüleim is, a szüleim is parasztemberek voltak. Nem volt nagy birtokunk, a szüleim az államosítás előtt huszonöt hold földön gazdálkodtak. Már ez is elég volt ahhoz, hogy 1952-ben kuláklistára kerüljenek, azzal fenyegették a családunkat, hogy kitelepítenek bennünket. Édesapám semmiképpen nem akarta, hogy kitelepítsenek, ezért 1952-ben Ausztriába menekült. Mivel közvetlenül a határ mellett éltünk, tudta, hogy hol lehet átmenni. A határőrök ugyan utána lőttek, de szerencséje volt, és átjutott épségben. Igaz nem sokat ért vele, mert Ausztria akkor még zónákra volt osztva, és ahol apám átment, ott orosz zóna volt. Első éjjel elbújt valahol, másnap egy kukoricaszárral megrakott szekérrel az ismerősei átmenekítették az angol megszállási övezetbe, ott élt '56-ig egy faluban. Elmondhatatlan, hogy eközben édesanyám mennyit szenvedett, mennyit zaklatták az ávósok. Sokszor éjjel, kettő-háromkor átkutatták az egész házunkat a pincétől a padlásig. Rettenetes évek voltak ezek! Ha a családunk nem fogott volna össze, és nem támogatott volna bennünket, nem is tudom, hogy mi lett volna velünk. Akkor még élt édesanyám anyja is, és ott voltunk mi, hárman gyerekek; ötünknek nagyon nehéz volt a megélhetés. Nagyon nehéz volt! Ezek a gyerekkori emlékek máig elkísérnek. 1956-ban kitört a forradalom, egyszer csak megjelent édesapám, váratlanul hazajött. 1952 óta nem láttuk egymást. Négy éven át mi a világon semmit nem tudtunk róla. Alig telt el néhány hét, leverték a forradalmat és apámnak újra menekülnie kellett, akkor már minket is magával vitt, kimenekített Bécsbe. Most már szekérrel menekültünk, mert volt egy lovunk. A szekéren ülve arra lettem figyelmes, hogy a mellettünk gyalogosan menekülők valami pirosat dobálnak el az út szélén. Kilenc éves voltam, csak később tudtam meg, hogy ezek piros valamik a pártkönyveik voltak, később olvastam is, hogy az első menekülők az ávósok voltak.”

Az „Europa”- Clubról egy riportban a következőket mondja:

„ A bécsi magyarok kultúregyesületét valós közösségi igény hozta létre. Az 1956-os magyar forradalom után a Bécsben rekedt magyar fiatalság, amelyre leginkább a gyökértelenség és a tájékozatlanság volt jellemző, kereste egymást. Az „Europa”- Clubot 1956-ban Ausztriába menekült fiatalok, főként egyetemisták alapították. 1964-ben egyesületté nyilvánították a klubot. Ebben az időszakban az „Europa”- Club jelentősége abban rejlett, hogy a magyar műveltséget ápoló közösség élő valóság maradt Bécsben.”

„Az 1989-es rendszerváltás után elhatároztuk, hogy az „Europa”- Club a továbbiakban ne foglalkozzon politikával, hanem minden eszközével a magyar kultúra ápolására törekedjen. Gondosan ügyelve arra, amikor a műsorainkat kialakítottuk, hogy a trianoni magyarság ötágú sípja mindig megszólaljon. Abból a felismerésből indultunk ki, hogy mi, ausztriai magyarok nem ismerjük, nem is ismerhetjük a mozaikokra szétesett Kárpát-medencei magyar nemzetet, mert évtizedekig vasfüggöny választott el bennünket egymástól. A rendszerváltást követően igyekeztünk pótolni az elmulasztottakat, azonnal felvettük a kapcsolatot a határon túlra szakadt magyar közösségekkel.”

„Büszkén állítom, hogy az egykor főként ’56-os menekültekből álló csoport, majd anyanyelvi közösség és szellemi társulás a munkakedvéből a mai napig semmit sem veszített. Kodály Zoltánnal együtt valljuk, hogy: „A kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egy-kettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.” Az „Europa”- Club ezen munkálkodik továbbra is. Nem egyszerű, mert a mai fiatalság már nehezen mozgósítható ilyen célokért, de talán nem lehetetlen.”

„Büszke vagyok arra is, hogy nem alaptalanul került be a magyarság láthatatlan szellemi múzeumába és a Magyar Örökség aranykönyvébe, 2006. október 2-án a szöveg, hogy: „A bécsi „Europa”- Club hűsége 1956 szelleméhez magyar örökség.”

„A közéleti elismerések közül talán a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetés oklevele okozta a legnagyobb örömet, amelyet Áder János köztársasági elnök írt alá, 2013. ápr. 17-én.”

A klub elnökeként dr Smuk András átvehette , 2008-ban a magyar Értékközösség-díját, 2009-ban Árpád-fejedelem-díját, 2010-ben Széchenyi István és Moson vármegye-díját, 2021. szeptember 7-én pedig az osztrák Centrope-díjat és a Magyarország Barátai Alapítvány-díjat. 2022-ben Jánossomorja díszpolgárává avatták.

Munkásságát a sok rendezvény, kirándulás, kultúrtörténeti utazás mellett maradandó emlékek is jellemzik:

Az egyesület 1995-ben Beregszászon szobrot állított Bethlen Gábornak, 1998-ban pedig II. Rákóczi Ferenc-emléktáblát helyezett el a kelet-galíciai brezáni vár falára. 2009. október 6-án ünnepélyes keretek közt lepleztük le Hunyadi László marosvásárhelyi művész Petőfi-mellszobrát a Collegium Hungaricum előcsarnokában. 2011. október 22-én kopjafaavatással emlékeztünk meg Jánossomorján az 1956-os forradalomról. A kopjafát az Andauba (Mosontarcsára) vezető út mentén állítottuk fel, a jánossomorjai önkormányzattal közösen, ott, ahol ’56-ban tömegek hagyták el Magyarországot.

2012. június 4-én Székelykevén, a magyar nyelvterület legdélibb, többségében magyarlakta bánsági településén Petőfi Sándor-emléktáblát helyeztünk el a művelődési házban. 2013. október 9-én Sopronban állítottuk fel Klebelsberg Kuno mellszobrát, Hunyadi László Magyar Örökség díjas művész alkotását. Bad Deutsch-Altenburgban a magyarok jelképessírja hármas találkozás immár minden évben, emlékhely, tisztelgés a hősök előtt, akik életüket adták a magyar hazáért. Ausztriából, Magyarországról és Felvidékről jönnek ide emlékezni százával az emberek.

Bandi ránk hagyott egy fontos feladatot, a jelképes sír mellett szeretett volna emlékkövet állítani azoknak a magyar vagy magyar érzelmű embereknek, akik sokat tettek az ausztriai magyarságért és már nincsnek közöttünk. Amikor a klub megrendelte ezt a követ, nem sejtettük, hogy még egy név kerül majd rá, az övé. Szeretnénk a követ június 4-én felállítani, mellé pedig egy emléktáblát, amelyen ott áll majd dr Smuk András neve és mellette egy szép Vörösmarty Mihály idézet: „ A múltat tiszteld a jelenben, s tartsd a jövőnek”

Végezetül álljon itt, hogyan gondolkodott dr Smuk András a hazáról, álljon itt példaként nekünk és a jövő nemzedékének:

„Amit Burg Kastl-ban a lelkembe ültettek, azt ma is mint örökséget hordom magamban. Nem volt az más, mint a magyar nemzet szeretete, a magyar kultúra és nyelv tisztelete. Ezeket az értékeket szeretném továbbadni az engem követő generációknak, valamint azt a tapasztatomat, hogy nem elég egyénileg nagy magyarnak lenni, közösségileg is kell munkálkodni. A haza fogalma gyökereket és életteret jelent, hol az ember született és nevelkedett. Az anyanyelv meghatározza az ember további életét. Az élet a világ bármely részére sodorja, a szülőhely, hol felnevelkedett, mindig eszébe jut, ha rágondol, szívét melegség önti el és vágyik vissza.”

Isten veled Bandi!

Mentsik Szilvia

Élő lelkek holt vidéke, málladozó magyarságtudat Erdélyben

Beszámoló Szucher Ervin marosvásárhelyi újságíró a szórványban élő romániai magyarokról tartott könyvbemutatóval egybekötött előadását január 25-én. Nagy érdeklődéssel hallgatták az “Europa“- Club tagjai és a nagyszámú közönség a Collegium Hungaricumban. Közreműködött Székely Szabó Zoltán, a bécsi „Europa”-Club egykori vezetőségi tagja. A szerző Végvárak omladozó falai címmel jelentette meg szórványriportjait, ami immár három kötetet ölel fel: … „Élő lelkek holt vidéke, málladozó magyarságtudat Erdélyben” bővebben

Beszámoló

Szucher Ervin marosvásárhelyi újságíró a szórványban élő romániai magyarokról tartott könyvbemutatóval egybekötött előadását január 25-én. Nagy érdeklődéssel hallgatták az “Europa“- Club tagjai és a nagyszámú közönség a Collegium Hungaricumban. Közreműködött Székely Szabó Zoltán, a bécsi „Europa”-Club egykori vezetőségi tagja. A szerző Végvárak omladozó falai címmel jelentette meg szórványriportjait, ami immár három kötetet ölel fel: Toronyba zárt anyanyelvünk, Málladozó magyarságtudat, Élő lelkek holt vidéke.

Nagyon érdekes, tanulságos de főleg elgondolkoztató volt az előadás.

 

 

Istentisztelet és közös karácsonyi ünnepség a bécsi magyar református gyülekezettel

2022 december 11                                                   Dorotheergasse 16, Wien    Adventi fények közepette, Karvansky Mónika református lelkész asszony lélekemelő szavait hallgatva, a jóakarat fontosságáról szóló tanítást szívünkbe zárva vehettünk részt az Istentiszteleten és közös karácsonyi ünnepségen a bécsi magyar református gyülekezettel. Az ünnepi rendezvény fényét emelte az Érdi Bukovinai Székely Népdalkör karácsonyi műsora, Kóka Rozália előadóművész, a Népművészet … „Istentisztelet és közös karácsonyi ünnepség a bécsi magyar református gyülekezettel” bővebben

2022 december 11                                                   Dorotheergasse 16, Wien   

Adventi fények közepette, Karvansky Mónika református lelkész asszony lélekemelő szavait hallgatva, a jóakarat fontosságáról szóló tanítást szívünkbe zárva vehettünk részt az Istentiszteleten és közös karácsonyi ünnepségen a bécsi magyar református gyülekezettel. Az ünnepi rendezvény fényét emelte az Érdi Bukovinai Székely Népdalkör karácsonyi műsora, Kóka Rozália előadóművész, a Népművészet Mestere vezetésével. Hálásan köszönjük a csodálatos élményt!

„Egész életemen át, fáradságot nem kímélve, nagy odaadással igyekeztem megismerni és másokkal is megismertetni népcsoportom, a bukovinai székelység történetét, életét, népművészetét.” (Kóka Rózália)

 

Emlékezés Bécsben a forradalom női hőseire

Beszámoló

Az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulójára emlékeztek 2022 október 22-én a bécsi magyarok a Collegium Hungaricum nagytermében. Az eseményen egy új dombormű felavatására, nagyköveti oklevelek átadására is sor került. A műsort a Sic Transit Folk Műhely „Elindultam szép hazámból“ című előadása zárta.

Az ünnepi műsort
ezúttal is az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztala és az „Europa“-Club
szervezte közösen. Az ünnepséggel a fiatalokat is szerették volna megszólítani,
továbbá ezúttal az 56-os forradalom női hőseinek kívántak emléket állítani,
mondta el Mentsik Szilvia szervező, a Kerekasztal vezetője: „A nemzeti ünnepre
való készülődéssel mindig az a célunk, hogy bevonzzuk azokat is, akik egyébként
nem járnak el rendezvényekre, de talán épp 56-ról szeretnének megemlékezni.
Akár a fiatalabbak is, ezért a rockos forma, az esztergomi Sic Transit Folk
Műhelyt hívtuk meg. A fiatalok állnak tehát a központban, illetve idén az
’56-os forradalom női hősei. Egy domborműre írtunk ki pályázatot és ma
felavathattuk Szabó Attila fafaragó mester Szabó Ilonát ábrázoló arcképét, aki
koncepciós per áldozata lett és csak a ’70-es években mentették fel. A dombormű
a Kerekasztal irodájában kap majd helyet.“

Mentsik Szilvia bevezető szavai után Nagy Andor, Magyarország
bécsi nagykövete mondott üdvözlő beszédet, melyben kiemelte, „a legnagyobb
tragédiákból is fel lehet állni, de ehhez az kell, hogy a nemzet egyben
maradjon. De nem tudom megállni, hogy pár szóban ne beszéljek az ukrán-orosz
háborúról, és amikor ’56 forradalmáról megemlékezünk, akkor talán helye van
annak is, hogy azt kívánjuk az ukrán népnek, amit annak idején a magyarok is
akartak: szabadságot és békét.“

Brummer Krisztián köszönetet mondott Ausztriának az 1956-ban
nyújtott segítségért. Beszédében megemlékezett Bujdosó Alpár költőről, majd –
az ifjúsághoz intézve szavait – Tihanyi Árpád, ’56-os mártír búcsúleveléből is
idézett. „Nemzeti ünnepet nem lehet elrendelni. Nemzeti ünnep csak az lehet,
melyet a nemzet a szívében hordoz“ – zárta szavait Brummer Krisztián.

Az ünnepi műsort és megemlékezést a Sic Transit Folk Műhely
produkciója zárta. A tematikus műsor az ’56-os történéseket dolgozza fel,
egyrészt képi anyagban, archív képekkel, felvételekkel, másrészt ehhez
illeszkedő népdalfeldolgozásokkal. „A népdalok olyan örök értéket képviselnek,
melyet minden nemzeti ünnepünkhöz hozzá lehet illeszteni. Műsorunk felöleli a
teljes forradalmat, a kitöréstől a november 4-ei leveréséig. Ezt a műsort egy
évben csak egyszer tudjuk bemutatni, és nagy örömünkre most első ízben Bécsben
tehetjük ezt meg“ – mondta el Sárosi Attila, az együttes tagja.

Az 1956-os hősök előtti tisztelgésnek nagy hagyománya van a
fővárosban, egy pár évvel ezelőtt kötött megállapodás szerint a bécsi magyar
egyesületek közösen emlékeznek meg a magyar nemzeti ünnepekről. Az 1956-os
megemlékezés szervezését az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztala, míg a
március 15-i, 1848-as megemlékezés lebonyolítását az Ausztriai Magyar Egyesületek
és Szervezetek Központi Szövetsége vállalja fel.

https://volksgruppen.orf.at/magyarok/stories/3179146/

Képek: Weber Katalin, volksgruppen.ORF.at

Lehár-gálaest Bécsben

 

Beszámoló

Nagy sikert aratott szombaton – október 8-án – este a Lehár gálaest a Collegium Hungaricumban, amelyet a bécsi „Europa“-Club szervezett. A világszerte ismert dallamokkal a soproni Petőfi színház művészei ismét elvarázsolták a közönséget.

Az operettrajongóknak ezúttal Bécsben, magyarul volt lehetőségük a mintegy két órás előadáson bepillantást nyerni abba a műsorba, amit Benedekffy Katalin operaénekes szervezett, és a nyáron a Fertőrákosi Barlangszínházban németül hallhatott a közönség. A neves szólistákkal Lehár Ferenc, a világhírű zeneszerző fantasztikus művei közül elhangzottak dalok a többi között A víg özvegy, A mosoly országa, a Cigányszerelem, a Luxemburg grófja, és a Giuditta című népszerű operettekből. Sok éves együttműködés eredménye volt ez a program is, amely a Soproni Színház és a bécsi „Europa“-Club között fennáll – hangsúlyozta Smuk András elnök.

https://volksgruppen.orf.at/magyarok/stories/3177243/

Forrás: orf.at

SZÉCHENYI EMLÉKEST

Beszámoló

Széchenyi István rendkívüli életének fontos pillanataiba kaptunk
betekintést, és magyarázatokat  a
„legnagyobb magyar” személyével kapcsolatos kérdésekre is Dr.
Csorba László előadásában.  Ez a nagyszerűen összeállított előadás
mindannyiunkat új ismeretekkel gazdagított Széchenyi életéről és különösképpen
az utolsó évekről valamint a Döblingben bekövetkezett haláláról.

Csorba lászló ismertette az ezzel kapcsolatos tudományos
tényeket és az eseményeket olyan lenyűgöző módon hogy mindannyian sajnáltuk
hogy az előadás csak két órát tartott.

Fotó: ORF Magyarok

Sajtóvisszhang ORF beszámoló

https://volksgruppen.orf.at/magyarok/stories/szechenyi-emlekest-europaclub-becs/

SZÉCHENYI NYOMÁBAN (1791-1860)

Meghívó Széchenyi-emléktúrára Az „Europa”-Club már hagyományosnak mondható Széchenyi-emléktúrára invitálja a családokat, és a tagságot.             Egynapos emléktúrával kívánunk fejet hajtani Széchenyi István előtt, aki a legnagyobb magyarként él nemzetünk emlékezetében.             Széchenyi István politikus, író, közlekedési miniszter, eszméi, működése és hatása által a modern, az új Magyarország egyik megteremtője, polihisztor, közgazdász. Talán a magyar politika … „SZÉCHENYI NYOMÁBAN (1791-1860)” bővebben

Meghívó Széchenyi-emléktúrára

Az „Europa”-Club már hagyományosnak mondható Széchenyi-emléktúrára invitálja a családokat, és a tagságot.

            Egynapos emléktúrával kívánunk fejet hajtani Széchenyi István előtt, aki a legnagyobb magyarként él nemzetünk emlékezetében.

            Széchenyi István politikus, író, közlekedési miniszter, eszméi, működése és hatása által a modern, az új Magyarország egyik megteremtője, polihisztor, közgazdász. Talán a magyar politika legkiemelkedőbb és legjelentősebb alakja, akinek nevéhez a magyar gazdaság, a közlekedés, a külpolitika és a sport megreformálása fűződik. Számos intézmény névadója.

            Szeptember 24-én, szombaton, reggel 7 órakor, a szülőháztól indul az emléktúra, a Herrengasse 5. számú ház márványtáblája előtt hajtunk fejet. Innen az autóbuszhoz megyünk, és Sopronon áthaladva Nagycenke utazunk. Majd Fertőszéplak, Mosonmagyaróvár és Pozsony következik.

            Gróf Széchenyi István több szálon is kötődött Moson vármegyéhez. Legismertebb tény, hogy itt választották országgyűlési követté 1847-ben. Gyakran járt a megye településein rokonainál és későbbi feleségénél.

            Pozsony a magyar történelem képeskönyve. Itt koronázták királyainkat, itt ülésezett az országgyűlés 1848-ig. Főcélunk a Mihály-kapu utca legjelentékenyebb épülete, az egykori királyi pénzügyi kamara, ahol a reformkori magyar országgyűlés, a pozsonyi diéta ülésezett. Ez volt Széchenyi, Deák, Kölcsey, Vörösmarty, Kossuth, s a többi nagyok felszólalásainak, vitáinak színhelye. Széchenyit senki nem tartotta vissza, hogy az országgyűlésen többször is fel ne szólaljon magyarul.

            A túra végpontja Döbling lesz. Az egykori szanatóriumban tizenkét évig lakott Széchenyi István, s itt vetett véget életének 1860. április 8-án.

            Tekintsétek meg velünk Széchenyi István életének legfontosabb színhelyeit. Örömmel várom jelentkezésedet.

Dr. Smuk András,

az „Europa”-Club elnöke (tel.: 00436642419556) a.smuk@gmx.at

PS. a részletes programot szeptember elején postázzuk!