NÓVÉ BÉLA: A forradalom árvái. Az ’56-os emigráns és remigráns kamaszok sorsa.

Azon 200 ezer magyar menekült között, akik az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően az osztrák határt átlépve elhagyták az országot, 20 ezer olyan gyermek volt, akiknek szülei vagy meghaltak, vagy eltűntek.

            Sokféleképp alakult az életük. A szerencsések rövid időn belül elhagyhatták az osztrák és jugoszláv menekülttáborokat, hogy a 36 fogadó ország valamelyikében         próbáljanak szerencsét. Ők családokhoz vagy ifjúsági szállókra kerültek, nyelveket tanulhattak, befejezhették középiskolai tanulmányaikat, leérettségizhettek és   tisztességes szakmai karriert futhattak be.

            Mások sok évig sodródtak egyik országból a másikba papírok nélkül, segélyen tengődve, alkalmi munkákat vállalva. Néhányan közülük bekerültek az amerikai             hadseregbe, vagy a francia idegenlégióba, hogy aztán Algéria és Vietnam véres háborúiba keveredve haljanak meg.

            A legkiszolgáltatottabbakká azonban azok váltak, akiknek pár hónap, vagy év után olyan erős honvágyuk volt, hogy visszatértek Magyarországra, ahol azonnal   bebörtönözték őket, vagy – mint a dokumentumokból kiderült – besúgóként folytatták életüket az ÁVH kényszerítő parancsára.