Szemelvények 2002-ig

Kossuth Lajossal, Kobzos Kiss Tamás társaságában bevonulni – nem mindennapi dolog és nem mindenkinek adatik meg. Köszönjük a bécsi „Europa”-Clubnak, hogy számunkra ezt a lehetőséget megteremtette, és szeretnők, hogy ha a bécsiek és az ausztriai magyarok a Rákóczi-évforduló alkalmával a vezérlő fejedelem, Mikes és Kossuth nyomdokain, Erdélyen át eljutnának Rodostóba, Kütakyába és a többi törökországi magyar kegyhelyekre.

SYLVESTER LAJOS
(2002. november 28.)

Ebben a klubban – mint már korábban is tapasztaltam – az az „európai szellemiség” van jelen, amelyet magam is szívesen vállalok.
Jó volt újra itt lenni, és boldog XXI. századot kívánok minden bécsi magyarnak.

KOBZOS KISS TAMÁS
(2002. november 28.)

Az „Europa”Clubba soron kívül felveendő Erdély, hogy hosszan tartó kiszakítottsága / kitaszítottsága véget érjen. Ennek az Erdélynek a követségében jártam itt és köszönöm meg a szíves meghívást, a testvéri együttérzést és támogatást.
Isten áldása kísérje tovább az igényes munkát, az „Europa”-Clubbot! (Kossuth Lajos születésének 200. évfordulóján)

TOKÉS LÁSZLÓ
(2002. szeptember 19.)

 

Kedves Barátaim!
Nagy-nagy tisztelettel fogadtam el meghívásotokat. Nagy öröm volt Bécsben köztetek magyarnak lenni. Kívánok mindannyiótoknak katonásan erőt egészséget, sok-sok boldogságot.

Dr. BEREK LAJOS, ezredes kari igazgató
(2002. április 22.)

 

Csodálatos est után, csodálatos emberek között, csak azt tudom írni, amit elénekeltem: ” Mi vagyunk villanó csillagok, mi vagyunk nyíló virágok Isten tenyerén, Isten tenyerén, Isten tenyerén” (Csanád Béla).
Akkor leszünk valakik Európában, ha erős nemzetként, erős testvérként megfogjuk egymás kezét és alakítunk egy „Varázskört”.
Sok szeretettel fogom meg mindenki kezét, aki így érez:

BEREGSZÁSZI OLGA színművész
(2002. április 26.)

 

Bécset és Marosvásárhelyt szorosan összekapcsolja a Bolyai név. Mi otthon, valahányszor Bécs városát emlegetik, mindig arra gondolunk, hogy nagy matematikusunk fiatal éveinek legszebb időszakát ebben a városban töltötte. Itt született meg benne – a világon eloször – egy új geometria létezésének gondolata, amelyet aztán rövidesen csodálatos módon kidolgozott.
Hálás vagyok az „Europa”-Clubnak, hogy lehetové tette első látogatásomat ebben a városban, ahol a mi Bolyainkról beszélhettem rendkívül hálás közönségnek.

KISS ELEMÉR
(2002. április 26.)

 

Az „Europa”-Club hallgatóságának megtisztelő figyelmétől ösztönözve mutattam be az osztrák-magyar kapcsolatok egyik legérdekesebb eseménye, Teleki Sámuel és Ludwig von Höhnel kelet-afrikai expedíciójának eredményeit.
Az Afrika-kutatás történetének jeles személyiségei példát adtak kitartásból, áldozatvállalásból – teljesítményeik a mai napig tiszteletet érdemelnek.
A kérdések, hozzászólások ösztönzőek voltak számomra – s egyben üzenetet jelentenek: értékeinket a jövőben sem feledhetjük.

KUBASSEK JÁNOS
(2002. április 11.)

 

 

„…Ne tagadjuk végre magunktól meg azon eddig soha nem ismert édeni kéjérzést egy lelkű, egy testű családságba, egy cél s egy vég után törekvő nemzetségbe forrnunk egybe.” (Széchenyi István)
Ide kellett jönnünk Budapestrol, hogy ezt megérezzük. Felejthetetlen, nagyszerű élményben, vendéglátásban, hallgatóságban volt részünk. Erőt, lelkesítő ösztönzést kaptam a további előadásaimhoz. Köszönöm szépen.
Nagyon sok baráti szeretettel:

SELLEI ZOLTÁN (2002, március 21.)

 

 

Köszönet a meghívásért; alkalmam volt szólni fontos mai ügyeinkrol, a megtett útról, felemelkedésünk esélyeirol. Emellett sok kedves régi ismerőssel is találkozhattam.

BOD PÉTER ÁKOS
(2002. március 21.)

 

 

Szabó Lorinc 1930-ban a szomszédban, az Alserkirche ravatalázójában virrasztott apósa holtteste mellett, én pedig 2001-ben a Pazmaneumban beszélek errol. Így kerek a világ.

KABDEBÓ LÓRÁNT
Bécs, 2001. november 29.

 

 

A Monarchia déli végvárainak árva harcosai köszönik, hogy együtt küzdhettünk a bécsi magyarság képviselőivel az elmúlás reménytelensége ellen.
Szeretettel

KLEMM JÓZSEF

Csak egy hajszál van jó és rossz között, és mondd, barátom, mennyiben ez az élet?

LÉPHAFT PÁL
2001. november 23.

 

 

Kedves „Europa”-Club!
Köszönöm Nektek, hogy dalaimat, dalainkat, meséimet, meséinket meghallgattátok!
Ugye, Ti is hiszitek, hogy a Bika szarvai közt hányódó Európa egyszer virágos rétre jut, és nagyot napozik majd!
Ölellek mindahányotokat

BERECZ ANDRÁS

 

 

Jövőre választás lesz! Félő – idézve Tollas Tibor sorait – hogy bebádogoznak minden ablakot!

TAKÁCS ISTVÁN
2001. október 11.

 

 

Köszönöm a kedves meghívást és kívánom a bécsi magyaroknak, hogy közösségi életünk, a magyar nemzethez való ragaszkodásuk növekedjen és ez az érdeklodo, őszinte légkör, amit itt tapasztaltam, másokban is optimizmust ébresszen népünk itteni jövőjével kapcsolatosan.

TOKÉCZKI LÁSZLÓ
Bécs, 2001. április 19.

 

 

A Pazmaneum munkája tanúsítja azt, ami a mai kerekasztal-beszélgetésen is elhangzott: nincs nemzet nemzeti szolidaritás nélkül.
Köszönet mindenkinek:

HORNYIK MIKLÓS
Bécs, 2001. március 29.

 

 

„Elment én édesim idegen országra
S azt üzente vissza, menjek el én arra.”
(Moldvai csángó magyar népdal)
„Jót kívánok szívem, szíved vígan éljen,
Semmi szomorúság szívedhez ne férjen.”
(Magyar népdal)
Nagy örömünkre szolgált, hogy Bécsben élo magyaroknak zenélhettünk:

ARANYESO citerazenekar

Március 15-én a Pázmányról elnevezett intézményben Vörösmarty: ez maga a világ; Bécsben és Bécsben hazafelé gondolva – „Legszentebb vallás: a haza és emberiség (Vörösmarty)

FRIED ISTVÁN
2001. március 15.

 

 

Én sem dunai, sem tiszai nem vagyok, hanem csak magyar, mind ettől, mind attól örömmel tanulok és mind ezt, mind azt tanítani akarom.” (Berzsenyi levele Kazinczyhoz, 1811.)

KÓSA LÁSZLÓ
(999. X. 15.)

 

 

Az első írott európai fohász szavaival, a Tatárlakán megtalált Tordos-i amulett szövegével – immár latin betus átiratban kívánom a bécsi Europa club minden tagjának:
„Az mindent titkot ismerő Nagyasszony
Vigyázó két szeme óvjon Napatyánk fényében”. (Kre – 5000.)

Bécs, 1999. ápr. 27.

 

 

Nagy megtiszteltetés és öröm volt számomra itt, Mindszenty bíboros úr valahai lakóhelyén -ezt mint református írom – 48-49-re emlékezni. Egy sor élménnyel teli magyarországi turné után vagyunk, és ez a bécsi emlékezés mindenképpen megkoronázza ezévi megemlékezéseinket.
Egyébként több mint tíz éve énekelem-játsszuk ezeket a melódiákat „kényszerbol”. Személy szerint engem az is „kényszerít”, hogy ükapám – aki Szinyei Merse Pál első tanítója volt – sógora Thnolt István Kmetty segédtisztjeként végig emigránskodta Törökországot, Szíriát, Londont stb., majd otthoni földben tért nyugalomra.
További szép estéket kívánok itt.

KOBZOS KISS TAMÁS
1999. március 25.

 

 

„Kezdetben vala az IGE. Aztán hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy JOHN COLEMAN meg egy JACK COLE. Kettesben heverésztek, hol a túl hűvös, hol a túl forró fövenyen NEVERMORE BEACH strandján (…) Tehát hol volt, hol nem volt (…) Nomina muda tenemus (Csupán a mezítelen név marad). Nem tudom, kettőnk közül ki mondja e sorokat, JACK COLE vagy JOHN COLEMAN… (Kovács András Ferenc)

A JACK COLE” dalaiból előadói:
NAGY CSONGOR
FAZEKAS ERNEST
MÁRTON LÓRÁNT
14. 1. 1999.
P.S. Szeretettel és köszönettel.

 

 

Nagy megtiszteltetés és öröm volt számomra, hogy ezekben a „történelmi” műhelyekben (Europa Club, Pazmaneum) jelen lehettem, meghallgathattam a javaslatokat a magyar kormány irányában és új reménnyel tölthettem meg a bécsi magyarság jövőjét illetoen. Isten áldását kérve a helyre és az intézményre,

NÉMETH ZSOLT
’98. okt. 15.

 

 

Azt tartják a tudósok, hogy a magyarság Eurázsiát jelenti kicsiben. Én szerényen hozzá kívánom tenni, hogy a Fertő-táj, egyedülálló pusztai-félsivatagi világával, és a parton fekvő Sopron-környék a Kárpát-medence kicsiben, de gazdagon. Ennek hazai részét hoztam ide, s kívánom, hogy a bécsi magyarok is megszeressék, magukénak tekintsék.

KÁRPÁTI LÁSZLÓ

1998. szept. 17.

 

 

„Legyen előttetek mindig az út,
Fújjon mindig hátatok mögül a szél,
Az eső puhán essen földjeitekre,
A nap melegen süsse arcotokat,
S amíg újra találkozunk,
Hordozzon Titeket tenyerén az ISTEN” (ős ír áldás)

MACZKÓ MÁRIA

 

 

Nagyon szépen köszönöm – köszönjük (Maczkó Mária népdalénekes nevében is) a szíves, értő közönséget, figyelmet; szinte „előhúzták” bennünk, belolünk a verseket és énekeket.
Szeretettel, további erős és szép munkát kívánva

SZABÓ ANDRÁS
1998. máj. 7.

 

 

Üdvözlet a bécsi magyaroknak!
-Hitel-es saját vers –
Egy szív trappol a virradatban,
Egy másik feladta magát –
A harmadik még itt a mellkasomban
félreveri az éjszakát.

NAGY GÁSPÁR

1998. ápr. 23.

 

 

Köszönöm, hogy meghallgattak, köszönöm, hogy együtt kereshettük az egységet, a megtartó értékeket a sokféleségben, közös reményt a szétszórtságban.

GÖRÖMBEI ANDRÁS
1997. április 24.

 

 

Mindig szívesen beszélek Erdélyországról. Köszönöm a lehetőséget az „Europa”-Clubnak. Mindazt, amit Erdélyért teszünk, magunkért teszünk, mert Erdély a magyarság része.
ISTEN áldja munkájukat.

JAKUBINYI GYÖRGY
gyulafehérvári érsek

Őrzők – bécsi magyarok -, vigyázzatok a strázsán, hogy a harcot, melyet őseink vívtak, oldja békévé az emlékezés!

FEKETE GYULA
1997. április 10.

 

 

Nagyon szépen köszönöm az „Europa”-Club meghívását Bécsbe. Nagyon jól esett, hogy éppen a Pazmaneumban volt lehetőségem eloadást tartani, és méghozzá ilyen értő közönség elott. Pázmány Péternek is sok kapcsolata volt Csehországgal, Prágában járt és Morvaországban birtoka volt, és toleráns katolicizmusát sokan nagyon értékelték, és öröksége a 17. században, de késobb is Cseh- és Morvaországban érezhető volt. Köszönöm a meghívásukat Bécsbe.

RICHARD PRAZ^ÁK
A Cseh Köztársaság magyarországi nagykövete
Bécs, 1997. február 6.

 

 

Nagyon szépen keszenuyk o Bécsi kirandulost.
Várunk Moldvábó.

NYISZTOR MIHÁLY
Onesti, Bákó Megye, Románia

„Előbb a földet, aztán az otthont,
előbb az iskolát, aztán a nyelvet,
előbb a fejfát, aztán a hitet,
előbb a jövot, aztán a múltat.”

BORÁROS IMRE
Jókai Színház – Komárom
1997. január 23.

 

 

Pogány őseim nem tudom melyik úton jöttek Bécsig, én a tőlük örökölt „Hadak útján” jöttem. És már keresztényként köszönöm az „Europa”-Clubnak ezt a szép karácsonyi ajándékot.

LORINCZ ÁGNES
1996. december 21.

 

 

„Áldott magyar nemzet kevés maradéka
Régen Európának ki valál csillagja”…
Nektek ajánlottam ezt a műsort, és örülök, ha tetszett.

KÁTAI ZOLTÁN
énekmondó

Erőt ad számunkra az irántunk tanúsított érdeklődésetek. A Kárpátok ívén kívül élő magyarok felé nyújtott kezetek most melegen megszoríthattuk. Köszönet érte.

MOLNÁR SZABOLCS
REINHART E(rzsébet)

Nagy élmény vot nákem hagy énákeltám it. Rámélem hagy nám utuiára. Sok szárátetvál

NISTOR ILONA
28. IX. 1996.

 

 

„Az emlékezés az egyetlen Paradicsom, ahonnan nem lehet bennünket kiűzni.”

KIRÁLY KÁROLY
1996. május 23.

 

 

Tetszik vagy sem, Bécs egykor fővárosunk is volt. Azóta a felvidéki magyarságnak több fővárosa is volt, de egyik sem nőtt a szívéhez. Mégis kellemes élmény a napsütötte császárváros tág utcáin sétálni, némi nosztalgiával szemlélni a falakat, melyek a boldog békeidőket idézik, melyek után Közép-Európa szétverése következett.
Köszönöm a meghívást, mert a szívekbol el kel távolítani a trianoni határokat!

BALASSA ZOLTÁN
’96. április 18.

 

 

Az idei megkésett tavaszban az „Europa”-Club, a kedves bécsi magyarok szeretetében megfürödve melegedtünk ezen a gyönyöru csütörtök estén.
Köszönjük mindnyájuknak, hogy figyelemmel kísérik a kisebbségbe szakadt magyarság sorsát, és Isten adjon erot gyümölcsöző munkájukhoz.

FÜZESI MAGDA
GORTVAY ERZSÉBET
DALMAY MÁRTA
SZÖLLŐSY TIBOR
DALMAY ÁRPÁD
Bécs, 1996. március 28.

 

 

Szeretem szabad önmagamat! Nem önimádat, hanem ujjongás ez: Bécs ajándékozott meg a ritka érzéssel. Elmondhattam, amit gondolok, és bécsi magyar barátaimon éreztem, hogy igyekeznek rám hangolódni. Szeretem tehát Bécset és szeretem a bécsi magyarokat. Ha tudom, akkor krisztusi szeretettel. És köszönöm, hogy itt lehettem.

KÁLI KIRÁLY ISTVÁN
Bécs, 1996. február 22-én

 

 

Hát most sem szép, sem igazán fennkölt, azaz amolyan „nagy” szavaim sincsenek…Egyszerű dolog jut eszembe: ölelem Bécs egész magyarságát! Európának pediglen üdvözletem!

KOVÁCS ANDRÁS FERENC
Bécs (Pazmaneum), 1996. február 22-én

 

 

„Amott is lámpa, itt is lámpa
Minden lámpában láng ég,
Szívemet idegen nem ismeri
Az én szívemben is láng ég.”
Örülök, hogy nyelvrokonaink lángocskáit itt is fellobbanthattam. Soká égjenek befogadó szíveitekben.

THIRRING VIOLA
1996. január18.

 

 

Nagy örömmel tartottam ezt az előadást a kisebbségben élok identitásáról, kultúrájáról és annak megőrzésérol, annak reményében, hogy Európa a kisebbségek Európája is.

MANHERZ KÁROLY
1995. november 23.

 

 

Örömmel kalauzoltam az „Europa”-Club tagjait mind Kolozsvárt, mind most, itt Bécsben, a Házsongárdi temeto sírjai közt. Meglepett a rendkívüli érdeklődés, a sok lényegre tapintó kérdés. Bárcsak minden európai fovárosban volna egy ilyen klub!

GAAL GYÖRGY
Bécs, 1995. november 9.

 

 

Rendkívüli élmény volt számomra találkozni az egykori császárváros magyarjaival, elbeszélgetni különböző, s mégis közös gondjainkról. Hálásan köszönöm ezt a lehetőséget!

DALMAY ÁRPÁD
Bécs, 1995. május 11.

Már húsz (!) éve hallgatják a bécsi magyarok a 25 éves Kalákát, most is nagy örömmel jöttünk, szinte haza, boldogan mutatjuk be dalaink legjavát.

Sok szeretettel a KALÁKA
1995. január 25.

„A népdal is, mint az ékszer, holt kincs a láda fenekén, életet akkor kap, ha viselik, mennél többeké lesz, annál nagyobb lesz világító és melegíto ereje.”

További becsületes, igényes munkát kívánok mindnyájatoknak. Békességben, szeretetben és dalos-derűs jókedvben:

MACZKÓ MÁRIA
Pazmaneum, 1994. december 17.

„Sorsunk nagy könyvében ez ígyen íródott”, hogy „pusztulunk, veszünk, s mint oldott kéve, széthull nemzetünk”. DE ezt mi nem vesszük, vagy nem akarjuk tudomásul venni, ÉS találkozunk, ímé, összetalálkozunk, s talán szorosabbra fűződik az a kötelék, mely segít abban, hogy MÉGIS megmaradjunk az idők hullámzásában.

GAZDA JÓZSEF
Bécs, 1994. november 3-án

Vita, quae fato debetur, patriae saluti salvatur! (Életünket, amellyel sorsunknak tartozunk, fordítsuk a haza üdvére!)
Balassi Bálint jelmondata emlékül arra az alkalomra, amikor a bécsi magyarok társaságában a négyszáz esztendeje meghalt „magyar Amphionról” beszélhettem.

SZABÓ GÉZA
Bécs, 1994. szeptember 15.

Az erdélyi nemzetrész önépítését igyekezett bemutatni ez a kis csapat a bécsi magyarságnak. Cselekszünk, hogy megmaradjunk – üzeni ma esti beszélgetésünk. Ebben a meggyőződésben megerősödve távozunk. Köszönjük!

KÖTŐ JÓZSEF
Bécs, 1994. március 4.

Azontúl, hogy itthon éreztem magam ebben a körben, rendkívül fontosnak tartom, hogy a nyugati magyarság, a bécsi magyarok számára élőszóval közvetíthessük céljainkat, azt a meggyozodést, hogy szükség van a figyelmükre és erkölcsi-politikai támogatásukra.

MARKÓ BÉLA
1994. február 10.

Sajnos, nem tanulni, hanem panaszkodni járunk Nyugatra. Amit kapunk, a vigasz is élteto számunkra.

MATUSKA MÁRTON
1994. január 27-én

Otthon éreztem magam a bécsi magyarok felelős közösségében. Otthon – és itthon voltam.

BEKE GYÖRGY
1993. október 28.

A Duna ügye nem olyan kérdés, melynek figyelemmel kísérése „csak” a Kárpát-medencére korlátozódik.
Jó volt érezni, hogy az „Europa”-Club hallgatósága legalább úgy tartotta a kezét, szívét a Duna ütőerén, ahogy az elvárható lenne azoktól, akik a Dunára nemcsak meleg szívvel gondolnak, hanem annak vizét is isszák.

DROPPA GYÖRGY
1993. május 6-án

Kitüntetés számomra, hogy Tőkés László nagyváradi református püspök úrral az osi Pazmaneum falai között találkozhattam a bécsi-ausztriai magyarság egyházi és világi Vezetőivel-Képviselőivel, Tagjaival! Isten áldását kérem az Europa-Club tevékenységére, mely az anyaország határain kívül összetartja az itteni magyarságot és igyekszik művelni szellemi színvonalát.

TEMPFLI JÓZSEF
váradi r.k. püspök
1993. január 25.

Tempfli atyával, Pázmány Péter szülővárosának püspökeiként valóban itthon éreztük magunkat a Pazmaneumban. Hosszú ido után végre eleget tehettem az Európa Klub, Smuk András meghívásának. Köszönetet mondok a magyaros vendégszeretetért, a támogatásért, a segítségért. Áldott új évet kívánok a Klub, e szellemi műhely minden tagjának, sok áldást az évi tevékenységre – tisztelettel és szeretettel:

TŐKÉS LÁSZLÓ
1993. január 25.

Kitüntetés, ha okos, muvelt magyar emberek egyszerű katonát maguk közé meghívnak ebbe az egyesületbe, mely az igaz magyar lelkületet hirdette mindenkor.

KÉRI KÁLMÁN
1992. november 19

A sokféle szakadt magyarságnak nem kell feltétlenül egyetértenie, de érteni kell egymást.
Ez itt Bécsben is érvényes.

CSOÓRI SÁNDOR
1992. november 5.

Hogyan szállhatnék én szembe és perbe a sorssal ükapáim sérelmeiért – székely létemre az Osztrák-Magyar Monarchia hajdani fővárosában?
„Hatvanhétben még kiegyeznék, de a 48-ból nem engedek!” Azért mégis jól van elrendezve a világ, ha én, az ükunoka, örvendő lélekkel nézhetem azt a gyönyörűséget, amit az európai kultúra teremtett az ükapáim hozzájárulásával is – illetve hogy egyáltalán nézhetem. Elvégre „Balkánról jöttünk”.
Köszönettel az Európa-Klub lelkes vezetőinek és minden kedves embernek, aki ittlétünkhöz hozzájárult.

NAGY ISTVÁN
’92. május 21-én

Bizonyára 1177-ben, amikor az elso erdélyi egyetemjáró Párizs felé átment az akkori Bécsen, úgy tekintett erre a településre, mint ahonnan – éppen az itt élo magyarok révén! – a megmaradáshoz erot, hitet meríthet.
(…) Én hiszem, hogy a „minden magyar felelős minden magyarért” nem csupán kinyilatkoztatás, hanem századokon átívelő belső kötelesség! (…)
1992. március 26-án este 9 órakor egy székely-magyar rótta ezeket a sorokat:

TÓFALVI ZÓLTÁN

Közös sors száraz emlőit szopjuk – fogalmazta meg Németh László. A mai este tovább erosített abbéli tudatomban, hogy a világmagyarság együvétartozásáért és a szomszédainkkal való tisztességes együttélés eléréséért párhuzamosan kell küzdenünk.
Baráti üdvözlettel

SZÉKELY ANDRÁS BERTALAN
’91. december 5-én

„A hazának szent neve nem csatolá magát a föld porához, emberek teszik a valóságos hazát, nem az élet nélküli halmok és térségek, mik ezerféle népnek érzéktelenséggel adhatnak lakást.” (Kölcsey)
Köszönöm a bécsi magyarok meghívását:

KÓSA LÁSZLÓ
1991. május 16.

Bécsbe „följön” a magyar ember, újból és újból visszatér; örömmel jöttem én is magánhasználatú európai kikötőmbe; nem eloször e házban sem, ahol öt éve is érezhettem a haza levegőjét, azét a hazáét, amelyet nem határok vesznek körül és határőrök, hanem ott van mindannyiunkban (függetlenül lakóhelytől és állampolgárságtól), akik ezt a nyelvet beszéljük, s e kultúrát meg történelmi örökséget valljuk magunkénak.

KISS GY CSABA
1991. április 25-én

„A magyar nép (…) feladata, hogy minden rágalommal, feledéssel és elszürküléssel szemben tisztán őrizze meg a maga forradalmának a zászlaját, mely az emberiség szabadabb jövőjének zászlaja is” (Bibó István)
Hosszasan megőrizve a mai este emlékét, kívánok az Európa Klubnak még számtalan hasonlót, őszinte kézszorítással.

DR. SZÉKELY ANDRÁS BERTALAN
1990. október 25.

Orra bukva az avaron,
forogva mennyköves határon,
az ember mondja a magáét,
mint akit nem vertek még szájon –
– istenem, milyen jó és könnyű volt mindez ma Bécsben; áldjon az isten mindnyájatokat érte!

FARKAS ÁRPÁD
1990. április 26.

Be kell bizonyítanunk, hogy a magyarság nemcsak államvesztő nép tud lenni, mint volt a két világháborúban, de államépítő nemzet is!

CSOÓRI SÁNDOR
1990. március 15.

Köszönöm a sorsnak, Istennek s a magyarság itteni őrzőinek, hogy itt lehettem.

KRIZSOVÁNSZKY SZIDÓNIA
1990. március 1.