Nagykövetségünk adott otthont szeptember 10-én a bécsi magyarok Szent István Napi rendezvényének, amelyet az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztala, a katolikus Bécsi Főegyházmegye Magyar Közössége, az Ausztriai Magyar Református Lelkigondozói Szolgálat és az Ausztriai Magyar Evangélikus Gyülekezet szervezett. A Délibáb Bécsi Magyar Kultúregyesület táncosainak fellépése mellett az ünnepi együttlét része volt a kenyérszentelés és az áldás a most kezdődött iskolaévre, valamint a Szent Mihály Szekere Vándorszínház fellépése. Különösen nagy örömmel fogadtuk a gyerekeket, akiknek pedagógusok és hitoktatók állítottak össze tartalmas és szórakoztató programot.
Kategória: Beszámolók
AchtUngarn
Beszámoló
Az „Europa“-Club szervezésében láthattuk a
„Délibábos Hortobágyon” operett-musical összeállítást
az AchtUngarn fesztiválon
2023 szeptember 9-én 18:30 órától a Soproni Petőfi Színház színművészei Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Zerkovits Béla, Andrew Lloyd Webber és Mitch Leigh legnépszerűbb szerzeményeiből egy összeállítást mutattak be
Kellemes ősz eleji időjárás fogadta szeptember második hétvégéjén a bécsi Práterben található Der Gartenben az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztala által megrendezett, a magyar kulturális értékek egy szeletét bemutató AchtUngarn fesztiválra látogató nagy számú érdeklődőt. Kicsiknek és nagyoknak egyaránt tartalmas programokkal: koncertekkel, táncházzal, gyermekszínház előadásokkal, kézműves portékákkal, magyaros konyhával, könyvbemutatóval és megannyi szórakoztató eseménnyel kedveskedtek a szervezők.
A 2023. szeptember 8-9-én Bécsben, a Práterben található Der Gartenben második alkalommal megrendezett AchtUngarn fesztviál tizenöt éves múltra tekint vissza. Az előd esemény 2008-ban St. Pöltenben valósult meg ezen a néven Kilyénfalvi Gábor főszervezésében. A rendezvény célja már akkor is az volt, ami 2022-2023-ban is, hogy a magyar kulturális és művészeti élet sokszínűségét bemutatva, a csikós, gulyás, fokos „szentháromságon” túl, nagyobb rálátást adjanak a szervezők a többségi társadalom számára a színes, ezerarcú magyar kultúráról. Ezeket a gondolatokat adaptálva ébresztette fel nagy sikerrel tavaly a másfél évtizedes álmából az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztala az AchtUngarn fesztivált, amelynek elnevezése Ecser Verától, a linzi RadioFRO programkoordinátorától és a HungaroMedia Egyesület elnökétől származik.
Az AchtUngarn fesztivál tematikája alapján nyolc nézőpontból közelíti meg a magyar kulturális és művészeti értékeket: gasztronómia, képzőművészet, tudomány, történelem, kultúra, folklór, zene és sport.
„2022-ben májusban került megrendezésre az AchtUngarn, idén szeptember elején. Úgy gondolom, hogy a jövőben ősszel fogjuk lebonyolítani a rendezvényt. Ennek az egyik oka az, hogy a szeptemberi napokban az időjárás jóval nyugodtabb, kiszámíthatóbb, mint tavasszal, ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy az iskolakezdés utáni közvetlen hétvégék a gyermekes szülők számára vonzóbbnak tűnnek, mint a téli bezártságot követő kirándulós tavaszi időszak.” – mondta Mentsik Szilvia.
Forrás: rolunk.at
„VANNAK VIDÉKEK” BOGDÁN ZSOLT ÉS A KALÁKA EGYÜTTES KÁNYÁDI ESTJE
2023 június 15
Az „Europa”-Club és az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztala meghívására Bécsbe érkezett Bogdán Zsolt és a Kaláka Együttes, akik „Vannak vidékek” címmel előadott Kányádi estjével elvarázsolták a bécsi közönséget 2023. június 15-én, a Collegium Hungaricumban.
A Kaláka számára a nyolcvanas évek óta nincs koncert Kányádi dal nélkül. Sándor bácsi meghatározó atyai jóbarát lett az életükben. Sok verset ajánlott, hogy dal szülessék belőle, sokat utaztak együtt, számtalan emléket, mondást, történetet őriznek vele kapcsolatban. Elveszett követ, Faragott versike, Valaki jár a fák hegyén, Dél keresztje alatt, Két nyárfa, Kuplé a vörös villamosról, Alma, alma… sorolhatnánk tovább a sokak számára kedves verseket-dalokat.
A Kaláka együttes pályafutásának 50. évébe lépve elhatározta, hogy Bogdán Zsolttal a Magyarországon is filmekből, előadóestjeiről (többek között Ady műsoráról) ismert kiváló kolozsvári színésszel közösen előadást tart Budapesten a Vigadóban és Kolozsvári Állami Magyar Színházban, melyen az ezredforduló legnagyobb magyar költője, Kányádi Sándor verseit hallhatja a közönség.
Műfaja szcenírozott, zenés irodalmi est. Az est szerkesztő-rendezője Kőváry Katalin.
Kányádi Sándor Nagygalambfalva, 1929. május 10. – Budapest, 2018. június 20. halálának éppen 5. évfordulója van, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas erdélyi magyar költő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Írói álneve Kónya Gábor.
A Kaláka együttes elegáns, más muzsikusokkal össze nem téveszthető zenei tálcán nyújtja a verset a hallgatóknak. Nem ráerőszakolják a maguk szerzeményeit, hanem kimuzsikálják a Gutenberg óta könyvekbe száműzött, „szív-némaságra” született s ítélt versekből a maguk olvasata szerinti „eredeti dallamot”.
A Kaláka együttes 1969-ben alakult Budapesten. Verseket énekelnek. Muzsikájuk sokszínű, és a versekből következően sokstílusú. Az egyéni hangzást a négy énekhang, a klasszikus és népi hangszerek együttes játéka adja.
Az Kaláka együttes tagjai és hangszereik:
Becze Gábor: nagybőgő, gitár
Gryllus Dániel: furulyák, citera, pánsíp, klarinét, tárogató
Gryllus Vilmos: cselló, gitár, charango, koboz, doromb
Radványi Balázs:mandolin, 12 húros gitár, ukulele, cuatro, brácsa, kalimba
A Kaláka együttes 2000. március 15-én, 30 éves jubileuma alkalmából Kossuth-díjat kapott, 2004-ben Prima Primissima kitüntetést, 2014-ben Magyar Örökség Díjat, 2020-ban másodszor is Kossuth-díjat.
Koszorúzási ünnepség és a Nemzetközi Dunafilharmónia jubileumi koncertje az Összetartozás napján
Beszámoló
Koszorúzási ünnepség és a Nemzetközi Dunafilharmónia jubileumi koncertje az Összetartozás napján
Bad Deutsch-Altenburgban/Németóváron, 2023. június 4-én, 16 órakor került sor, az „Europa”-Club által 2016. május 26-án állított Szent István szobornál az immár hagyományos koszorúzási ünnepségre. Különös jelentőséget kapott a hármas határnál a megemlékezésünk, hiszen június 4. a Nemzeti Összetartozás Napja, felemelő találkozás a felvidéki, a magyarországi és ausztriai magyarok számára, hogy kifejezzük „Határ el nem választ bennünket!”.
Az ünnepi megemlékezés keretében Mentsik Szilvia asszony, az „Europa”-Club ügyvivő elnöke és a Kerekasztal elnöke lélekemelő bevezető szavai után, Dr. Hans Wallowitsch úr, Bad Deutsch-Altenburg polgármestere köszöntötte a résztvevőket. Ezt követően Molnár Ilona, a dunaszerdahelyi Szabó Gyula Szakközépiskola volt igazgatója asszonyának megható gondolatait zárhattuk szívünkbe.
A beszédek között igazi kulturális csemegát kaphattunk: az Alistáli Művészeti Alapiskola gyermek tánckara bűvölte el a megjelenteket, valamint Tóth Domonkos, az MDE-VUS alelnöke szavalatát hallhattuk.
Részvételével és ünnepi beszéd tartásával tisztelte meg az esemény résztvevőit Őexcellenciája Dr. Nagy Andor, Magyarország ausztriai nagykövete, valamint Dr. Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár. Az ünnepi alkalom koszorúzással ért véget.
A koszorúzás után, a Mária templomban, amelyet Szent István királyunk alapított 1028-ban, 17.30-tól a 20 éves Nemzetközi Duna Filharmónia jubileumi koncertjére került sor. Ez a CENTROPE ünnepi rendezvény a középeurópai, határon átnyúló együttműködés figyelemre méltó kulturális eseménye volt, amelynek rendkívül fontos szerepe van a diaszpórában élő magyarság identitása ápolásában.
20 óra 23 perckor közös mécsesgyújtással csatlakoztunk honfitársainkhoz, hogy szerte a világban közösen emlékezzünk a trianoni szomorú eseményre.
Ünnepi Köszöntő a Felvidékről érkezettek, a szlovákiai magyarok üzenete
Tisztelt Határon innen és határon túlról érkezett Jelenlévők, összetartozó közösséget alkotó Nemzettársaink!
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Felvidékről érkezettek, szlovákiai magyarok nevében nem kis meghatottsággal köszönthetem Önöket Németóváron- Bad Deutsch Altenburgban Szent István királyunk szobránál a nemzeti összetartozás napján, június 4-én, a magyar Országgyűlés által 2010. május 31.-én törvénybe iktatott emléknapján.
Bennünket, a Szent István szobornál összejött magyarokat, összeköt a nemzeti összetartozásba vetett erős hitünk és elkötelezettségünk. Az „Europa”-Club nem csak az elmúlt évek során, hanem napjainkban is az anyanyelvi kultúra, a hagyományok és határon átívelő emberi kapcsolatok ápolásának európai fóruma, bázisa, amit valamennyien megtapasztalhattunk.
Azzal is tisztában vagyunk, hogy milyen nagy jelentősége, szerepe volt abban, hogy a magyar műveltséget ápoló közösség élő valóság tudott maradni Bécsben.
2004-től a Szent István szobor felállításának évétől hagyománnyá vált az 1964-ben alakult Bécsi Magyar Kultúregyesület, „Europa”-Club szervezésében minden évben ünnepi megemlékezést tartani az Ausztriában élő magyarok, Magyarországról és Felvidékről érkezett magyarok részvételével.
Számomra ez az emléknap a mai napig elképzelhetetlen volt Smuk András nélkül. Most is akarva-akaratlanul várom, lelki szememmel látom, amint megjelenik, ahogy elénk jön, és barátságosan üdvözöl. Hiányzik az Ő varázslatos lénye, személyisége nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik ismerték Őt és munkásságát. Hosszú évek óta tartó baráti kapcsolatunk vezetett az „Europa“-Club ünnepi megemlékezéseire, elmaradhatatlan történelmi évfordulóira, a névtelen magyar hősi halottjaink koszorúzási szertartásaira, megannyi rendezvényére. Az így működő rendszeres együttműködést, találkozókat, a szoros emberi kapcsolatok tudják legjobban megerősíteni. Ezért ennek érdekében fontosnak tartjuk azokat a rendezvényeket, ahol mi magyarok találkozni és együtt tudunk lenni. A közös találkozások erősítik összetartozásunkat és segítenek abban, hogy együtt tudjunk gondolkodni nemzetünk múltjáról, jelenéről és jövőjéről.
A Kárpát –medencei magyar iskolák életében új együttműködési lehetőség nyílt Bécsben AMAPED (Ausztriai Magyar Pedagógusok Egyesülete) Mentsík Szilvia igazgatónő irányította szavalóversenyeken való szereplés, rendszeres rajzkiállításokon való részvétel által Ausztriában és Szlovákiában.
Nem is szólva Katona Ágnes szervezésével a felvidéki diákok magyarországi és ausztriai közös projektjeiről, valamint Ausztriában és Szlovákiában megszervezett nagytehetségű művészek hangversenyeiről. Ezek a közös együttműködési tapasztalatok vezettek rá, hogy a magyar nemzet valójában személyes kapcsolatok hálózata is.
Meggyőződésünk szerint, nemzetünk megmaradása nem attól függ, hogy hányan vagyunk, hanem attól, hogy van-e bennünk magyarságtudat, magyar lélek, életerő a megmaradásra.
Amíg Ausztriában a magyarság szórványban él, az identitás megőrzése a kultúra és az egyházak által történik, addig napjainkig Szlovákiában a magyarság tömbben él, kivétel a Nyitra melletti szórvány. A legutóbbi népszámlálás szerint 450.000 –en vallották magukat magyarnak Szlovákiában. Azonban erre a számadatra Szerb Antaltól származó mondattal tudnék válaszolni, mely szerint: „Magyarnak lenni nem állampolgárságot jelent, hanem nyelvet, kultúrát.“
Nekünk, Szlovákiában élő magyaroknak fontos magyarságunk megtartása, melynek fő bástyái a magyar tanítási nyelvű oktatási intézményeink. Erre jó példa a rendezvényen szereplő Alistálról érkezett Művészeti Alapiskola magyar hagyományokat őrző gyermek tánckara.
A Kárpát-medencei összkép szerint 2023-ra a szlovákiai magyar óvodák száma növekedett, míg a szlovákiai magyar alapfokú iskolák száma az utóbbi tíz évben 4 százalékkal csökkent. Az utóbbit demográfiai folyamatok, csökkenő gyereklétszám, migráció, elvándorlás és asszimiláció okozta. A magyar középiskolások létszáma pedig 12 500-ről 9000-re esett vissza. Véleményem szerint a magyar iskolákba járó tanulók létszámának növekedését azzal érhetjük el, hogy a magyar tannyelvű iskolákban az oktatás minősége jobb lesz, mint a többségi nemzet, illetve idegen nyelvi iskolákban levő oktatás színvonala. És ezután lehet beszélni a tudatosan vállalt nemzeti hovatartozás szerepéről, fontosságáról. Ez a jelenünk helyzetképe.
A múltunk pedig jelzi, hogy „Felvidék mindig, ma is bástyája és végvára volt a magyarság nagy szerepének, s ismerte és őrizte a varázsszót, a szép szavú, a szárnyaló lelkű, a fogékony és érzékeny magyar műveltség varázsát.“ Márai Sándor Az örök Felvidék című írásából vett idézet is azt bizonyítja, hogy a felvidéki magyarság örök értékét a műveltségnek a bástyái és végvárai jelentik. Kevés nép dicsekedhet olyan gazdag kultúrával, irodalommal, annyi magyar származású Nobel-díjas tudóssal, mint a magyar.
Tartsuk hát szem előtt Bessenyei György, a magyar irodalom programadójának Bécsben íródott Magyarság röpiratából gyakran idézett szállóigévé lett mondatát: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem.“, mellyel a magyar nyelv európai szintre tevését szorgalmazta.
Ha ezt tudatosítjuk, akkor a jövőnk is értékeinket megőrző lesz, és örökségteremtő életet élhetünk tovább szülőföldünkön.
Ez a mai nap is bizonyítéka annak, hogy a Szent István szobránál tartott koszorúzási ünnepségen résztvevőket, a magyar nyelv és kultúra köti össze.
Hitem és meggyőződésem, hogy a magyar nemzethez való tartozás nem mérhető semmivel, ezzel születünk, ez bennünk marad, amíg élünk.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
Monár Ilona, nyugalmazott szakközépiskolai igazgató
„A kis magyarok” Dr Hajtó Vera előadása
2023 Május 9.-én Dr.Hajtó Vera, történész volt a vendégünk, aki fantasztikus, lélekemelő előadást tartott „A kis magyarok” címmel, a belga-magyar gyermekmentő akciókról 1923-27, valamint 1946-48 között.
Mintegy 40 interjút készített azon már időskorba lépett emberekkel, akik annak idején gyermekként részesei voltak ezen akcióknak. Döbbenetes élményekről, történetekről, sorsokról hallhattunk.
Megtudhattuk, hogy miért Belgium volt az az ország, amely közel 23 ezer magyar gyermeket fogadott be a fennti időszakokban; egyáltalán miért küldték a szülők gyermekeiket a távoli országba; mi volt a szerepe az önkénteseknek; hogyan működött együtt és járult hozzá Joseph Mercier belga kardinális és Knébel Miklós atya, mint kulcsszereplők a sikeres akcióhoz.
Rendkívüli élményt jelentett számunkra mind a svájci Vöröskereszt 1920-ból származó, digitális filmanyaga, mind a korabeli fényképek, amely a valóságot mutatták be, hogyan indultak útnak a gyerekek, hogyan érkeztek meg kis cédulákkal a nyakukban, hogyan fogadták őket a nevelőszülők, majd hogyan tértek vissza Magyarországra.
Feleségek felesége
Sajtóvisszhang
Az előadás után Patka Heléna mesélt nekünk a darab keletkezéséről és koncepciójáról:
Rólunk.at: Mi szolgáltatta a folyamatos történet alapját, és teljesen autentikusnak vehető, vagy van benne fikció is?
Patka Heléna: Korábban Kerényi Ferenc (1944-2008) irodalomtörténész írt egy Júlia című monodrámát, és ő engedélyezte, hogy azt alapnak felhasználjuk. Emellett naplórészletek, versek és levelek szolgáltak forrásként, illetve egy Júliáról szóló életrajzi regény is inspirált.
Ami a darabban fikciónak tekinthető, hogy Petőfiék nem voltak ott március 15-én este a Nemzeti Színházban. Az ott történt események azonban a a forradalom fontos részei voltak, és ezt mindenképpen láttatni szerettük volna. Ennek az is oka, hogy az előadást gyakran használják rendhagyó irodalomóraként, és ott fontos, hogy a diákok számára az összes korabeli esemény megjelenjen a színpadon. Egyébként a gyerekek nagyon szeretik az ilyen oktatást, hiszen a száraz tananyaghoz képest sokkal színesebb, érdekesebb a színmű.
Forrás: Rólunk.at
„Feleségek felesége” Monodráma Petőfiné Szendrey Júliáról
2023 április 13.-án igazi kulturális csemegében részesülhettünk a Dvorák Patka Színház jóvoltából. A 2002-ben Patka Heléna, színművésznő és Dvorák Gábor, pantomimművész által alapított színház már több alkalommal játszott itt a császárvárosban. Ezúttal ismét az”Europa”-Club meghívására érkeztek egy csodálatos színdarabbal, a „Feleségek felesége”c. monodrámával, amelynek írója és egyúttal maga a főszereplő is Patka Heléna művésznő. A darabot Dvorák Gábor rendezte.
A lélekemelő előadás a tragikus sorsú és sokat szenvedett Szendrey Júliának állított emléket. Júlia és Petőfi szerelmének különböző állomásai, az esküvő, a koltói mézeshetek és az 1848-as forradalom történései is megelevenedtek az est során. Különleges élmény volt, hogy Petőfi gondolatait Kaszás Attila bejátszott hangjával élhettük át.
Júlia naplójegyzetei, levelezése, Petőfi Sándor néhány költeménye segítségével került felidézésre Júlia életének azon szakasza, amely Petőfihez, majd a költő halála utáni emlékéhez kötődik.
A professzionális művészi és szcenikai megvalósítás egyszerre teremtett a produkció számára különleges és semmihez nem hasonlítható, egyedi hangulatot.
Az Ausztriai Magyarok és Magyarország bécsi Nagykövetsége közös megemlékezése 2023 március 15.-én
Március 15. alkalmából dr. Nagy Andor, Magyarország ausztriai nagykövete díszoklevelet adományozott három tagtársunknak, amellyel megköszönni kívánta áldozatos, sokéves munkájukat. Büszkék vagyunk rájuk!
Kotsits Péter, dr Tarjányi József és Sáskáné Nádas Ágnes
Köszönjük a munkájukat!
Az „Europa”-Club vezetősége
Fotó: Kovács Attila / Forrás: Rólunk.at
Búcsúistentisztelet dr. Smuk András emlékére a bécsi belvárosi református templomban
„Mert ami elmúlt, az csodásan kísért az én dalomba még,
Mert aki meghalt az időben, úgy van fölöttem, mint az ég.”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves „Europa”- Club tagok, kedves Barátaink!
Az elmúlt években azért találkoztunk itt a templomban, hogy a református barátainkkal az adventi időszakban közösen ünnepeljünk.
Most azért vagyunk itt, hogy fájó szívvel búcsút vegyünk az „Europa”- Club szeretett elnökétől dr Smuk Andrástól. Andrástól, barátainak Banditól, és ahogyan a fiatalok tisztelettel nevezték, Bandi bácsitól.
Sokan tiszteltük, szerettük őt, jó EMBER volt, csupa nagy betűvel, állhatatos, kitartó és mindig segítőkész. Készülve a búcsúztatóra úgy gondoltam megosztom Önökkel vezetőségi társaim és az „Europa”-Club barátainak gondolatait, milyen ember is volt Smuk András. Néhányat hadd olvassak föl!
„A vasfüggöny felszámolása előtt költöztem családommal együtt Szlovákiából Ausztriába. Ezekben a nehéz kezdeti időkben Dr. Smuk András egyike volt azoknak a személyeknek, akik minket barátsággal, segítőkészséggel és szeretettel fogadtak. Jó tanácsokkal látott el minket, ami akkor számunkra megfizethetetlen segítséget jelentett. Ez körülbelül 30 évvel ezelőtt történt, de a mai napig végtelenül hálás vagyok”
„Bandi ragaszkodása a magyarsághoz a Burg-Kastli magyar gimnáziumban vált közösség teremtő akarattá. A magyar irodalom iránti érdeklődése olyan erős volt, hogy pl. a húsvéti szünetben magával vitte a Magyar Irodalom története 608 oldalas iskolai tankönyvét és el is olvasta. Jól emlékszem arra, hogy történelemből mindig jeles volt, a magyar történelem a legapróbb részleteiben is érdekelte. Később az egyesületi életben is kamatoztatta tudását, színessé tett minden rendezvényt, kirándulást, előadást. Az évente megszervezett kulturális utazások alakalmával különösen sokat tanulhattunk tőle. 1990-től bejárhattuk az egész Kárpát-medencét, megismertük a baltikumi nyelvrokonainkat, jártunk Lengyelországban, Olaszországban, ahol magyar emlékhelyeket kerestünk fel, voltunk az Isonzó völgyében Doberdóban, láttuk Törökországban a Rákóczi és Kossuth emigráció helyeit, Rodostót, Kütayát, Bulgária magyar emlékeit. Erdélyi kirándulásaink fénypontja volt a tábortűz, a szép magyar népdalok éneklése egy-egy pohár bor mellett. Képes volt az embereket ösztönözni, lelkesíteni egy jó ügyért, de soha nem valami ellen.”
„Bandi bácsi bécsi ösztöndíjas időszakom meghatározó embere volt, sokat tanultam tőle. Emberséget, felelősségtudatot. Azok közé tartozott az idősebb generációból, akik tisztelik és szeretik a fiatalokat”
„A felvidéki magyarok rendezvényeire (Alsóbodok, Léva, Nyitra, Pozsony, Pozsonypüspöki…), amelyekre Bandit meghívták, gyakran vele tartottam. Megtapasztaltam, milyen fontosnak tartották az ottaniak, hogy Bandi velük ünnepeljen, illetve megemlékezéseiken részt vegyen. Mindig várták és nagy szeretettel fogadták. Mindig az volt a benyomásom, hogy Bandi jelenléte erőt és bizakodást adott nekik.”
„ Úgy gondolom sokunknak, a határokon túl is, nagyon fog hiányozni. Hálás vagyok neki emberi támogatásáért, mellettünk való kiállásáért.”
„Smuk András egy hihetetlen munkabírású egyéniség volt, aki soha, egy percig sem ült karba tett kézzel. Élete volt az „ Europa”- Club közössége, szervezett és szervezett. Arra is odafigyelt, hogy a tagság, az érdeklődők az év elején időben kezükbe vehessék a klub színes programját, az esztendő végén pedig, az immár 29-ik évkönyvet, klubunk éves krónikáját.”
„Igaz szívvel szerető, mindig segítő kezet nyújtó atyai gondoskodással volt egész életében akár a rendezvényeink, akár az egyesület tagjai iránt, személy szerint irántam is. Kiegyensúlyozottsága, bölcsessége, jóakarata, a másik ember iránti tisztelete, jókedélye, önzetlen és fáradhatatlan munkája követendő példa mindannyiunk számára. Az ausztriai magyarság igazi ikonikus, vezető alakja, egy feledhetetlen egyéniség, akire mindig büszkék leszünk, akire mindig emlékezni fogunk. Amit hátrahagyott, nem csak szellemi örökség, hanem egy igaz és tisztaszívű ember példaértékű életútja, ami kivívta generációk tiszteletét. Megmutatta, hogyan érdemes külhonban is emelt fővel magyarként élni. Isten nyugosztalja őt, örök hála és köszönet őérte!”
„Bajban voltam, igazságtalanul megvádoltak, ilyenkor hamar elpárolognak a barátok. Bandi azonban maradt és segített, támogatott. Igaz ember, barát maradt a bajban is. Azzal, hogy elveszítettük őt a bécsi, az ausztriai magyarság szívéből szakadt ki egy darab, pótolhatatlan űrt hagy maga után. Velünk marad az amit teremtett, az „Europa”-Club, -A KLUB- nekünk az lesz a feladatunk,hogy vigyük tovább az örökséget, amit mindig is a legfontosabbnak tartott, átadni a fiataloknak a legszebb kincsünket a nyelvünket, a kultúránkat bárhol legyünk is a nagyvilágban.”
Hogyan vall dr Smuk András a klubról, az életéről?
„Joggal hiszünk abban, hogy az „Europa”-Club – eddigi jó hírnevéhez méltóan – továbbra is fontos európai fórum maradhat az anyanyelvi magyar kultúra, a hagyományok és a határokon átívelő emberi kapcsolatok ápolása terén.” –
„ 1947-ben születtem Pusztasomorján, a Hanság északi peremén, egy kis faluban, az osztrák-magyar határtól néhány kilométerre. Szülőfalum közvetlen szomszédjai a Mosonszentjános és a Mosonszentpéter nevű községek. Mindhárom falu az Árpád-korban keletkezett, 1970-ben ezek egyesítéséből született meg a napjainkra már várossá fejlődött Jánossomorja. Az érettségim idején, 1967-ben ballagási batyumba pogácsa, fillér, só mellé egy rög anyaföldet is helyeztek. Akkor még ezt a rögöt a vasfüggönyön keresztül kellett titokban kicsempészni. Most már tudom, hogy ez az a rög, amely engem egy életre elkötelezett, és ezt soha nem fogom szem elől téveszteni.”
„1975-ben feleségül vettem Döbrentey Máriát, akitől két csinos lányom (Andrea és Júlia) született. Nagy örömömre született egy kis unokám is.”
„Édesapám Smuk András, édesanyám Gősi Mária volt. Hárman vagyunk testvérek. A nagyszüleim is, a szüleim is parasztemberek voltak. Nem volt nagy birtokunk, a szüleim az államosítás előtt huszonöt hold földön gazdálkodtak. Már ez is elég volt ahhoz, hogy 1952-ben kuláklistára kerüljenek, azzal fenyegették a családunkat, hogy kitelepítenek bennünket. Édesapám semmiképpen nem akarta, hogy kitelepítsenek, ezért 1952-ben Ausztriába menekült. Mivel közvetlenül a határ mellett éltünk, tudta, hogy hol lehet átmenni. A határőrök ugyan utána lőttek, de szerencséje volt, és átjutott épségben. Igaz nem sokat ért vele, mert Ausztria akkor még zónákra volt osztva, és ahol apám átment, ott orosz zóna volt. Első éjjel elbújt valahol, másnap egy kukoricaszárral megrakott szekérrel az ismerősei átmenekítették az angol megszállási övezetbe, ott élt '56-ig egy faluban. Elmondhatatlan, hogy eközben édesanyám mennyit szenvedett, mennyit zaklatták az ávósok. Sokszor éjjel, kettő-háromkor átkutatták az egész házunkat a pincétől a padlásig. Rettenetes évek voltak ezek! Ha a családunk nem fogott volna össze, és nem támogatott volna bennünket, nem is tudom, hogy mi lett volna velünk. Akkor még élt édesanyám anyja is, és ott voltunk mi, hárman gyerekek; ötünknek nagyon nehéz volt a megélhetés. Nagyon nehéz volt! Ezek a gyerekkori emlékek máig elkísérnek. 1956-ban kitört a forradalom, egyszer csak megjelent édesapám, váratlanul hazajött. 1952 óta nem láttuk egymást. Négy éven át mi a világon semmit nem tudtunk róla. Alig telt el néhány hét, leverték a forradalmat és apámnak újra menekülnie kellett, akkor már minket is magával vitt, kimenekített Bécsbe. Most már szekérrel menekültünk, mert volt egy lovunk. A szekéren ülve arra lettem figyelmes, hogy a mellettünk gyalogosan menekülők valami pirosat dobálnak el az út szélén. Kilenc éves voltam, csak később tudtam meg, hogy ezek piros valamik a pártkönyveik voltak, később olvastam is, hogy az első menekülők az ávósok voltak.”
Az „Europa”- Clubról egy riportban a következőket mondja:
„ A bécsi magyarok kultúregyesületét valós közösségi igény hozta létre. Az 1956-os magyar forradalom után a Bécsben rekedt magyar fiatalság, amelyre leginkább a gyökértelenség és a tájékozatlanság volt jellemző, kereste egymást. Az „Europa”- Clubot 1956-ban Ausztriába menekült fiatalok, főként egyetemisták alapították. 1964-ben egyesületté nyilvánították a klubot. Ebben az időszakban az „Europa”- Club jelentősége abban rejlett, hogy a magyar műveltséget ápoló közösség élő valóság maradt Bécsben.”
„Az 1989-es rendszerváltás után elhatároztuk, hogy az „Europa”- Club a továbbiakban ne foglalkozzon politikával, hanem minden eszközével a magyar kultúra ápolására törekedjen. Gondosan ügyelve arra, amikor a műsorainkat kialakítottuk, hogy a trianoni magyarság ötágú sípja mindig megszólaljon. Abból a felismerésből indultunk ki, hogy mi, ausztriai magyarok nem ismerjük, nem is ismerhetjük a mozaikokra szétesett Kárpát-medencei magyar nemzetet, mert évtizedekig vasfüggöny választott el bennünket egymástól. A rendszerváltást követően igyekeztünk pótolni az elmulasztottakat, azonnal felvettük a kapcsolatot a határon túlra szakadt magyar közösségekkel.”
„Büszkén állítom, hogy az egykor főként ’56-os menekültekből álló csoport, majd anyanyelvi közösség és szellemi társulás a munkakedvéből a mai napig semmit sem veszített. Kodály Zoltánnal együtt valljuk, hogy: „A kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egy-kettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.” Az „Europa”- Club ezen munkálkodik továbbra is. Nem egyszerű, mert a mai fiatalság már nehezen mozgósítható ilyen célokért, de talán nem lehetetlen.”
„Büszke vagyok arra is, hogy nem alaptalanul került be a magyarság láthatatlan szellemi múzeumába és a Magyar Örökség aranykönyvébe, 2006. október 2-án a szöveg, hogy: „A bécsi „Europa”- Club hűsége 1956 szelleméhez magyar örökség.”
„A közéleti elismerések közül talán a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetés oklevele okozta a legnagyobb örömet, amelyet Áder János köztársasági elnök írt alá, 2013. ápr. 17-én.”
A klub elnökeként dr Smuk András átvehette , 2008-ban a magyar Értékközösség-díját, 2009-ban Árpád-fejedelem-díját, 2010-ben Széchenyi István és Moson vármegye-díját, 2021. szeptember 7-én pedig az osztrák Centrope-díjat és a Magyarország Barátai Alapítvány-díjat. 2022-ben Jánossomorja díszpolgárává avatták.
Munkásságát a sok rendezvény, kirándulás, kultúrtörténeti utazás mellett maradandó emlékek is jellemzik:
Az egyesület 1995-ben Beregszászon szobrot állított Bethlen Gábornak, 1998-ban pedig II. Rákóczi Ferenc-emléktáblát helyezett el a kelet-galíciai brezáni vár falára. 2009. október 6-án ünnepélyes keretek közt lepleztük le Hunyadi László marosvásárhelyi művész Petőfi-mellszobrát a Collegium Hungaricum előcsarnokában. 2011. október 22-én kopjafaavatással emlékeztünk meg Jánossomorján az 1956-os forradalomról. A kopjafát az Andauba (Mosontarcsára) vezető út mentén állítottuk fel, a jánossomorjai önkormányzattal közösen, ott, ahol ’56-ban tömegek hagyták el Magyarországot.
2012. június 4-én Székelykevén, a magyar nyelvterület legdélibb, többségében magyarlakta bánsági településén Petőfi Sándor-emléktáblát helyeztünk el a művelődési házban. 2013. október 9-én Sopronban állítottuk fel Klebelsberg Kuno mellszobrát, Hunyadi László Magyar Örökség díjas művész alkotását. Bad Deutsch-Altenburgban a magyarok jelképessírja hármas találkozás immár minden évben, emlékhely, tisztelgés a hősök előtt, akik életüket adták a magyar hazáért. Ausztriából, Magyarországról és Felvidékről jönnek ide emlékezni százával az emberek.
Bandi ránk hagyott egy fontos feladatot, a jelképes sír mellett szeretett volna emlékkövet állítani azoknak a magyar vagy magyar érzelmű embereknek, akik sokat tettek az ausztriai magyarságért és már nincsnek közöttünk. Amikor a klub megrendelte ezt a követ, nem sejtettük, hogy még egy név kerül majd rá, az övé. Szeretnénk a követ június 4-én felállítani, mellé pedig egy emléktáblát, amelyen ott áll majd dr Smuk András neve és mellette egy szép Vörösmarty Mihály idézet: „ A múltat tiszteld a jelenben, s tartsd a jövőnek”
Végezetül álljon itt, hogyan gondolkodott dr Smuk András a hazáról, álljon itt példaként nekünk és a jövő nemzedékének:
„Amit Burg Kastl-ban a lelkembe ültettek, azt ma is mint örökséget hordom magamban. Nem volt az más, mint a magyar nemzet szeretete, a magyar kultúra és nyelv tisztelete. Ezeket az értékeket szeretném továbbadni az engem követő generációknak, valamint azt a tapasztatomat, hogy nem elég egyénileg nagy magyarnak lenni, közösségileg is kell munkálkodni. A haza fogalma gyökereket és életteret jelent, hol az ember született és nevelkedett. Az anyanyelv meghatározza az ember további életét. Az élet a világ bármely részére sodorja, a szülőhely, hol felnevelkedett, mindig eszébe jut, ha rágondol, szívét melegség önti el és vágyik vissza.”
Isten veled Bandi!
Mentsik Szilvia
Petőfi dícsérete
Szarka Gyula
Petőfi dícsérete
Soproni Petőfi színház
Szarka Gyula és zenekara, az Europa-Club meghívására a Petőfi dícsérete című lemezbemutató előadását mutatta be 2023 február 24.-én a Collegium Hungaricumban
Többek között a Pató Pál úr, a Reszket a bokor, mert…, a Falu végén kurta kocsma, A szabadsághoz, a Szerelem és bor, Csokonai…, A tintásüveg, megzenésitett változatát élvezhette a közönség.
Meglepő, de igaz: a gyermekkorban, iskolás korban tanult Petőfi-versek bennünk élnek, öntudatlanul, és egyetlen csodás gitár- és énekszóra felélednek
Fantasztikus volt! Köszönjük!