Többszáz éves hagyomány szakad meg?

Utcára kerültek a Pázmáneumból a magyar intézmények

(A bécsi magyar emigráció egyesületeinek zöme évtizedekkel ezelőtt lelt otthonra a Pázmáneum épületében. A Katolikus Egyház védőszárnyai alatt tevékenykedve öregbítették annak hírnevét, a rendszerváltás környékén több száz előadó, ellenzéki, gondolkodó fordult itt meg a Kárpát-medencéből. 2008 év végén azonban az intézmény rektora utcára tette az egyesületeket. Csordás Örs nem kívánja megérteni az elmúlt ötven év emigrációját, s azt a szerepet, amelyet éppen a Katolikus Egyház töltött be. Paskai László volt irodavezetője nem kíván a Mindszenty – hagyomány örököse lenni. Legalábbis Bécsben ezt így látják. A Magyar Örökség díjas Európa-Club is húsz év után kényszerült az épület elhagyására. Smuk András titkárral bécsi otthonában beszélgettünk.)

– Arról a papneveldéről van szó, amelyet Pázmány Péter esztergomi prímás érsek alapított, illetve írta alá az alapító okmányát Pozsonyban 1623-ban – mondja Smuk András. A Pázmáneum Bécsben létesült, azzal a szándékkal, hogy művelt papokat neveljen a magyar egyház részére. Az intézmény jelenlegi épületét 1901-ben a Bolzmanngassén építették, amelynek felavatásán maga Ferenc József is részt vett. Azóta itt működik az amerikai követség mellett. A követség ennek a háznak több emeletét és a kerti részét bérli, s ez a ház anyagi problémáin segít kissé.

– Kié ma az épület tulajdonjoga?

– A mindenkori esztergomi érseké. Egy alapítvány működteti, ennek élén a mindenkori esztergomi érsek áll. Jelenleg Erdő Péter.

– Akkor magyar tulajdon.

– Igen. Viszont az ötvenes években a Vatikán úgy döntött, mivel a ház kezelését Esztergom a Vasfüggöny miatt nem tudta ellátni, ezzel a feladattal a bécsi érsekséget bízta meg. Néhány évvel ezelőtt – 2002-ben került ismét a kezelés az esztergomi érsek kezébe vissza. Maga a papnevelde az ötvenes évektől már nem működött.

– Magyarország részére képzett valaha papokat?

– Érdekes módon főként a Nyitrai Egyházmegyéből érkeztek ide kispapok, köztük neves szlovák nacionalisták is. Hogy mást ne mondjak, Tiso is idejárt.

– Mindszenty is élt itt 1971-től 1975-ig. emléktábla is őrzi a nevét.

– Mindszenty volt az, aki megértette, hogy a Katolikus Egyháznak az emigrációban nem csupán lelkipásztori feladatai vannak, hanem nemzetmentő, nyelvi és közösségi is. Az emigrációban másutt is, nem csak Ausztriában, az egyházi intézmények szorosan együttdolgoztak a világi egyesületekkel. Főleg a cserkészet volt ilyen egyesület. A Pázmáneumban a cserkészeken kívül a Pax Romana, a Liszt Ferenc Énekkar is helyet kapott, de itt talált otthonra az Erdélyi Magyarok Egyesülete, és itt működött 21 éven át az Európa-Club is. Itt éltük át a magyarországi rendszerváltást.

– Fogalmazhatunk úgy is, hogy a magyar emigráció gyűjtőhelye volt.

– Hatalmas gyűjtőhelye. A nyolcvanas évek második felében számtalan ellenzéki, gondolkodó volt a club, de mondhatnán úgy is, hogy a Pázmáneum vendége. Hihetetlen fontos fórum volt. Az Európa-Club évente 20-22 rendezvényt szervezett, zömmel ebben az épületben. Ez négyszáz rendezvény, köztük olyant, mint az a Csoóri-est, amikor nem csak a teremben álltak az emberek, hanem egészen a bejárati kapuig. Akkor a bécsi magyarok is lázban égtek. Közvetlenül a rendszerváltás után megfordultak itt magas rangú politikusok, államtitkárok, püspökök, művészek is. De elsőként a pozsonyi magyarokkal kerültünk kapcsolatba, majd a Kárpát-medence össze fontos magyar szervezetével.

– Végül hogyan csúszott ki az intézmény az egyesületek alól?

– Ehhez a házhoz érzelmileg is kötődtünk. Mi nem csupán használtuk a Pázmáneumot, de a hírnevét is öregbítettük, a pázmányi hagyományok folytatói voltunk. A tavalyi év végével egyszer csak bejelentették, hogy nem használhatjuk az intézményt. Ennek előzménye az volt, hogy a Pázmáneum 2002-ben új rektort kapott Csordás Örs személyében. (Paskai László volt irodavezetője.) Úgy látszik, ő az előbb említett emigrációs életünket nem érzékelte, nem értette, talán nem is akarta megérteni, és 2008 év végével az előbb felsorolt összes magyar egyesületnek, szervezetnek felmondott. Az volt az ürügy, hogy a szemben lévő osztrák papi szemináriumból esetleg majd kispapok fognak ide jönni, amíg ott átépítések történnek. Ezek a kispapok sosem jelentek meg, ez csak ürügy volt a magyar intézmények eltávolítására. Különösen fájdalmas dolog volt a cserkészek eltávolítása. Azért, mert ők saját munkájukkal hozták rendbe a pincét maguknak. A rektor még azt sem kérdezte meg, hogy mi lesz velük-velünk.

– Helyet lehet találni, hisz itt sem ingyenbérlők voltatok.

– Bérleti díjat fizettünk.

– Akkor mi fáj leginkább?

– Az, hogy ez az eljárás méltatlan a Pázmáneum szellemiségéhez. Goromba és udvariatlan. Az ürügy nem volt valós, s hogy ezek az egyesületek része voltak az intézmény történetének.

– Az ember gyanakszik, hogy a háttérben más is van.

– Nem ok nélkül, de csak feltételezéseket tudok mondani, s ezekbe nem bocsátkoznék. Viszont az igaz, hogy Csordás Örs soha magyar megmozduláson nem vesz részt, még az augusztus huszadiki megemlékezésekre sem jön el. De ha a követségre kap meghívást, rögtön megy.Igaz, hogy az otthoni egyház anyagi létének feltételeit a magyar állam biztosítja, de nagyon érzödik az, hogy inkább a magyar állammal kell a jó viszony, s teljesen mellékesek az itteni specialitások. Másrészt azt is el kell mondanom, a hangnem is sért bennünket. A rektor úr goromba, durva hangneme nekünk szokatlan. Szembekerült a bécsi magyarsággal, amely rendkívül nagy baj.

– Azért is hallgatlak nehéz szívvel, mert mi odahaza úgy tekintünk az egyházra, hogy sokszor a hivatalos állami politika ellenére is építi a kisebbségekkel a kapcsolatokat, segít identitásuk megőrzésében.

– Remélem, hogy itt is csak egyéni akcióról van szó, de ez nem két ember vitája. Sokkal több. Rombolni könnyebb, mint építeni. Most úgy látszik, az egyház nem akarja érteni híveit, vagy a hívek képviselik jobban Bécsben azt az örökséget, amit kiküldött képviselőjüknek kellene. Mindszetyre hivatkozok, aki értette az emigrációt, figyelt ránk, s támogatott bennünket. Elő kellene venni a Pázmáneumban is írásait.