Széchenyi nyomában

A bécsi Európa-Club kezdeményezésére egy napos emléktúrával
hajtottak fejet Széchenyi István elõtt az ausztriai magyarok
együtt a szlovákia magyarok képviselõivel, s Mosonmagyaróvár
Széchenyit tisztelõ polgáraival április 17-én.
Mosonmagyaróvárott a város önkormányzata és a Széchenyi
Polgári Kör karolta fel a kezdeményezést, míg Pozsonyban a Pro
Pátria Honismereti Szövetség és a Csemadok Szenc és Vidéke
Területi Választmánya.

A szülõháztól indult az emléktúra, a Herrengasse 5. számú ház
márványtáblája elõtt hajtottak fejet az emlékezõ bécsiek. Az ún.
Wilczek palotát 1788-ban vette bérbe gróf Széchényi Ferenc, ahol
felesége elõbb Zsófia lányukat, majd 1791 . szeptember 21-én
Istvánt hozta világra. Innét az emlékezõk autóbuszra szállva
Nagycenkre utaztak, ahol csatlakoztak hozzájuk a szenciek, pozsonyiak
és magyaróváriak. A kastély és a mauzóleum megtekintése
után Fertõszéplakon várták a mintegy száz fõs társaságot, itt
a templom falán elhelyezett emléktáblára került koszorú.
Magyaróvár következett, hisz 1847-ben Moson megye követévé
választották Széchenyi Istvánt, akit október 25-én iktattak be
a régi városházán. Annak nagytermét azóta is Széchenyi teremnek
nevezik, s az épület Városház utca felõli oldalán emléktábla
figyelmezetet az eseményre. Itt is koszorúzás következett, majd
felkerekedve Pozsonyba utaztak a résztvevõk.
Pozsony Széchenyi emklékeinek bejárására egy teljes nap sem
elegendõ, így rövid séta következhetett csak, a Jeszenák palota, a
Prímás palota és a Zichy palota megtekintésére néhány perc
jutott, ugyanis az egykori diéta épülete volt a fõ cél, ahol emléktábla
õrzi a valahai rendi országgyûlés emlékét.
A túra vépontja Döbling volt, a valahai település ma Bécs 19.
kerülete. Az egykori szanatóriumban, ahol ma bíróság mûködik,
tizenkét évig lakott Széchenyi István, s itt vetett véget életének
1860. április 8-án. Az épület magyar vonatkozására egy márványtábla
és egy bronz mellszobor emlékeztet. A szobor 1990 óta a
nagycenki Széchenyi Kör jóvoltából áll az épület elõtti tér közepén.
Itt, a legnagyobb magyar halálának 150. évfordulójára emlékezõket
a 72. sz. Széchenyi István cserkészcsapat fáklyás díszõrséggel
várta, s a Bécsi Magyar iskola verses mûsora emelte az
ünnepség fényét.

Az egy napos emléktúra azon kívül, hogy segített életben
tartani Széchenyi kultuszát arra is bizonyíték, hogy a régió szétszakított
magyarsága az elmúlt két évtizedben számtalan rendezvénnyel
bizonyította, hogy a szellemi örökség közös, s azt “határtalanul”
együtt kell és lehet ápolni, õrizni.