UTAZÁS BIHARORSZÁGBA (2010. szept. 22-26.)

„EUROPA”- CLUB

www.europaclub.at

UTAZÁS BIHARORSZÁGBA

ÉS AZ ERDÉLYI ÉRCHEGYSÉGBE

Nagyvárad – Nagyszalonta – Kisjenő – Máriaradna – Lippa – Magyarremete – Belényes (Medvebarlang) – Topánfalva – Verespatak (aranybányászat / bányamúzeum)

2010. szeptember 22-26. (szerda – vasárnap)

Vezeti: Tófalvi Zoltán történész (Marosvásárhely)

Utazás: légkondicionált, új autóbusszal (WC-vel, italbüfével felszerelt)

Szállás: 4 éjszaka a nagyváradi Góbé Csárdában*** (www.gobe.ro)

Ellátás: Reggeli és vacsora a szállodában (ebéd csomagolva)

Biharország soha sem tartozott a történelmi Erdélyhez! Csak 1920 óta használják a Partiumra, a Bánságra, a történelmi Máramarosra is az Erdély-gyűjtőfogalmat.

Az egykori Bihar vármegye és a mai Bihar megye központja Nagyvárad, a magyar történelmi múlt, a szellemi, irodalmi és művészeti élet egyik legfontosabb székhelye – a „Pece parti Párizs” -, Ady Endre és a Holnaposok városa, a magyar szecesszió legszebb emlékeivel büszkélkedő település. Ezt a szellemi pezsgést igyekszünk „tetten érni” a szeptemberi kiránduláson, nem csak úgy, hogy meglátogatjuk Ady Endre kedvenc kávéházát, a híres „Müllerei”-t, a mai Ady Múzeumot, hanem utunk során találkozni fogunk váradi értelmiségiekkel is.

Majd Nagyszalontán Arany János nyomába szegődünk: jeles irodalomtörténészek, tanárok, valamint diákok közreműködésével irodalmi rendezvényen, megemlékezésen veszünk részt. A nagyszalontai Dánielisz Endre, Arany János életművének legjobb ismerője, kalauzol bennünket.

Az Erdélyi Érchegység páratlan természeti ritkaságainak (Medvebarlang, a metaforaként is értékelhető Aranyos völgye, Brád, Topánfalva, Abrudbánya, Verespatak) megtekintése pedig azért indokolt, mert minden valószínűség szerint a mi csoportunk lesz talán az utolsó, amely a maga pompájában, sokszínűségében láthatja azt a világot, ahol már a rómaiak idejében aranyat bányásztak. Ha az Európai Unió által is megtiltott, elítélt ciántechnológiás kitermelést tovább folytatják, akkor minden esély megvan arra, hogy az egykori történelmi Magyarország, a Jókai Mór által „megénekelt” „szegény gazdagok”, a „Iuon Tare” világa holdbéli tájjá változzon. Nem beszélve az ökológiai bombáról, amely ott ketyeg a zagytározóban, s amely 2000-ben a Tisza élővilágának kipusztulását eredményezte.

1. nap / szeptember 22. Bécs – Budapest – Nagyvárad

Találkozó és indulás reggel 7.00 órakor Bécs I., Schwarzenbergplatz 16. sz. elől.

7-16 óra között utazás autóbuszon Nagyváradra. A csoportot az ártándi-borsi határátkelőnél Tófalvi Zoltán várja. Együtt megyünk a Góbé-csárdába, ahol oroszhegyi szilvapálinkával és kiadós estebéddel várnak bennünket.

Rövid tisztálkodás, „az út porának lemosása” után estebéd. Ezt követően autóbusszal indulunk Nagyvárad főterére, klasszikus városnézésre. Látni fogjuk a nagyon szép Körös-parti, kivilágított szecessziós épületeket, az óratornyos Városházát, a Színházat, a kéttornyú székesegyházat (1752-1780), a püspöki palotát (1761-1777), Szent László király ércszobrát (1892), a Kanonok sort, az egyedülálló Sétáló utca látványosságait, stb.

2. nap / szeptember 23. Nagyvárad – Nagyszalonta – Kisjenő – Máriaradna –Lippa

8.30-kor indulás Nagyszalontára, amely kb. 38 kilométerre fekszik Nagyváradtól délnyugatra. Nagyszalonta a hajdúk városa. 1332-ben Zalantha néven említik a pápai tizedjegyzékben. A 16. századig a Toldi-család tulajdona volt. 1241-ben a tatárok, 1598-ban a Váradról visszavonuló törökök pusztították el. 1606-ban a Bocskai István erdélyi fejedelem által letelepített 300 hajdú megalapította Szalonta városát. Vára 1636-ban épült, I. Rákóczi György 1636. október 6-án itt verte meg a törököket.

A hajdúk 1000 tallérért vásárolták meg a területet Toldi Györgytől. A vár őrtornya volt az ún. Csonka-torony. 1685-től 43 éven át teljesen lakatlan volt. A 18. sz. elején 200 magyar nemesi család lakott itt.

1910-ben 15.943 lakosából 15.206 (95,38 %) magyar volt. 2002-ben 18.074 lakosából 10.335 magyar (57.18 %), 7.267 román.

1320-ban itt született Toldi Miklós bihari földbirtokos, 1815-ben Lovassy László jogász, az országgyűlési ifjak egyik vezetője, 1823-ban Arany János költő, 1844-ben Arany László, 1891-ben Zilahy Lajos író, 1897-ben Sinka István költő, 1905-ben Kulin György csillagász, Kiss István Kossuth-díjas szobrász, Arany János szalontai bronzszobrának alkotója (1991).

Mindvégig Dánielisz Endre irodalomtörténész, tanár, a kiváló Arany János- és Sinka István-kutató kalauzol. Ő nyújt ízelítőt abból, amit Nagyszalontáról, Arany Jánosról, Sinka Istvánról tudnunk kell.

Az Arany-múzeumot 1899. augusztus 20-án nyitották meg. Itt látható Barabás Miklós Arany Jánosról készített festménye, Arany János dolgozó szobája, levelezése. Sétánk után a szalontai gimnáziumban találkozunk a város magyar polgármesterével és diákokkal, akik rövid irodalmi műsorral kedveskednek a bécsi vendégeknek. Alkalmunk lesz találkozni tanárokkal, értelmiségiekkel is.

Délután folytatjuk utunkat Kisjenő, Zimándújfalu, Zimándköz, Fakert és Arad érintésével Máriaradnára. Amikor a törökök 1552-ben elfoglalták Lippát, az ottani Ferenc-rendi szerzetesek Radnára menekültek és egy kis fakápolnát építettek. A mai templom 1756 és 1760 között épült, a kolostorral egy időben. A kéttornyú templom barokk alkotás, régi híres búcsújáróhely. A templom egyik kincse egy 17. századi kép, amely Romandini de Bassano műhelyéből került ki. Amikor 1951. augusztus 20-án a romániai egyházi rendeket felszámolták, a Ferenc-rendi szerzeteseket kényszerlakhelyre ide zsúfolták össze. Máriaradnáról a Maros hídján át Lippára jutunk. Egykor Erdély kulcsvára volt. Róbert Károly idejében a királyi udvar többször tartózkodott itt. Róbert Károly 1325-ben alapította meg a Ferenc-rendi kolostort. A pápai tizedjegyzék szerint Arad megye legnagyobb városa. 1552-ben elfoglalták a törökök. Várát a karlócai békeszerződés értelmében lerombolták.

A rövid városi túra során megtekintjük az egykori török bazár árkádos épületét.

Lippáról ugyanazon az úton, ahol jöttünk, visszatérünk Nagyváradra.

3. nap / szeptember 24. Nagyvárad – Magyarremete – Belényes – Medvebarlang

8.30-kor indulás a Medvebarlang felé. Félix-fürdőt elhagyva délkeleti irányba haladunk, és Belényesnél érjük el a Fekete-Körös völgyét. Keleten már a Bihar-hegység vonulata látható. Belényes egykor a
váradi püspök birtoka volt, 1270-ben nyert bányászati jogot. A település a 15. században a váradi püspöktől városi címet kapott. 1777-ben Mária Terézia a görög katolikus püspökségnek adományozta. A város római katolikus, református és görög katolikus templomai 1725-1815 között épültek. Ma a város 10.000 lakosának csak egytizede, azaz 1000 magyar ajkú. A várostól 4 km-re Nyugatra, Várasfenes határában, Bélavár romjai láthatók.

Belényestől északi irányban Gyolányon át jutunk el a 7 km-re lévő Magyarremetére. Ortodox templomát cirill betűs, bizánci stílusú freskótöredékek díszítik, román kori református templomának szentélyében 14. századi, Szent László életét ábrázoló faképrészleteket találtak. Ez utóbbiakat a helybéli református lelkész segítségével tekintjük meg.

Ezután visszatérünk Belényesre, ahonnan 11 km után balra térünk, majd újabb 18 km után Kiskoh (Chişcău) határába érkezünk, ahol kirándulásunk egyik fontos látnivalója, a cseppkövekben gazdag Medvebarlang található.

A Medvebarlangot 1975. szeptember 17-én véletlenül fedezték fel a közeli márványkitermelés egyik robbantása során. A barlangot 1980. július 14-én nyitották meg a nagyközönség számára. Hossza mindössze 1,5 km. A kb. 45 percig tartó látogatás a Medvék folyosóján kezdődik, ahol több barlangi medve – Ursus Spelaeus – csontváza látható. Ez a medvefaj 10.000 évvel ezelőtt jelent meg. Az itt talált medvecsontok miatt nevezték el Medvebarlangnak.

4. nap / szeptember 25. Nagyvárad – Topánfalva – Verespatak – Abrudbánya

7.30-kor indulunk a nap célállomása, Verespatak (Gura Rosie) felé. Első megálló: Topánfalva (Câmpeni), az 550 méter magasságban fekvő város az Aranyosvölgy móc lakosságának központja. 1565-től nyilvántartott település. 1784-ben innen indult a dél-erdélyi magyarság számára oly sok pusztulást és gyilkosságot hozó Horea, Cloşca, Crişan-féle lázadás. 1848-ban Avram Iancu itt hirdette ki külön köztársaságát.

Topánfalvától délfelé kanyarodva Verespatakra utazunk. Az először 1592-ben említett település valóságos bányászati és ipartörténeti múzeum. A település központjában vár bennünket Pálfi Árpád unitárius lelkész, a környék legjobb ismerője, aki 34 éve szolgál Verespatakon. Velünk jön a bánya jelenlegi igazgatója is. A Várhegy oldalában megtekintjük a római kori aranybányákat, a bányaművelés akkori eszközeit. Római neve: Alburnus Maior. A rómaiak labirintusszerű bányafolyosó-rendszere ma is teljesen ép.

A bányamúzeum megtekintése után visszatérünk a településre, hogy megismerjük történelmének drámai szakaszait és egykori virágkorát. A bányászatban a legnagyobb fellendülés a 18. században történt, ekkor Mária Terézia telepített ide szász bányászokat és magyarokat. Ekkor alakult ki a mai település magja, sorban megépültek az unitárius, református és katolikus templomok, valamint középületek és polgárházak. Az EUROGOLD nevű kanadai-román vegyes vállalat újjá akarja éleszteni a ciános technológiát. Hatalmas zagytározót akar építeni, melyhez a teljes régi település, házak, templomok, temetők és a római bányák „eltüntetése” szerepel terveikben. Elkezdték a házak felvásárlását, már közel a fél falut megvették, s a legrégebbi patinás 18.-19.. századi épületeket elkezdték bontani. A régi főtér környéke kísértet-városra hasonlít. De a magyar templomok még állnak és működnek. A Trianon előtt még 50% körüli 2000 fős magyarság mára mintegy 150 főre fogyatkozott.

Verespatak központjában megtekintjük a fatornyos ortodox templomot is, amelyben a barokk és a népi építészet szervesen ötvöződik.

Verespatakról Abrudbányára (németül: Grossschlaten) autóbuszozunk. Az arany- és ezüstbányászat itt is a római korba nyúlik vissza (Abrutus). 1201-ben oklevelek említik a német bányászok által alapított települést. 1427-ben szabad királyi város. Bethlen Gábor felvidéki szlovákokat telepített ide. 1667-ben Belényes környéki magyarokkal gyarapodott a népessége. 1784 novemberében és 1849 májusában a mócok kétszer pusztították el, a magyar lakosságnak csak nagyon kis töredéke maradt életben. Nicolae Balcescu Abdrudbányán próbált egyeztetni a magyar és román forradalmárok között. 1910-ben Bartók Béla román népdalokat gyűjtött a térségben. Ma 6000 lakosú kisváros. 1270-ben épült római katolikus, előbb gótikus, majd barokk stílusban átépített templomának tornyában, falaiban római kori kövek találhatók. A környékbeli falvakban 200-300 éves faházakat látunk.

5. nap /szeptember 26. Nagyvárad – bihari földvár – Bécs

Reggeli után indulás hazafelé. Útközben már csak egy hivatalos megállónk lesz: a bihari földvár. A hatalmas méretű földvár az egész magyar nyelvterület legimpozánsabb ilyen jellegű emléke. A folyó teraszán emelt földhányást Leányvárnak is nevezték. Az egyik változat szerint a törökök elől ide menekítették a lányokat, a másik szerint a törökök itt tartották fogságban az elfogott nőket. Maga a földvár a Leányvártól nyugatra fekszik, téglalap alakú, 115X150 méteres nagyságú, területe 4,7 ha, 15-20 méter széles sánc és 5-7 méter magas földhányás övezi.

Egyes történészek szerint bolgár szlávok építették a 9. században. Háborús időkben 2000-3000 embernek biztosított menedéket. A hagyományok szerint Ménmarót székhelye volt. A magyar államalapítás után ispánsági székhely, tehát Bihar vármegye központja volt. 1061-től ugyanakkor a váradi püspökség központja is. A bihari földvár volt az Imre herceg számára létrehozott hercegség székhelye is. A besenyők és a kunok 11. századi dúlásai bebizonyították, hogy a földvárak nem nyújtanak biztos védelmet. A 12. században a tetejére várat is emeltek, de katonai szerephez csak 1514-ben és 1704-ben jutott. 1709-ben a várat végleg magára hagyták. 1896-ban a magyarok bejövetelének 1000 éves évfordulójára egy turulmadaras emlékművet emeltek.

Részvételi díj 1 főre 1 ágyas felár

370,- euró 40,- euró

Jelentkezni lehet Smuk Andrásnál a 77 44 219-es telefon-, illetve faxszámon vagy az a.smuk@gmx.at e-mail-címen.

A programváltoztatás jogát fenntartjuk!

Bécs, 2010-06-03