MAGYAR NEMZET – MAGAZIN: Klebelsberg Kunó emlékmű

MAGYAR NEMZET – MAGAZIN 2013. november 9., szombat

Bécs helyett Sopronban állították fel gróf Klebelsberg Kunó emlékművét

Zárt szám

Az Europa Club nevű bécsi magyar kulturális egyesület az általa alapított egykori Collegium Hungaricum épülete előtt szerette volna felállítani a XX. század legjelentősebb magyar kultuszminiszterének szobrát, Hunyadi László marosvásárhelyi művész alkotását. A Klebelsberg-emlékmű felépítését azonban nem engedélyezte Bécs város; a kényszerű szoboravatót október közepén tartották Sopronban.

Pethő Tibor

Az aradi vértanúk kivégzésének, illetve az egy esztendővel korábbi, 1848. október 6-án kitört bécsi forradalom évfordulóján vonult be 1924-ben az első tizennyolc hallgató az osztrák fővárosban megnyílt Collegium Hungaricumba. Az épület azelőtt is fontos szerepet töltött be a magyar történelemben: a XVIII. században emelt, Fischer von Erlach tervezte palota adott otthont a Mária Terézia által alapított magyar királyi testőrség tagjainak, köztük Bessenyei Györgynek, Kisfaludy Sándornak. (Kevésbé ismert, hogy a testőrség élén hosszú időn át a fényes Esterházy Miklós herceg állt.)

E palota újjászületése Klebelsberg Kunónak, a Bethlen-kormány kultuszminiszterének egyik nagy érdeme. Ő tervezte el a húszas években az elitképzés céljait szolgáló ösztöndíjakat, s kezdeményezte a külföldi magyar intézetek alapítását. Így születhetett meg a Collegium Hungaricum Bécs mellett Rómában és Berlinben – s maradt álom csupán Párizsban, Londonban és Zürichben. A külföldi kulturális központok kialakítása kettős célt szolgált: egyrészt a magyarságról kialakított negatív kép megváltoztatását, másrészt egy új – az arisztokráciát váltó, elsősorban a középosztály fiaiból verbuvált – vezető értelmiségi réteg megteremtését. Olyan később híressé lett emberek tanultak a Klebelsberg-intézetekben, mint Benda Kálmán, Domanovszky Sándor, Bibó István, Kosáry Domokos, Zádor Anna, Dercsényi Dezső, Ferdinandy Mihály, Moravcsik Gyula, Keresztury Dezső, Lajos Iván, Szabolcsi Bence, Aba-Novák Vilmos, Hincz Gyula, Molnár C. Pál, Pátzay Pál, Barta János, Erdey Grúz Tibor, Németh Antal. A bécsi testőrségi palotát a magyar állam sajnos a hatvanas években felelőtlenül eladta; az ismét megnyitott Collegium Hungaricum kevésbé patinás környezetben álló modern épületbe költözött.

Klebelsberg Kunó mellszobrát az intézet régi otthona, a testőrpalota előtt kívánta felállítani az ötvenhatos menekült magyarok alapította bécsi magyar kultúregyesület, az Europa Club. Tavaly augusztus elején el is küldték a büszt terveit az illetékes bécsi hatóságnak, feltételezve, hogy jó helyet találtak az emlékműnek. Mint Smuk András, az Europa Club elnöke érdeklődésünkre elmondta, álmukban sem gondolták volna, hogy a válasz elutasító lesz. A magisztrátus október 25-i levelében Kovács M. Mária magyar történészre hivatkozott, aki szerint Klebelsberg antiszemita beállítottságú volt, minisztersége idején jó ideig hatályban maradt a zsidók egyetemre jutását korlátozó numerus clausus- (zárt szám) törvény.

A történésznek a szoborállítás elutasításával szinte egy időben jelent meg a numerus claususszal foglalkozó, amint maga a szerző mondja, szépítő mítoszokat eloszlatni kívánó Törvénytől sújtva című kötete (Napvilág Kiadó, 2012). Ebben több helyen foglalkozik Klebelsberggel is, idézi például egy 1924-es nemzetgyűlési felszólalását. „Adják vissza nekünk a régi Nagy-Magyarországot, akkor majd hatályon kívül fogjuk tudni helyezni a numerus clausust” – mondta a miniszter a Nemzetgyűlési Napló tanúsága szerint.

Tény, hogy Klebelsberg szerepe az 1920-as, az egyetemeken a nemzetiségi arányszámok bevezetéséről intézkedő (s a zsidó vallásúakat nemzetiségnek tekintő) szabályozás körül legalábbis ellentmondásos, miként nyilatkozatai is. A törvény korai előkészítésében, amikor még nem tartalmazott faji elemeket, részt vett ugyan, a nemzetgyűlés elé került változatot viszont már nem szavazta meg. Később valóban voltak idézett nemzetgyűlési felszólalásához hasonló hangvételű megjegyzései, ám folyamatosan azt is hangsúlyozta, hogy fontosnak tartaná a Népszövetség által is kifogásolt törvény hatályon kívül helyezését. Hogy erre miért nem tettek kísérletet, azt így indokolta Becker porosz kultuszminiszternek írt levelében: „A teljes eltörlés a kormánytöbbség összetétele következtében még megoldhatatlan (…) jogosítva vagyok a keretszám emelésére, és ha ezt bőségesen gyakorlom, akkor a zárt szám illúzióvá válik…” A parlamentet megkerülve Klebelsberg valóban intézkedett a szigor lazítása érdekében. Ő kezdeményezte 1928-ban a törvény módosítását is, zsidóellenes élének megszüntetését, kijelentve, hogy „az antiszemitizmus lényegében pedig negatív politikai elv”.

A bécsi városháza döntését látva joggal merülhet fel a kérdés: meg lehet-e ítélni valakinek a teljes életművét pusztán elvétve hangoztatott kijelentései alapján? Olyan eldöntendő kérdés ez, amelyre a jelek szerint egyelőre az osztrák fővárosban sem találtak választ. Pedig kerestek. A bécsi városháza kezdeményezésére tavaly alakult meg Oliver Rathkolb professzor vezetésével az a történészbizottság, amely a problémás, többek között az antiszemitagyanús emberekről elnevezett utcák ügyével foglalkozik. A szándék nemességét nem lehet kétségbe vonni, igaz, a végrehajtásba több ponton is hiba csúszott.

Bécs központjában a patinás körút egyik szakasza az 1897 és 1910 között polgármesterként tevékenykedő, a víz- és energiaellátást, a villamoshálózatot kiépíttető, ugyanakkor kérlelhetetlen antiszemita, a magyar fővárost is megvetően Judapestként emlegető Karl Lueger nevét viselte. A bizottság javaslatára tavaly óta ezt az útszakaszt Universitätsringnek hívják. Amint a városháza nevében Andreas Mailath-Pokorny kulturális ügyekért felelős tanácsos kijelentette, remélhetőleg a döntés hozzásegít majd a „differenciáltabb Lueger-kép” kialakulásához. Az átkeresztelésről hozott határozat hitelességét aláássa viszont a tény, hogy ugyanabban a kerületben, a belváros másik végében megmaradhatott a Dr. Karl-Lueger-Platz a Hitler által a Mein Kampfban példaképként méltatott egykori polgármester szobrával együtt. Jó lenne tudni: ami a Rathauspark szélén történelmi-társadalmi okokból eltörlendő, az a Stadtparktól nem messze hasonló okokból megőrzendő?

Klebelsberg mellszobrának felállítását szintén az Oliver Rathkolb professzor vezette bizottság javaslatára utasították el. A döntés ellen tiltakozó Europa Club kikérte az MTA Történelemtudományi Intézetének szakvéleményét, amelyet Újváry Gábor, a témakör egyik legjobb hazai ismerője készített el. A történész megemlítette többek között, hogy Klebelsberg 1920-ban nem szavazta meg a numerus clausust, s ő volt az, aki nyolc esztendő múltán kultuszminiszterként megváltoztatta a törvényt. Hangsúlyozta azt is, hogy „a legújabban a Horthy-korszakról és Klebelsbergről szóló, sokféle szempontot képviselő, neves történészek által írt tanulmányok (Korunk, 2012. november és Rubicon, 2012, 9–10.) is azt bizonyítják: míg a korabeli rendszer megítélésében változatlanul sokféle álláspont érvényesül (…), addig Klebelsberg tevékenységét az életművével alaposan foglalkozó historikusok egyértelműen pozitívnak mutatják be.”

Időközben elkészült a Marosvásárhelyen élő Hunyadi László szobrászművész alkotása, amelynek felállításáért hiába próbált közbenjárni immár nemcsak az Europa Club, hanem a bécsi magyar nagykövet, Szalay-Bobrovniczky Vince is. Az elutasítást írásban dodonai módon azzal indokolták, hogy „az emlékmű politikai vitákat válthatna ki”. A döntés történelmi torzítással egy kalap alá vette az egykori, a törvényt mégiscsak elutasító vallás- és közoktatásügyi minisztert a helyhatósági választások idején valóságos antiszemita hecckampányokkal voksokat hajszoló Karl Luegerrel.

A bécsi magyar kultúregyesület végül Sopron városának ajánlotta fel a szobrot. Az emlékművet október 12-én avatták fel a helyi Klebelsberg téren.